HARMAT CSEPPEK

             Üzen az Ur, minden napon

_________________________________

 

 

Április 1.

 

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Zsidó 13,14,

 

Minden ami földi

 

Minden ami földi, itt mulandó,

Reklám sok árucikk s mi csillogó,

Semmi amely evilági, meg nem marad,

Még az életünk is, itt meg szakad.

 

Istennek a gyermekei, e tényeket tudják,

S nem csupán a földieket, keresik, kutatják,

Hanem keresik elsőnek, a mennyei kincset,

Tudják hol van a nagy érték, és melyik ér többet.

 

Mert nincsen itt, maradandó városunk,

Mennyekben van ami örök lakásunk,

Onnan vissza várjuk, a mi Mesterünket,

Krisztusunkat, örök életünket,

 

Készüljünk föl e mai nap, hogyha el kell mennünk,

Semmise ne hiányozzon poggyászunkból nekünk,

A bőrödbe valót Istenünktől kapjuk,

Mikor az Igéit hív szívvel hallgatjuk.

 

                        2003. agusztus 8.

                   

Április 2.

 

Negyven napig kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, végrmegéhezzék. Lúk.4,2.

 

Jézus is megkísértetett

 

 

Jézus is megkísértetett,

Sátán erre merészkedett,

Néki is csapdát állított,

De Jézus rá nem hallgatott.

 

Negyven napot Jézus a pusztába böjtölt,

A nagy szolgálatra, lélekben így készült,

Ördög ott volt a nyomában,

Mint mindenhól a világban.

 

Vele is kísérletezgetett,

Hogyne csábítana minket,

Ajánlata, a szükségünk szüli,

Tudta Jézus éhes, és kenyér kell néki.

                       

Ha Te Istennek fia vagy,

Akkor a te hatalmad nagy.

Mondjad e köveknek, kenyérré váljanak,

Néked a nagy Szentnek, hogy enned adjanak.

 

Él az ember, de nem csak kenyérrel,

Isten szájából ki jövő, minden szent igével.

Minden szóra Jézus felelt,

S kísértés ideje letelt,

 

Most már minket kísért, mindig töretlenül,

Sok embernek életébe, a vesztébe kerül,

Az emberek gyöngék nem ellenállóak,

Arra amit sátán javasol, sajnos kaphatóak.

 

Jézus maga számunkra is a kiút belőle,

Kérjük meg őt, s megszabadít tőle,

Boldog ki a kísértésben, végig ki tud tartani,

Krisztus győzedelme benne, nyilvánossá fog lenni.

 

Április 3

 

Be méne Kapernaumba. Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már haló félben vala.   Luk 7,1-2.

 

                        Haló félben

 

Sokszor mi is benne vagyunk, bizony eme képben,

Gyötrötten betegen, bizony haló félben,

Haldoklik a lelkünk,

Jóbban, mint a testünk.

 

Ha keresztyén embereknél becsületben vagyunk,

Akkor talán imasegélyt, a részükről kapunk,

És Jézushoz fohászkodnak a mi szükségünkben,

Halálunk óráján, a betegségünkben,

 

De ha rosszak vagyunk, és csak bántjuk őket,

Meg keményíthetjük, ezzel a szívüket,

Jó viszonyban voltak, az Úr és szolgája,

Számíthattak ezért, bármikor egymásra.

 

Mert nem is az számít, ki milyen nemzetű,

Hanem hogy ott belül, gonosz vagy jó szívű,

A becsület, érték, örök csillogó kincs,

Amely sajnos Ismeretlen, és sok szívben ott nincs.

 

De ahol csak ott van, jó gyümölcsöt terem,

Becsületes vagyok, akkor van emberem,

Igyekezzünk e mai nap, becsületes lenni,

Ahól lehet szeretettel, mindig a jót tenni.

 

Lehetünk bármikor, mi is igen rosszul,

Nem tudjuk hogy az Úr keze felénk mikor fordul,

S ekkor mi is úgy örülünk, a segítő kéznek,

Mikor nem vagyunk urai, bár egy pohár víznek.

 

Április 4.

 

Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé, a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.          Luk 7, 3.                                            

                       

Hit és cselekedet

 

Hallotta hogy van egy ember, betegeket gyógyít,

Ha bajban vagy és hozzá mész, ő el nem utasít,

Tekintélyes embereket, küldött el Jézushoz,

Mert ő jó szívvel volt, a beteg szolgához.

 

Vallási vezetők a vének,

Hallgattak rájuk a népek,

Az akkori vének,

Mai presbiterek.

                       

Tudta a százados, hogy biztos emberek,

Mindent megtett emberileg,

Lelkileg és hitelileg.

Hitt Jézusban azért küldött embereket hozzá

Nem tette őt a rang, büszke elvakultá.

 

Okos ember volt ő, bölcsen cselekedett,

Azért is hogy nem másfele, Jézushoz küldetett,

Ó, mert nincsen másnak oly erős hatalma,

Akinek az egész világ, ország birodalma.

 

Ó  hány ember nem Jézushoz, másfele megyen,

Tán a babonáktól várja, hogy eredmény legyen,

Megszüntetni a bajt mégis, csupán Jézus tudja,

Hit fényében a százados, jól látja és tudja.

 

Többet lát ő sok másoknál,

Ama büszke nagy zsidóknál,

Római volt, mégis őt kedvelték,

A sok jótettéért, szerették, becsülték.

