HARMATCSEPPEK

Üzen az Ur, minden napon

_________________________

 

 

JUNIUS 1.

 

Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott bizonyságot tett, én felöllem. Zsolt. 29, 11.

 

            Boldog ki Jézust hallotta

 

 Boldog fül ki a Megváltot hallotta beszélni,

Még boldogabb az ki szavát, el is tudta hinni,

Boldog szempár aki Jézust látja,

Boldogabb ki sosem látta, mégis elfogadja.

 

Tied e szent boldogság?

Ismerős már e világ?

Amelyet Jézus kinál,

Figyeld tuvább mit csinál.

 

Nem láthatjuk, de halhatjuk,

Szeretettel fogadhatjuk,

Nem a látás kell vezessen,

Hanem a szívünk szeressen.

 

Ma hald őt Ígéje által,

S lássad őt, Szent lélek által,

Itt van Ő, és gyógyít vezet,

Minden árvát, karol szeret.

 

Bizonyságot, mi is tegyünk,

Hogy mit jelent Ő mi nékünk,

Aki róllam beszél másnak,

Én is róla az Atyámnak.

 

S aki megtagad engemet, az emberek előtt,

Én is majd el útasítom, s nem ismerem majd Őt,

S a börtönből, nem szabadul,

Szívem rajta soha többé, bizony meg nem indul.

 

Legyünk róla tunuskodók,

A boldoghírt tovább mondok,

Ismerjék meg szeretetét,

S minden szent jó téteményét.

 

 JUNIUS 2.

 

Nem fedödik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Zsolt: 103, 9.

 

Kövesd te is, a példáját

 

Az Úr nagyon haragudott,

Büntetést, és átkot mondott,

Az emberre a bünéért,

Parancs elenszegülésért.

 

De örökké, nem tartotta haragját,

Elküldötte Megváltónak a fiát,

Jézus pedig keresztre ment, érted az emberért,

Isten pedig megbocsátott, Krisztus e tettéért.

 

Annak aki téged bánt meg,

Krisztusért te is bocsáss meg!

Magad nem tudod megtenni,

Ő fog hozzá erőt adni.

 

Gyakoroljad, gyakoroljad,

Minden napon megprobáljad,

Bocsáss meg a bünösöknek,

Az ellened vétkezőknek.

 

Úgy számithatsz kegyelemre,

Ha te is képes vagy erre?

Nincs olyan nap talán, hogy ne haragudnál,

De úgy örül, ha estére, Te meg bocsátottál.

 

S harag helyett a szeretet költözik szívedbe,

Gaz helyett gyümölcsöt teremsz, földi életedbe,

Megbocsátani ő tanít,

Jópéldával erre indit.

 

Megbocsát a latornak is,

Leg aljasabb, bünösnek is.

Bátoritás mindenkinek,

Gazdagoknak szegényeknek.

 

Olyan jó hogy,  haragja elmullik,

S örök tűzként, nékünk nem lángollik,

Krisztus vére áldozata, oltja e haragot,

Megváltotta szeretete, az egész világot.

 

JUNIUS  3.

 

Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz te veled, el nem marad töled, sem el, nem hagy téged: Ne félj, és ne rettegj! 5 Móz:31,8.

 

Elötted megy...

 

Amikor Mózesnek lelke, az Úrhoz haza szállt,

Elfáradva a nagy úton, nyugalmára rá talált,

A mennyei Kanaánban,

Megváltó Jézus karjában.

 

Józsué vette kezébe, Mózes csoda botját,

Hogy folytassa a népével, nehéz vándor útját,

Volt alkalma látni népe, gonosz természetét,

Miként csinált arany borjut, s hagyta el Istenét.

 

Megszollalt az Isten, föl bátoritotta,

Úgy ahogy itt az ígében, ma reggel mondotta,

Ne félj, és ne rettegj, az Úr veled leszen,

Az úton tovább is, te elötted megyen.

 

Te viszed tovább a népet, a megígért földre,

S osztod föl közöttük, megfelelő részre,

Hogy vehessék birtokukba  a szent örökséget,

Esküvel megígért, megáldott szent földet.

 

Elfoglalták szét osztották,

Harcaikat megharcolták,

Az Úr szavát be tartotta,

A hatalmát meg mutatta.