 

Úgy bánt el ő a népekkel,

Ahogy kell az emberekkel,

Ezért mikor baj volt, rajta is segíttek,

Ha megkérte őket, Jézushoz elmentek.

 

 Április  5.

 

Azok pedig, Jézushoz menvén, igen kérték őt, mondván: Méltó, hogy meg tedd néki. Luk 7, 4,

 

Méltó, hogy meg tedd

 

Méltó arra hozzá menjél,

Néki szívességet tegyél,

Szolgáját, hogy meggyógyítsad,

Egéségét vissza adjad.

 

Ki a méltó, ma és mire?

Micsoda szent, jó tettekre,

Jézus nem az, érdemeket nézi,

Szeret és munkáját végzi.

 

Ha az érdemeink szerint, bennünket szemlélne,

Akkor a rossz emberekkel, semmi jót sem tehetne,

Az érdemünk, tűz és pokol,

Mit senki sem le nem locsol.

 

Kizárólag azért megyen,

Hogy a szolga Jóbban legyen,

Őt egyedül a szeret vezeti,

Csak az ember ki az érdemeit említi.

 

Mert az ember szíve, oly érdem központú,

Inkább rosszra hajló, mintsem jóírányú,

Az ember szív, mérlegel,

Ki mit hogyan érdemel.

 

Sokszor jóért, rosszal fizet,

Nem nagyon oltja a tűzet,

A szent lecke, mi is mára?

Tekintsünk a megváltónkra.

 

Április  6.

 

Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is, ő építette nekünk. Luk 7, 5.

 

Szereti a nemzetünket

 

Szereti a nemzetünket,

Megbecsüli a népünket,

Zsinagógát is épített,

Nékünk oly sok szépet, jót tett.

 

Nagy hazafiak a zsidók,

Földjeiket, föl nem adók,

Inkább továbbterjeszkednek,

Egy mellé még egyet tesznek.

 

Sok vér ömlik, ma is eme földért,

Mindenki magának akarná azért,

Békesség ott soha nincsen,

Földult, háborús ott minden.

 

Szent e föld, és mégis szennyes,

Bűntől vértől sosem mentes,

Szent Salamon idejében,

Volt részük csöndes békében.

 

Szereti a nemzetünket,

Megbecsüli a népünket,

A magunkét mi is, igencsak szeretjük,

Magyarokat bárhól látunk, igencsak kedveljük.

 

Hogy bánunk más nációkkal,

Más nemzetek fiaival?

Ha turisták, meg keresnek,

Legyünk velük ma kedvesek.

 

Április 7.

 

Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó hogy hajlékomba jöjj, amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szóval mond, és meggyógyul az én szolgám. Luk 7,6-7.

 

Hogy Jézus jön!

 

Hogy Jézus jön, messze halszik,

A ház felé közeledik,

Halszik a nép morajáról,

Erősödő, nagy zajáról.

 

Mert követte a sokaság,

Amely nincsen ma mostanság,

Mégis halszik, ha Jézus jön,

S valamilyen nagy csodát tőn.

 

Jézus jön, hogy meggyógyítson,

Bűntől vádtól szabadítson,

Jézus jön megáldásodra,

Siess a fogadására.

 

Jézus jön, hogy ő megváltson,

A vérével meg tisztítson,

Jézus jön, hogy békét hozzon,

Esdekelve imádkozzon.

 

Mert Jézus egy szent hív fő pap,

Senkit ő bizony be nem csap,

A ház felé, közeledik,

Hamarosan megérkezik.

 

Ottan minden jóra fordul,

Beteg szolga is meg gyógyul,

Közeledik a ház felé,

Öröm költözik ma belé.

 

Nem csak testi égésséget,

hoz a házra Üdvösséget,

Sosem nem volt békességet,

Jézusnak ez nem fáradság,

Ha jót tehet az boldogság.

 

Április.  8.

 

„ Előre küldvén a százados néhány barátját üzenvén néki...  Luk:7,6.

 

Barát dolgában, hogy állunk?

 

Barát dolgában, hogy állunk?

Szeretnek-e, lenni nálunk?

Barát dolgában hogy állunk,

Van-e sok, vagy bezárkózunk?

 

Főleg milyen a barátunk,

Áldás az vagy csak a kárunk,

Aki bennünket kihasznál,

Mert nagy tele zsebbel talál?

 

Jó erkölcsöt meg rontanak, gonosz társaságok,

Nem mindegy az, hogy kik a barátok,

Kérjük Jézust, hogy segítsen ma jót választani,

És a gonoszoktól, végleg szabadulni.

 

Jó barátnak válasszuk őt,

Őt a Szent nagy üdvözítőt,

Őt, s a Jézus barátait,

A hűséges követőit.

 

Ne legyünk mi zárkózottak,

Morcos barátságtalanak,

Mások kedvét is elrontók,

Derült égre, felhőt hozók.

 

Mert én sokszor ilyen voltam,

Derűsen járni nem tudtam,

Búsultam, és keseregtem,

A szívekre felhőt vittem.

 

Bánom már, de mást nem tudtam tenni,

Jézus Krisztus igyekezz levenni,

Jó barátot te szerezzél,

Köztük első helyen legyél.