 

Ő az Úr volt a vezér,

Akkor is, ha folyt sok vér,

Minden nép hazája földjét, sokszor vérrel öntözte,

Mai napig is oly sokat civódnak fölötte.

De az ígéret meg marad,

Soha soha szét nem szakad,

Ezért erő s a bátorság, jellemző ő rájuk,

Mint mennek a nehéz úton, és védik hazájuk.

 

De szabad ez íge terhét, magunkra is venni,

Sok sok nehéz helyzetekben, bátran viselkedni,

S rettegésünkel az Úrat meg nem szomorítni,

Rá tekintve mindig, benne gyönyörködni.

 

JUNIUS 4.

 

Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene, mindaddig amíg leperli peremet, és meghozza itéletemet. Ki visz engem a világosságra, meglátom, az Ő igazságát. Mikeás 7, 9.

 

 Fény az éjben

 

Sötét éj szált a lélekre,

Bün formában az emberre,

S magunkon hordjuk e terhet,

Melyet anyánk le nem vehet.

 

Hívő és hitetlen egyaránt hordozza,

Apa e kötelet, jaj, fel nem oldozza,

Mégis van fény, fény az éjben,

Jézus Krisztus személyében.

 

Isten haragszik a bünre,

Mindenfélle gonosz tettre,

S hogyha baj ér, rá gondolunk,

Hogy mindderre rá szolgátunk.

 

Van, hogy méltón szenvedünk,

S törik szét az életünk,

Ilyenkor nem látok sötétnél egyebet,

Nem érdemes élni, egy percet sem többet.

 

De a proféta szól, mincsen itt a vég,

Elmullik az éj sötétje, és lészen fényesség,

Súlyos nehéz ídőkben is, van benne reménység,

Belép a lelkébe, mégis a békesség.

 

Csak a remény segithet átélni, viharos ídőket,

Külömben mind meg ől az éj bennünket.

Az Úr szeret, s már nem perel velünk,

Elsőpörte Jézus, minden nehéz ügyünk.

 

Vele perelt Isten, őt itélte el,

A Golgotán a büntetést, ő hordozta el,

Mert e perben nem tudnánk mást mi csak veszíteni,

Vele való nagy csatában, véresen elbukni.

 

Jézussal az élen aztán, győzni is lehet,

Ő egyedül az ki igazságot tehet,

Hiszik vagy sem az emberek, mert Ő a igazság,

Akármilyen sőtét hazug, most még ez a világ!

 

 JUNIUS 5.

 

És akármit kértek majd az én nevemben,  meg cselekszem azt, hogy dicsőittessék az Atya a fiuban. János 14, 13.

 

            Kéreés és dicsősség

 

 

Jól össze köttessék, kérés és dicsősség,

Így halgat meg igazából jó kedvel az ég.

Kérés és Dicsősség, hogyha külön vállik,

Imádságunk így önzővé, kő keménnyé vállik.

 

Úgy imádkozzak ma, Istent dicsőitve,

A kérések elé, a csokromba kötve,

Kérhetem a gyógyulásom,

Tronusához járulásom.

 

Kérjen áldást életére,

A tavaszi vetésére,

De ne kérjen butaságot,

Semmifélle gonoszságot.

 

A mindenbe bele nem fér,

Nem kapja meg, ha rosszot kér,

Tudni kell, hogy mi a minden,

Szent imába átok nincsen.

 

Valaki azt kérte, haljon meg a férje,

Nem bánta ő akármi baj érje,

Akor boldog az Úr, ha szent dolgot kérek.

Szándékaim ha Úralja,  az áldott szent lélek.

 

JUNIUS 6.

 

Azután mi akik élünk,  akik meg maradunk, elragadtatunk azokkal együtt, a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és aképpen mindenkor az Úrral leszünk. I. Tessz: 4,17.

 

 

Mindenkor az Úrral leszünk

 

Mindenkor az Úrral leszünk,

De jó lesz ott akkor nekünk,

Csak az Úrat magasztajuk,

Áldott szentségét imádjuk.

 

Semmi többé nem zavar meg,

Bün, gyalázat nem érint meg,

Szállunk, szállunk, mi az Úrral tova,

Nem gyötör meg többé, a betegség soha.