                       

S akkor nem kell, hogy mást küldjek,

Én magam is elmehetek,

Méltatlanul amint vagyok,

Kérve elédbe borulok.

 

 Április.  9.

 

„ Ú ram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj: Luk 7, 6.

 

 Mindig mi szeretnénk lenni

 

Mindig mi szeretnénk lenni,

Méltók hozzá, tiszták, lenni,

Úgy szeretnénk őt fogadni,

Tudjunk valamit mutatni,

 

Ne fárasszuk, mi se magunk,

Hiába is tusakodunk,

Talán újabb keresztséggel,

Új Egyházba belépéssel.

 

Úgy sem leszünk kedvesebbek,

Krisztus előtt becsesebbek,

Krisztus úgysem szeret Jóbban,

A szent szíve, értünk dobban.

 

Csak ő tud tisztába tenni,

Csak érte fog Isten, nékünk meg bocsátni,

Mi csak nagy szeretnénk lenni,

Néki valamit mutatni.

 

Szoliasuk őt, szent Urunknak illő alázattal,

Legyünk egy szívvel és hittel, eme századossal,

Krisztusnak ez éppen elég,

Nem követel többet még még.

 

Április 10.

 

- Hanem csak szóval mond, és meggyógyul az én szolgám! Luk:7.7.

 

Csak szóval mond,

 

Jézus immár nincsen velünk,

Mégis itt van mindig nekünk,

Ezért hozzá fohászkodunk,

Lelki kapcsolatot tartunk.

 

Csak szóval mond, meg gyógyulunk,

Csak szóval mond, s föl támadunk,

Csak szóval mond, s elindulunk,

Szólj és üdvösségre jutunk.

 

Csak szólj, s békességünk leszen,

Szólj s Atyánk karjára veszen,

Csak szólj, s a bűn eltörölve,

Nem kell járjunk, soha félve.

 

Szólj, s egy szent társra találok,

Akire oly régtől várok,

Szólj, hogy meg vigasztalódjak,

S csillogó szemekkel járjak.

 

Szólj, mert különben elveszünk,

Üdvözültek, mi nem leszünk,

Szólj, hogy bocsánatot kapjunk,

Bűn sarából, hogy kijussunk.

 

Csak szólj, s újra reménykedünk,

S vidáman szól, az énekünk,

Hatalmáról fölségednek,

Mentsváráról életünknek. Ámen!

 

Április 11.

 

Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy másiknak: Jövel, el jő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi...  Lukács 7, 8.

 

Hatalom, és engedelmesség

 

A százados, ó nem buta,

Jól tudja ő, mi micsoda,

Tudja, hogy, mit jelent, az erő, hatalom,

Amely lehet áldás, vagy halál, borzalom.

 

A hatalom, annak áldás, és hasznos kezében,

Aki olyan, mint a Krisztus ott bent a szívében,

Krisztusnak hatalma, áldás mindenkinek,

Jónak és gonosznak, az összes földinek.

 

Minden gondotokat, őreá vessétek,

Áldást, gyógyulást hoz, ő minden embernek,

Nem él vissza soha hatalmával,

Pedig eltüntethet, egyetlen szavával.

 

Emberek kik hatalmasok, úgy is viselkednek,

Hatalmuk van reá, gyilkolnak és ölnek,

Elbizakodottak, senkitől sem félnek,

Istenről emberről, kacagva beszélnek.

                       

Azt hiszik, hogy ők a minden,

S ő fölöttük, nincs is Isten,

A százados kivétel,

Jól bánik mindenkivel.

 

Bölcs ő jól tud, mindent- mindent,

Elismer ő, ember,t s Istent,

Képletesen szemléltet Ő, hatalmat és engedelmességet,

Csodát fakaszt Jézusból is, és elismertséget.

 

Április 12.

 

Jézus pedig, ezeket halván, elcsodálkozék őrajta, és hátrafordulván, monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet, még, Izraelben sem találtam! Lukács 7, 9.

 

Jézus boldogsága

 

Jézus boldogsága, hogyha van Szent hitünk,

Nem csak botladozik, tétovázva lelkünk,

Egyik gödörből ki, a másikba be,

Ha nincs sötét kétely, és homály szívedbe.

 

Jézus ujjongva kiált föl,

Ilyen hitet, még Izraelben sem találtam!

Pedig emberek közt, Én már sokat jártam,

Ó de anélkül is, a szívükbe láttam. 

 

Jézus boldogsága, legyen a miénk is,

Ami néki öröm, legyen az nekünk is,

Szerezzünk ma örömet Jézusnak,

Kik betegek gyöngék, sebük van azoknak.

 

A felülről jövő, vigasztaló szóval,

Értük mennybe szálló, erős szent imával,

Mert Krisztus tegnap ma örökké ugyanaz,

Csak az ember változott meg, Ő aki már nem az.

 

Jézusnál nincs lehetetlen, Ő meg tudja tenni,

A megromlott embert, újjá teremteni,

Öröme, ha meg teheti,

Mert az embert, úgy szereti.

 

Jézus megosztja örömét,

Megszólítja, kíséretét,

Megáll szépen, háta fordul,

A szívének szent öröme, rájuk is kicsordul.

 

 

Április 13.

 

És, a küldöttek vissza térvén a házhoz, a beteg szolgát, már égésségben találták. Luk 7,10.