 

Olyan csodás,  a felhőn, szállni,

Csak e pillanatra várni,

Mikor jösz Úram érettem?

Olyan sokat már szenvedtem.

 

Olyan sokat már szenvedtem,

Vétkeimet csak tetéztem,

Oly sok könnyet el hullattam,

Emberekben is csalódtam,

 

Hej, jó lenne, haza szállni,

Olyan hosszú ezt ki várni,

Éltem egyedül tölteni,

Pártalanul, szomorkodni!

 

Kit szerettem, mást szeretett,

Csak a bánathoz vezetett,

Ha rá nézek helyzetemre,

Csak a bú száll a lelkemre.

 

Ezért vágyom haza hozzád,

Segits föl pillantanom rád,

Könnyiem ne ömöljenek,

Rajtam erőt ne vegyenek.

 

JUNIUS 7.

 

A bün nem fog uralkodni rajtatok, mivel nem törvény alatt vagytok, hanem kegyelem alatt. Róma: 6, 14.

 

            Két uralkodó

 

Két uralkodó van, a bün és kegyelem,

 Melyik fog legyőzni, elbirni én velem?

 Két uralkodó van, melyiknek szolgálok?

 Elgondolkodtató ez, lássam meg hol állok?

 

 Két urnak szolgálni, egyszerre, nem lehet,

 Aki haragszik rád, bizony hogy nem szeret.

 Két uralkodó van, Téged akarna,

A bün halált, Jézus Ő életet adna.

 

 Szíved jóga, hogy válasszon,

Rosszat avagy jót árasszon,

 Kegyelmi ídőben élünk,

Jót akar, az Isten vélünk.

 

Jézusnak kezdesz szolgálni?

Rosz ellen fog erőt adni,

Együtt fog veled küzdeni,

Csatáidban ott fog lenni.

 

De ha kedves a gonoszság,

S követed mit mond a világ,

Egyszer majd ellened fordul,

Szemedből a könny kicsordul.

 

Amig élsz Jézushoz térhetsz,

Szeret,  bocsánatot kérhetsz,

Az ember rosz, botladozó,

Kegyelem az úralkodó,

 

Mert kegyelem alatt élünk,

Jézus modja el minékünk,

Siess, mig a bolt be nem zár,

Atyád, tárt karokkal rád vár.

 

A bün nem fog uralkodni,

Mikor otthon fogunk lenni,

Csak Jézus lesz, egy a vezér,

Aki ma a bor és kenyér.

 

JUNIUS 8.

 

Kérlek azért titeket atyámfiai, az Isten írgalmára, hogy szánjátok oda testeteket, élő szent, és Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti okos Istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat, a jelenvaló világhoz, hanem alakuljatok át, a ti elmétek megújjulásával, hogy megítélhessétek, mi az Istennek jó, kedves, és tökéletes akarata.  Róma: 12, 1-2.

 

 Ne romboljuk a testünket!

 

Pál  által kérlelsz bennünket,

Ne romboljuk, a testünket!

Gondojuk meg, hogy mit teszünk,

Szent legyen e földi testünk!

 

Lélek temploma lehessen,

Az Úr ott lakni szeressen,

Ne romboljuk a testünket,

Csak megbetegit bennünket.

 

A sok káros szenvedély,

Mely a lelken is fekély,

Nem a munka van megtiltva,

NE parancsban itt leírva.

 

Mundjuk ki a paráznaság,

Mit mindig csinál a világ!

Testünk is  Istent szolgálja,

Legyen mindig gondunk rája.

 

Te kell meg tisztitsd testünket,

Meg újjitván az elménket,

Hogy észre tudjuk venni,

Mit fogsz Úram kedvelni.

 

Test ha csak magát szolgálja,

Elborit a szennynek árja,

Hiába szolt ma az Isten,

Kárba vész, és pusztul minden.

Legyünk a jó ismerője,

Minden rosznak kerülője,

 

Kábitószer, Kanabisz,

Lassan megől, sírba visz.

Oly sok féllék ma a drogok,

Jóbb, ha Isten körül forgok.

 

JUNIUS 9.

 

Mert nap és pajzs, az Úr Isten. Kegyelmet és dicsősséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek. Zsoltár: 84, 12.