 

A betejesedés

 

Hiába a sok jó szándék, és a törekedés,

Hogyha nem volna a végcél, a betejesedés,

De a Jézus nem csak beszél, cselekszik,

Jézus nélkül a százados hiába is törekszik,

 

Jézus tejesíti vágyát,

Meggyógyítja a szolgáját,

A küldöttek, haza mennek,

Egységben rája lelnek.

 

Már a szolga nem haldoklik,

Hálás szívvel örvendezik,

Vége minden gyötrődésnek,

A halál közelségének.

 

Egy időre eltávozott,

A szolgának, békét hagyott,

Mert ahol Jézus meg jelen,

Onnan a halál elmegyem.

 

Akár ha csak az Igében,

Ha nincsen is itt testében,

Lelki teste tőlünk, a mennybe távozott,

De hitünkben a hatalma velünk itt maradott.

 

Istenem dicsérlek, éltem vissza adtad,

A halál kezében, gyötrődni nem hagytad,

Elmullott a betegség,

Hála néked Dicsősség!

 

 Április 14.

 

Hogy számon kéressék e nemzetségtől, minden proféták vére, amely e világ fundamentumának felvételétől fogva kiontatott, az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, mely ki elveszett az oltár, és a templom között; bizony mondom néktek, számon kéretik, e nemzetségtől.                 Luk 11, 50-51.  

 

Lesz e, vajon számonkérés?

 

Sokak számára ez kérdés,

Lesz e vajon, számonkérés?

És ha igen, akkor kitől?

Kell e félni, valamitől?

 

Bizony hogy lesz, Jézus mondja,

És ezt nem csak kitalálja,

Saját maga, lesz a bíró,

Igazságos döntéshozó.

 

Senki el nem kerülheti,

Sem őt le nem fizetheti,

Nem úgy lesz, mint manapság,

Korrupt huncut a világ.

 

Felelünk majd minden tettért,

A legkisebb gondolatért,

Semmi nem lesz elnézve,

Sok pénzér el felejtve.

 

Csak a Jézus vére, törölhet el mindent,

Más barát befolyás, semmi bűnt nem csökkent,

Nincs oly rejtett dolog, mi ki ne tudódna,

Próféták kiontott vére, lásd mind föl van írva.

 

Isten mondja, nem hazudik,

A népektől, számon kérik,

Elsőtől az utolsóig,

Csecsemőtől, aggastyánig.

 

   Április 15.

 

Monda pedig néki az Isten: Bolond, az éjjel elkérik a te lelkedet tetölled; amiket készítettél, kié lesznek? Lúk 12, 20.

 

Ismét szól az Isten!

                       

Ismét ismét szól az Isten,

Ez is igaz, minden minden,

-Ha el kérik a lelkedet,

Ki örökli a kincsedet?

 

Nincs megállás, egyre több kell,

Mástól mi sem maradjunk el,

Sőt több legyen, s szebb mint neki,

Legyen mivel, dicsekedni.

 

-Ha nem lehet, eldugjuk,

Senkinek sem mutatjuk,

Ezért van sok öreg beteg, otthonokba dugva,

Ne is tudjon róluk senki, ajtó mögé csukva.

 

Amely rontja büszkeségünk,

Semmi se az nem kell nékünk,

Pénz, s a hírnév kellemetes,

Halják, lássák, örvendetes.

 

Lebontjuk a kincses kamrát, nem elég nagy nékünk,

Azt hisszük, hogy mindig élünk, soha nem lesz végünk,

Istentől is imáinkban, szüntelen csak kérünk,

Nem kel,l mondjam, mert jól látszik, telhetetlenségünk.

 

De ha éjjel meg halunk,

Üdvünkért mit mutatunk,

A sok minden csak vádol,

Isten előtt, ha számol.

 

Azért le nem szegényedünk,

Ha lelki kincset keresünk,

Olyat amely maradandó,

Istennél bemutatandó.

 

Április 16

 

De egy a szükséges dolog; és Mária, a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle.             Luk 10, 42.

 

Egy szükséges dolog

                       

Márta és mindenki, jön, megy, sürög forog,

Úgy látjuk hogy minden, bizony sürgős dolog,

Rohanunk, és megyünk, megoldást keresünk,

Így telik el hosszan, az egész életünk.

 

Nincs időnk tán vasárnap sem minékünk megállni,

Mindig akad tennivaló valamit kell csinálni,

Mintha nem is szent ez a nap,

Az a dolga menjen a pap.

 

Nem úgy élnek, hogy ezt tudják, mily szükséges dolog,

Miközben lelkükben, valóságos romok,

Hozzánk rohanókhoz szól most Jézus, Aljatok meg!

Amit én beszélek, haljátok meg!

 

Mária ült, és Jézust hallgatta,

És ez Mártát, nagyon bosszantotta,

Mért nem törődik Mária, hogy ő mennyit fárad,

Mártából a harag, a méreg kiárad.

 

Egy darabig tűri, csak tűri szótlanul,

Majd hirtelen ingerülten, a Mesterhez fordul,

Mester mondjad, Máriának jöjjön, és nékem segítsen,

Ne csak kényelmesen, lábaidnál üljön!

 

A mérges Mártának Jézus, csak szelíden felel,

Márta-Márta, szorgalmas vagy, sokra igyekezel,

Közben a legfontosabbról, te elfeledkezel,

Elfeleded, az igét hallgatni,

Figyelni és cselekedni azt mit fog mondani.

 

Mária a jobb részt választotta,

Imádat a Mester iránt, őt elárasztotta,

Figyelte szavait, rajta csüngött,

És a lelke boldogsággal, örömmel fütött.

Amely nem millik el örök,

Nem rabolhatja el, tatár török.                                                                                                                                                                                                                                              

Április 17.

 

És nincsen senkiben, másban Idvesség, mert nem is adatott emberek között, az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.   AP Csel 4, 12.

 

Nincsen más név

 

Nincsen más név, csak Jézusé,

Embereké, földi másé,

Nincsen buta, nincsen Krisna,

Aki életben tartana.

 

Csak a sátán kitalálta.

Saját magának kreálta,

Hogy szerezzen hódolatot,

Önmagának imádatot.

 

De nem tudnak megtartani,

Csak a lelkünkben kárt tenni,

Jó ötvös ő, sokat csinál,

Számtalan dolgot kitalál.

 

S nagyon sokan elhiszik,

És milliók követik,

Az orrukat kifestik,

Magukat kiszínezik.

 

De Jézus a világ megtartója,

Ezeknek is a Szabadítója,

Sok bástyáját lerontotta sátánnak,

A gonosz uralta, idegen világnak.

 

Mert ő meg akar tartani,

A embert nem veszni hagyni,

Akár hol él, a dzsungelben,

Sötétben a rengetegben.

 

Jézus megtart, vezet, élete árán is,

Nézd meg van ily más valaki egy is,

Nincsen s nem is születik,

Istentől nem adatik.

 

Április 18.

 

A mi Atyáinknak Istene, feltámasztotta Jézust, kit ti, fára függesztve, megőltetek.  AP Csel 5, 30.

 

 Fára függesztve a Jézus

 

Fára függesztve a Jézus,

Most halálla igen biztos,

Mondogatták irigyei,

Halálos ellenségei.

 

De a Jézus föltámadott,

A sírjába, nem maradott,

Rendbe szedett szépen mindent,

És útánna a menybe ment.

 

Barátai itt maradtak,

Tovább küzdve ők harcoltak,

Volt részük szent dicsősségben,

És nem kevés, szenvedésben.

 

De ők bátrak, nem alkusznak,

Mindent szemükbe mondanak,

Krisztust megfeszítettétek,

Útban volt félre tettétek.

 

Igen, ti voltatok azok,

Elöljáró hatalmasok,

De Atyáink szent Istene,

Őt föl támasztotta.

Az életbe visszahozta.

 

A tervetek nem sikerült,

Pedig a gonosz úgy örült,

Krisztus Isten fejedelem,

Csak őbenne, van Kegyelem!

 

Öálltala van bűnbánat,

Bűneitekre bocsánat,

Nála nélkül, semmit sem tehettek,

Hatalmasok, miniszterek, akárkik lehettek.

 

 Április 19

 

Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.  AP Csel 5,4.

 

Sokszor mi sem gondolkodunk

 

Sokszor mi sem gondolkodunk,

Cselekszünk és elindulunk,

Még Istennek is hazudunk,

Mi is úgy porul járhatunk.

 

Ma ne legyünk hamisak,

Csak őszinték igazak,

Ha akarunk adakozni,

Nem kell semmit lódítani.

 

E házaspár adakoztak,

Jótékonyságukba buktak,

Kell vigyázni mit csinálunk,

Mennyit adunk és mit mondunk.

 

Adakozás előtt, mindig imádkozzunk,

Ananiás és Szafira sorsára ne jussunk.

Azért mert hamisak voltak,

Mind a ketten bele haltak.

 

Mindenki a javaival, maga rendelkezik,

Isten nem tékozló fiú, nem követelődzik,

Tőlük függött mennyit adtak,

De ők látszani akartak!

 

Sátán szívük elfoglalta,

Mindkettőt csapdába vonta,

Hiúságuk kihasználta,

Az ő gyöngéjüket tudta.

 

Bárkivel ez megtörténhet,

Sajnos hogy megismétlődhet,

Hogy elfog a büszkeség ördöge,

S teszel, olyat mondasz olyat,

Amit, jaj nem kéne.

 

Április 20.

 

Halál! Hól a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? 1 Kor. 15, 55.

 

Azt hitte a Sátán

 

Azt hitte a Sátán, hogy ő lesz a győztes,

De elvesztette a csatát, ezért nagyon mérges,

Emberekre önti most ki, haragját bosszúját,

Nem bánthatja immár, az Isten szent fiát,

 

Halál bár még meg szomorít,

De nem mindörökre szorít,

Azt hitte a pokol, diadalmaskodik,

S Krisztussal, is mint mivelünk könnyedén elbánik.

 

De Krisztussal nem tudott elbánni,

Ö volt az akinek mindig, meg kellett hátrálni,

Krisztus szeretete a kígyót legyőzte,

Bocsánatával fullánkját, a bűnt is kitépte.

 

Bocsánata szeretete, mindennél erősebb,

Mert a bajbajutott ember néki mindennél kedvesebb,

Ezért menekített ki minket a bűnből,

A halálnak rideg, meggyötrő kezéből.

 

Bár köztudott dolog, egyszer hogy meghalunk,

Mert romlandó testel, mennybe nem juthatunk,

De kapunk helyette, megdicsőült testet,

Levetvén örökre, a bűnt a sok szennyet.