 

Bövölködik a kegyelem

 

Bövölködik a kegyelem,

Az Úr mindenkor védelem,

Az Úr fényes éltető nap,

Senki embert Ő be nem csap,

Csak az ember, ezt higyje el,

Gondolkozzan, fogadja el.

 

Bövölködik, a kegyelem,

Az Úr mindenhol védelem,

Megőrzi ő,  a rabokat,

A föld alád dugottakat,

Ott is fény ő, hol más nincsen,

S csupa penész, sötét minden.

 

Bövölködik a kegyelem,

Börtönben is ő védelem,

Pál és Silás énekelnek,

Biznak benne és nem félnek.

A hatalmát ismerik,

Eltűrik, ha megverik.

 

És amikor szabadulnak,

Az Istennek hállát adnak,

Nem halgatnak el mesélik,

Mint segitett az Úr nékik.

Gyönyörködnek a világban,

A zöld fűben, és a fákban.

 

Bövölködik a kegyelem,

Sok jót tett az Úr én velem,

Meg tartotta szememet,

Mozgatja az elmémet,

Hogy zenghessem dalomat,

S halhassák a hangomat.

 

Mint Dicsérem az Istent,

Ő ott fönt van, én meg lent,

Dicsérem a meleg nyárért,

meg a vidám madár dalért.

A Kegyelem bővölködik,

s a szív benne gyönyörködik.

 

Junius 10.

 

És hintek reátok tiszta vízet, hogy megtisztuljatok, minden tisztáltalanságo - toktól, és minden bálványaitoktól megtisztitalak titeket. Ezékiel: 37,25.

 

            Tiszta vízet hint mi reánk

 

Tiszta vízet hint mi reánk,

Ílyen jó az Úr mi reánk,

Nem csak rég az öregekre,

Örökké, az emberekre.

 

Tiszta forrás saját maga,

Szíve lelke s a világa,

 Elege a szennyből bünből,

Hint ránk hát szeretetéből.

 

 Megtisztit a bálványoktól,

 Ránk rakodott sok dolgoktól,

Előbb enged elsülyedni,

Szenvedni, sokat gyötrödni.

 

Tiszta vízét nem is kértem,

Mégis meghalt már rég értem,

 Ingyen adja élő vízét innom,

Segits tehát, jó szívedben biznom.

 

 Senki nem huz ki a mélyből,

S nem ad innom, élő vízből,

Azt reméled meg itatnak,

Át ölelnek, karon fognak.

 

S nem huznak ki a mélységből,

Hiába vágysz útánnuk szívből,

Ott maradsz, mig Jézus ki szed,

Ö igazán szeret téged!

 

Nem csak ichletből beszéltem,

Mindezt én magam át éltem,

Hogy hint reánk tiszta vízet,

Senki senki így nem szeret.

           

El vállalja a tisztitást,

Eléri, a kívánt hatást,

És ez nem csak hazug reklám,

Minden nap jön, és szól hozzám.

 

JUNIUS 11.

 

Ne hazudjatok egymásnak, mivel levetettétek az óembert, cselekedeteivel együtt. Kolossé: 3, 9.

 

Megtiltod a hazugságot

 

Megtiltod a hazugságot,

Mely jellemzi a világot,

Fönt a nagy Sinai hegyen,

Akarod ma is így legyen.

 

Akarod hogy meg maradjon,

Semmi ezen, ne változzon,

Akármily színt hozzon, tavasszal a virág,

Szuper sebességgel, ma változó világ.

 

Mely úgy szeret hazudni,

Nem tud nélküle élni,

Krisztus követőnek, nékem oly nehéz ki birni,

A sok -sok félle cselt, látni és le nyelni,

 

Mely csabdába olykor, probálnak behuzni,

Volt modomban sokszor, nemegyszer átélni,

Hazudni kell, hazudni kell, a világ tanitja,

Az Isten piros jelzését, miért is nem látja?!

 

Mert tán föl sem nyítja, a Biblia könyvet,

 S későn hullat érte, sok keserves könnyet,

Mert Isten bünteti, a szabály szegőket,

Hazudni, és csalni, ma oly kedvelőket.