 

Fehér ruhába kell mennünk, a király elébe,

Hogy ki ne vettessünk, az örök sötétbe,

Ahol azok lesznek, kiket a halál mégiscsak lekaszált,

S a halál fullánkja, megmarva eltalált.

 

Ahol eme örök éjben, mindazok ott lesznek,

Kik Isten szavának, sosem nem engednek,

De ki halja Isten szavát, és szívébe bejut,

A menybe Krisztusért, ő a kezes bejut.

 

Április 21. 

 

Viseljetek gondot azért magatokra, és az egész nyájra, melyekben a szent lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.  AP Csel 20, 28.

 

Búcsú szó

 

Pál apostol elbúcsúzott,

Efézusból elutazott,

Elmondta, hogy őtet többé sosem fogják látni,

Fogság, szenvedés vár reá és meg is fog halni.

 

De néki csak egy a fontos, az Evangélium,

Érezhesse a sok ember mily szagos liliom,

Megbízását Krisztus felé, hogy ő teljesítse,

Rómába is üzenetét, hogy ő elvihesse.

 

Immár többé nem jövök közétek,

Még csak egyet mondok, jól meg figyeljétek,

Viseljetek gondot, jól timagatokra,

S a Szent Lélek által, rátok bízottakra!

 

Legeltessétek az Isten, anyaszentegyházát,

Szemitek előtt tartva, annak vigyázását,

Melyet saját vérén szerzett,

Életével megfizetett.

 

Hogy legyünk mind az övéi,

S senki sem, az ördögéi,

Jézus vére ömlött ezért,

A bűnös rossz emberekért.

                       

Őket kell hát tanítani,

A szent életre vezetni,

A szélesről, keskeny útra,

Kel,l vigyázzunk, mi egymásra.

 

Ezt hagyta ránk Jézus Krisztus Pál apostol által,

Hogy mi jól vigyázzunk, s törődjünk egymással,

Ó mert a farkasok a nyájra rá csapnak,

Mindig lesznek kik közöttük, károkat okoznak.

 

 Április 22.

 

Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint Gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meg átogatás napján. 1 Péter, 2,12.

 

Magunkat ha jól viseljük

 

Magunkat ha jól viseljük,

Gyümölcseit mi is szedjük,

Mindenkivel ma jól bánjunk,

Hitetlenekkel eljárjunk.

 

Tudják rólunk számíthatnak reánk,

Még akkor is, ha gonoszok hozzánk,

Igaz könnyű ezt leírni,

Sokkal nehezebb meg tenni.

 

De az Isten segít, hogyha tőle kéri,

Mindnyájuknak jobb lesz, higgye el meg éri,

Krisztus is a rossznak, csak jóval fizetett,

Gyümölcse a megtért lélek, s az ember üdve lett.

E végcélból szólt hozzánk is, e szent napon Isten,

Hogy ott ahol nagy a káosz, helyre jöjjön minden.

 

Így tanítgat viselkedni,

Mindenkivel, hogy kell bánni,

Úgy el bánt az ellenséggel,

Eltávozott békességgel.

Őt látva sokan megtértek,

Új emberek, mások lettek.

 

Emberek, ha engem látnak,

Nem mondom, hogy meg csodálnak,

De ha Jézust föl fedezik,

Akkor Istent Dicsőítik.

 

Tetteinkben, szavainkban, hadd lássák ma ötet,

Engedjük háttérbe, saját személyünket,

Mert ha én akarok valamit mutatni,

Biztos vagyok benne, el fogom rontani.

De ha ő cselekszik, általam minden nap,

Akkor annak áldásiból, mindenki bőven kap.

 

 Április 23.

 

Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre. Zsolt 9, 7.

 

Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre

 

Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre,

Hogy derű fény  jöjjön, emberi szívünkre,

Jézus volt a pusztítója,

A nagy világ Megváltója!

Megszült az éj jött a fény,

Jézus a Megmentő lény.

 

Az ellenség megszűnt elpusztult örökre,

Aki oly nagy átkot hozott, az emberi életre,

Mert az Isten trónol s nem ő,

Aki segítségünkre jő!

 

Az ellenségnek megszűnte nagy örömet hoz,

A zsoltáros benne csakúgy, lebeg és áradoz,

Látja Isten, nagy hatalmát,

A megmentő erős karját.

 

 Április 24.

 

Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét, vagy kicsoda volt néki tanácsosa?!                           Róma 11,34.

 

Nem kell őtet igazgatni

 

 Nem kell őtet igazgatni,

Mit hogy tegyen, meg mondani,

Ő teremtett, és elvezet,

Ő nyújtott mifelénk kezet.

 

Mi csak tőle elfordultunk,

S az árokba bele buktunk,

Mégis mi úgy igazgatnánk,

Azt hisszük mi Jóbban tudnánk.

 

Senki sincs nála okosabb,

Többet tudóbb, megfontoltabb,

Nem kérdezte, hogy teremtse meg ezt a nagyvilágot,

Mégis nézd meg mily gyönyörű a sok pompás virágot.

 

Április 25.

 

Megkővezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdon- intsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék. AP Csel 7, 59-60.

 

István diakónus

 

István diakónus bátor,

Kiáll Krisztusért bár hányszor,

Nem hallgat el, soha semmit,

Csak Krisztust szolgál s más senkit.

 

István Szent Lélekkel telve,

A gonosztól, mitsem félve,

S amilyen élete, olyan a halála,

Bűnösökért imádkozva, a mennybe úgy szálla.

 

Tudta kinek hiszen,

S azt, hogy hova megyen,

S mikor szemeit lehunyja,

Krisztus odaát őt várja.

 

S jutalom várja ott, öt mint hős katonát,

Érte vérét ontó, drága tulajdonát,

Mi vajon a végső percen,

Állunk szilárdan erősen?

 

Vagy mi félünk, reszketünk,

Mert érezzük, Jaj nekünk?

Ezért rendezzük ügyünket,

Mentsük meg az életünket!

 

Imádkozva bizalommal,

Hozzá ki jő hatalommal,

Hogy szálljon kegyelme le ránk,

Úgy érjen a végső óránk!

 

Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet,

Megtisztítva minden szennytől, idejében szívemet,

Hogyha majd hívsz, vígan menjek,

Soha tölled, ne rettegjek.

 

Öröm legyen ez az óra,

Élem mert ott fordul jóra,

Többé bűnbe ott nem esem,

Nem történik több rossz velem.

                                              

Április 26.

 

De mikor a nap föl kelt, elsüle, és mivelhogy gyökere nem vala elszárazott.                                Máté 13,6.

 

A magvető

 

Veti szorgalmasan az Ur, a magot szívűnkbe,

Hogy ne legyen gaz és puszta a belső kertünkbe,

Őnéki e szent magvetés, nagyon sokba került,

Mégis hányszor a szívemben, a Szent vetés kisült.

 

Szorgalmat a kertben vető, ma tőle tanuljon,

Vetésünkre áldás kérő imánk el ne múljon,

Hass te reánk, erős gyökér,

Itt könyörgök, áldásokér.

 

Hogyha vetnek az emberek,

Puszta földek, ne legyenek,

Fü, fa minden kisarjadjon,

Áldást, esőt, kezed adjon.

 

Olyan sok a szárad lélek,

Azt mondja, hogy alig élek,

S mintha nem is szólt volna az Ige,

Nem találsz ott sarjadást Te.

 

Kisütött a nyomorúság napja,

A magokat madár is lopkodja,

Avagy az ellenség, konkollyal beszórja,

Mindent megtesz, ahogy tudja írtja.

 

Minden hatalom a tied,

Tegyen valamit a kezed,

Te erő vagy s bölcsesség,

Légy szent áldás, békesség!

 

S szárazsággal, hogyha megversz minket,

Térítsen jó útra minket, s hozza meg eszünket,

Taníts meg olvasni, a szent jeleidből,

Tudjunk elfogadni mindent, mit csak adsz kezedből.

 

Április 27.

 

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem, fitestvérem, nőtest- vérem, és anyám.            Máté 12, 50.

 

Mi szemünkben kik a nagyok?

 

Mi szemünkben, kik a nagyok?

Jézus e vagy a rokonok?

Krisztust általuk akarják, megállítani,

Azt gondolják az anyjára majd csak fog halgatni.

 

Mert félnek Jézustól, olyanokat teszen,

Sok-sok tisztálatlan lélek, szavára el megyen,

Mert borzalmas látni, ördögi lelkeket,

Hogyan szabadit meg Jézus, tőlük embereket.

 

Ki beteg volt, démonizált,,

Szabadítót, hogyan talált,

S megy békével, meggyógyultan,

Nincs szív s elme, elborultan.

 

De ez a Sátánnak, nem esik kedvére,

Gondol az anyjára, rokonra, fivérre,

Majd általuk, megállítom,

És jobb belátásra bírom!

 

Fölhasználja a szülőnket,

Közelinket szerzettünket,

Megnehezítve a dolgunk,

Tudja így nehéz dolgoznunk.

 

Keservesen tapasztalom,

Ez utat magam is járom,

Azt sem tudom sokszor mi a helyes,

 Ez oly nagy harc mindig, s ördögien rémes.

 

Mert e dolgot, ember lévén, bizony meg nem értik,

S mindkét félnek szíve, nagyon fáj és vérzik,

Adj megértést, s békességet,

S csatáinknak, győztes véget!

 

Április 28.

 

Mennyivel drágább pedig az ember a Juhnál! Szabad tehát szombat naponjót cselekedni? Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. Máté 12, 12-13.

 

Szombatnak rabjai

 

Vannak akik régen és ma szombatnak rabjai,

Mert a kísértésnek, vannak sok fajai,

E betegség sajnos csak nem akar múlni,

Krisztusnak is vele, meg kellett küzdeni.

 

Ismeri hát Jézus, jól e küzdőteret,

Segít harcainkban, mert Ő nagyon szeret,

Drágák vagyunk, néki, Drágábbak a Juhnál,

Mindenféle egyéb, teremtett állatnál..

 

Megfizetett értünk, az Ő életével,

Szeretettel tette, kihullott vérével,

Ő a szombat, igazi nyugalom,

Hogyha ezt elhiszem, őtőle meg kapom.                                                                 

Ő az orvos gyógyító,

Munkálkodó Megváltó,

Minden napos szent áldás,

Ki meg gyógyul, mind hálás.

 

Nem számítanak a napok,

Csak tűnjenek el a bajok,

És teljenek dicsősségben,

Isten iránt életünkben.