 

           

Embereket könnyű ma át verni,

Mert a csalárd szívbe, nem tudunk be látni,

Isten szeme át világít,

Akárhogy is e bün csábít.

 

Isten annyit mond most,   Te NE!

Ha már új teremtés vagy Te,

Harcolj, küzdj óembereddel,

Minden nap hazug szíveddel.

 

Amely tégedet is be csap,

Egy kettőre, gyorsan el kap,

És nyelveden kip-kop, pereg a hazugság,

Sugalják a hétköznapok, és a nagy híúság.

 

 JUNIUS 12.

 

Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek, a töredelmes és bünbánó szívet óh Isten,  nem veted te meg! Zsolt:51, 19.

 

Nem nagy áldozat ez!

 

Nem nagy áldozat ez, ha Jézus föl készit,

Elmenni a Golgotára, ha téged rá indit,

A Golgota lehet, a szoba belseje,

Amikor elragad, szent lelke ereje.

 

A saját erődön, oda nem érkezel,

Egész életedben, probálkozó leszel,

Csüggedten, ezt mondod, Én oda nem jutok!

Oda állni Isten elé, bünösen nem birok!

 

Riogat a Sátán, oly sokakat nagyon,

E félelmet sokszor látom, s eltöprengek azon,

Isten ereje szent, és képessé tehet,

Meg mutatja neked, Lehet Lehet Lehet!

 

Lehet lehet lehet, megbánni bünödet,

Meddig engeded még, hogy várjon tégedet!

Töredelmes szívet  az Úr, nemcsak hogy szereti,

Erejével a lelkével, azzá is teheti.

 

Könnyű lesz a vallomás,

Megkönnyitő szent áldás,

Ne hagyd hogy a lelki terhek, tovább emésszenek,

Bele kövesedett dolgok, tovább ott legyenek!

 

Csak arra vár szabaddá tehessen,

Engedd meg ő néki, lehessen, Lehessen!

Ne hagyd a Skorpiók, a lelkedet rágják,

A Te meg térésed, az angyalok várják!

 

Szemed elől a szent szellő a füstöt fújja el,

Hogy megláthasd szeretetét, s a kezét fogadd el,

A föl kinált jegyességet,

Hogy fényt adjon, s békességet!

 

Nem baj ha nincs benned , töredelmesség,

Kérjed, várjad, meg adja az ég!

Ezt a munkát, ő végzi el,

Csak te siess, és kérjed fel!

 

Add, hogy akik mindezt halják,

Vagy magukban olvasgatják,

Igaz bün vallók legyenek,

Lehetőséggel, éljenek!

 

JUNIUS 13.

 

Szépségedet a király kivánja,  hiszen Úrad ő, hodolj hát néki! Zsolt:45,12.

 

Hodoljunk a királynak

 

Hodoljunk a királynak,

Egész világ Úrának,

Úgyis sokat tettük másnak,

Ön magunknak, s a világnak!

 

Hodoljunk a királynak,

A menny és föld Úrának,

Magasztaljuk énekkel,

Áldván őt dicsérettel.

 

Hodoljunk a krirálynak,

Bün törlő megváltonknak,

Minden nap nálla koldulunk,

Olyan kevevet hodolunk.

 

Mutassuk meg szépségünket,

Hallja vidám énekünket,

Ne csak  panasz kiáltásunk,

Mondjuk el rá, az áldásunk.

 

Egész nap kedvére tegyünk,

Mondjuk el, Ő mit tett velünk,

Hogyan váltott meg bennünket,

Cipelvén a keresztünket!

 

Mindezért a neved Úram ílleti hodolat,

Minden napra legyen hozzá, lelkület,  hangulat,

És ne legyünk savanyúak,

Terhek miatt, szomorúak.

 

Áldalak Úram a fényért,

Ezekért a  szent sorokért,

Azért hogy végig vezettél,

Egész mostanig szerettél.

 

Köszönöm a sérülést,

Azt a rengeteg esést,

Melyért sokszor zúgolódom,

Máskor egész könnyen hordom.

 

JUNIUS 14.

 

Monda azért Dávíd Nátánnak: Vétkeztem, az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bünödet, nem fogsz, meg halni. 2Sám:12,13.

 

Az Úr ellen vétkeztem!