 

Nyújtsuk oda a kezünket,

Gyógyítsa meg életünket,

Többé béna hogy ne legyen,

Mozogjon, és sok jót tegyen.

 

Béna kezét kinyújtotta,

Éppé lett, és mozgathatta,

Emelhette jótettekre,

De sohasem nem a bűnre.

 

S ki a napok kötelétől szabad akar lenni,

Szabad néki is mindezzel, a Jézushoz menni,

S szabaddá tesz, mindennapra, a szent szolgálatra,

Hogy szolgálj az Úrnak, és hűséggel élj,

S emberektől-semmitől sem, soha te ne félj.

 

Április 29.

 

És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek, az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból. Jel:18,4.

 

Szózat a mennyből

 

Szózat a mennyből,

Tiszta szent égből,

Kiált az angyal, Isten követe,

Babilon a földet igen meg fertőzte.

 

Fussatok ki népem, messzire belőle,

Mindegyre távolabb messzire őtőle,

Mert az ő bűneik, felhatnak az égre,

Fussatok, hogy ne jussatok velük gyászos végre.

 

Fussatok, fussatok, én majd erőt adok,

Mellőletek én a Krisztus, Én le nem maradok.

Fussatok a Golgotai hegyre,

Szükség van a megtisztító vérre.

 

Időben kell menekülni,

Babilonból futni, futni,

Míg csapást nem küld az Isten,

S késő lesz már a hit s minden.

 

De most még szól, Siessetek,

Hitben erősek legyetek,

Aki hisz az megmenekül,

Ítéletre, már nem kerül.

 

Benne van az egyezményben,

A szent és Újszövetségben,

Krisztus vérének pecsétje,

Szent biztosíték örökre.

 

Olvasd az Újszövetséget,

S Krisztustól nyersz békességet,

Olvasd és fuss sietve,

Meglásd meg leszel mentve.

 

Homlokodon e pecséttel,

Mehetsz bátor víg örömmel,

Krisztus zászlaja alatt tova,

S nem bánod meg bizony soha.

 

 Április 30.

 

És ezt mondván: Jaj! jaj! A nagy város, amely öltözött gyolcsba, és bíborba és skarlátba és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel, és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában, annyi gazdagság. Jel: 18,16.

 

Babilon vége

 

Babilonban, ma sincs béke,

Tűz van háború és vége,

És vannak, akik siratják,

Ma Irakot úgy sajnálják.

 

Az egykori Babilonban Irak található,

Ahol nyomor s halál, egyéb nem látható,

Sírnak - rínak a gyerekek,

Nélkülöznek, az emberek.

 

Olaj mezők és egyebek,

Gazdagságot jelentenek,

S a nagy világ él belőle,

Sokan vásárolnak tőle.

 

S nézi lerombolódását,

Jaját és a pusztulását,

S mindenkinek vesztesség,

Ha a sok olaj elég.

 

Mégis az Úr elpusztítja,

Mert a sok bűnt, már nem bírja,

Robbantgatnak mindenfele,

A világ ővelük tele.

 

Ő, ki ékes sok mindennel,

Látványos gyönyörűségekkel,

Mégsem menti meg életét,

Az Űr tervezte el végét.

 

Ember nézd meg s gondolkozz el,

Siess, a bűnből ki fuss el,

Mert te sem vagy különb másnál,

Az ottan elpusztulóknál!

 

Siess ember megtérni,

Nem csak távolról sírni,

Ha meg nem térsz tenmagad is elveszel,

S a gyehenna nagy tűzében, egy kínlódó te leszel.

 

Április 31.

 

Amennyire dicsőítette magát és dobzodott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek néki;mert ezt mondja az ő szívében: úgy  ülök, mint királyné asszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Jel:18,7.

 

Ne dicsőítsd magad

 

Ne dicsőítsd magad, elbizakodottan,

Nézzétek, hogy milyen, hogy milyen jó mostan,

Odafentről Isten figyeli a szíved,

És gyászba borítja, hirtelen a szíved.

 

Hajlamosak vagyunk, a dicsekedésre,

Mindennel eltelve, a gőgösködésre,

Sokszor mi magunk is nem is vesszük észre,

Ha mi nem figyelünk, a drága Igékre.

 

De az Ige rá világit,

Megró és helyre igazit,

A dicsősséget szeretjük,

Szívesen magunkra vesszük.

 

Az Űr kínnal fenyeget,

Kemény szóval terelget,

Be is váltja ígéretét,

És ránk bocsájtja a kezét.

 

 Ma ne legyek én dobzodó,

Jóllétben fölfuvalkodó,

Mert a jóllét is ártalmas,

Kezébe esni borzalmas.

 

IMÁDSÁG: Áldott Jó Atyánk a Jézus Krisztus által, köszönöm hogy velünk voltálaz elmúlt hónapban, és részesítettél újabb kegyelmi ajándékaidban, elsősorban is igéddel tápláltad lelkemet, hogy ne csak a szép természetben kitavaszodjon,Hanem a lelkemben is a te hatalmad, szereteted, kegyelmed által Köszönöm a fű kisarjadását, a természet megújulását. Köszönöm, hogy magot vethettünk a földbe, hogy hogyha megáldod azt, akkor a maga idejében arathas-sunk is - Ámen

  2003. november 18.