 

Betsábéval, hogy vétkezett,

Az Úr, hozzá meg érkezett,

Nátán profétát küldötte,

Történet által kérdezte.

 

Az az ember mit érdemel,

Ki máséra kezet emel?!

Halált! Kiált a krály dühösen,

Magából kikelve, mérgesen erőssen.

 

Nem is gondol ön magára,

Az ítélet nagy súlyára,

Pedig a nagy vétkes ő volt,

A történet őróla szólt.

 

Az Úr ellen, én vétkeztem!

Hogy lehet, hogy nem éreztem!

Úram, bocsásd meg vétkemet,

Úgy bánom már a tettemet.

 

Itéleted rajtad, én végre nem hajtom,

De a bün gyümölcsét, bizony le szakasztom,

A fiadnak meg kell halni,

Nem fogom életben hagyni.

 

Az apa le borul, sírva könyörögve,

Fia halálláig, bizva, és remélve,

De útánna vége, a nagy kemény harcnak,

 Jól tudja, hogy nincs értelme annak.

 

Vissza hozni, úgy sem lehet,

Az Úr ellen, ő sem tehehet,

Hiába királyság, hiába hatalom,

Át kellett mennie rajta, akármily borzalom.

 

Ezek után adja Isten, néki bölcs Salamont,

Aki Dávid után örökli a tront,

Ö is vénségére, jó nagyot esett,

Bálvány Isteneknek, templomot épített.

Vigyázzunk hát, soha nem tudhatjuk,

 

 

JUNIUS 15.

 

Hivatá azért Dávid az ő fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izrael Istenének, házat csináltasson. 1Krónika: 22, 6.

 

Templom építés

 

Nem volt háza, Izraelben, az erőss Istennek,

Ezzel szemben, bálványoknak, olyan sok helyt épülnek,

Dávid szolította fiát,

Építsd Te, föl az Úr házát!

Én is ugy meg tettem volna,

Ha az Úr engedte volna.

 

E föladat fiam, tied,

Legyen erőd, hozzá néked,

E munkához tiszta kell,

Naponként ezért emeld fel.

Hogy tisztának te meg maradj,

Az Istentől, el ne szakadj!

 

Bizony fáj, hogy nem tehettem,

Az építő, nem lehettem,

Megakadályoztak büneim,

Elkövetett, sok vétkeim.

Légy hát fiam, jó építő,

Bölcs és az Istennek tetsző.

 

Ha nő lelkünk, s lassan szépül,

Templom belül kivül épül,

De külömben, össze roskad,

Semmi belölle, nem marad.

Magunkra kell jól vigyázni,

  -Ha akarunk építkezni.

 

Hogy ne legyen Déva vára,

téglát tegyünk a téglára,

Az imáink össze kösse,

Szívünk híte erössítse.

Mert hiába az építő,

-Ha az áldás rája nem jő!

 

De ha olyan az életünk,

S közben zeng a dicséretünk,

Akkor minden, gyorsan halad,

A munkálat, meg nem szakad.

Mi is ily okosok legyünk,

- Ha kell a  teplom még nekünk!

 

JUNIUS 16.

 

-Ha valaki akkor azt mondja néktek, Ime itt van a Krisztus! Vagy amott! Ne higyjétek. Máté:24, 23.

 

Út tévesztő

 

Vesztő vesztő,

Út tévesztő,

Csak csupán dogmát hírdető,

Vagy egyházi meg bizásból,

Vagy miként Saul vakságból,

Büszke gögös buzgóságból.

 

Kik azt hiszik, hogy jót tesznek,

S Krisztustól jutalmat nyernek,

Nem jutalmaz Krisztus, egyház politikát,

Semmi félle, ilyen olyan dogmát.

Kik azt mondják, itt a Krisztus,

Gyere hozzánk, nállunk biztos.

 

De végülis, hól a Krisztus,

Melyik talaj az mely biztos?

Az a biztos, ha ott él szívedben,

S érzed jelen létét, nap-nap életedben.

 

Ezenkívül ne reménykedj, egyházak üdvében,

Semmi félle jól be tanult, emberi beszédben.

Ez manapság nagy- nagy ragály,

Sok a fecsegő papagály.

 

És mindenkit igyekeznek büv körükbe vonni,

Még az igazat is, a rosz útra vinni.

Krisztus figyelmeztet, hogy nékik ne higyjünk,

Áldott legyen, a szent neve, mert ismét szólt nekünk!

 

Gyermekeim, vígyázzatok,

Erőss alapra álljatok,

Össze ne döljön házatok,

Amiközben, énrám vártok!

 

Én vagyok a szilárd alap,

Minden más, egy szalma kalap,

Amely véd, a nagy - nagy tűzig,

Egésszen, az itéletig.

 

De előttem, nem állhat meg,

Hamuvá lesz, nem marad meg!

És elhordja messze a szél,

Halja ezt meg, mind aki él!

Igaz is, s a papagály is,

 hitetlen is, s a hívő is.

 

JUNIUS 17.

 

Az eszesek azonban így válaszoltak: Hátha nem lenne elég, nékünk, és nektek. Menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vásároljatok magatoknak. Máté 25, 9.

 

El ne késs, a vásárlással!

 

El ne késs, a vásárlással,

A szent íge halgatással,

Gyüjts szent hitet, jó olajat,

Isten ad gyujtó parazsat.

 

Jézus küld ma vásárolni,

Magad javára fog válni,

Ó mennyi helyen te jártál,

És sok mindent meg kivántál,

S ha volt pénzed vásároltál.

 

Sok mindent, és érdekeset,

Lehet, fölöslegeseket,

Amely menő, és divatos,

Korszellemű, s hangulatos.

           

Mit a reklám világ kinál,

Egy kettőre divattá váll,

Melyet Jézus kinál, lehet ma nem menő,

De majd egyszer rá jösz, bizony élet mentő.

 

Úgy szerettek vásárolni,

Menő ruhákban sétálni,

Az embereknek tetszeni,

Csillogó-villogó lenni.

 

Nem szabad ezt sem mellöznünk,

Istennek is kell tetszenünk,

Vásárolhatunk őtölle, fehérruhát ingyen,

Amelynél gyönyörűbb a világon nincsen!

 

S ha sikerül meg lássanak, engem e ruhában,

Tudom, hogy nem vallok szégyent, vele a világban,

Ajtón kivül sem maradok,

Ha most vásárolni tudok!

 

Jézus tudom segít ebbe,

Csak vágyam a közelébe,

Öröm költözik szívébe,

Boldogan vesz a kezébe.

 

JUNIUS 18.

 

 Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva, át mentek ti ezen a Jordánon, hogy be menjetek, és birjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek, ád néktek birtokul. Józsué:1, 11.

 

Honfoglalás

 

Kihozta a népet az Úr, Egyipton földéről,

Abból a nagy pogány, és nehéz életből,

Fáraó útánnuk szaladt,

Csapatából nem sok maradt,

A Vörös tenger el nyelte,

Az Úr népét így meg védte.

 

Hosszú útjuk során, föl-föl lázadoztak,

Mert sok bünt, és pogány szokást,

magukkal hurcoltak,

Melynek következtén, sokan elhullottak,

Az elindultakból, néhányan maradtak.

Csecsemőkből, már férfiak lettek,

Mire át a sivatagon, haza meg érkeztek.

 

De az Úr velük kitartott,

A nép sok -sok csodát látott,

A Jórdán partjára, meg érkeztek végül,

Minden ember örül, átkelésre készül.

Hogy el foglalhassa, ki-ki az ő házát,

És befejezhesse, végre vándor útját.

 

Készülödés az életünk,

Melyből vajon mi mit értünk?

Mi nékünk is át kell kellnünk,

A halállal meg küzdenünk.

 

Tudjuk, hogy hova kerülünk?

Az úti céll mi mi nékünk?!

Olyan jól itt le telepszünk,

Mintha nem kéne el mennünk,

Készülödni el felejtünk.

 

Nem hiányzik ez út nékünk,

Mégis egyszer át kell kellnünk,

Ott tul örök szállást vennünk.

 

Ezért lelki Izrael, Siess, még ma készülj fel,

Ez a kérés Istentől jön,

Nem maradhatsz, itt e földön,

Készülj hát, s szólj másoknak is,

A házadban lakóknak is.

 

JUNIUS 19.

 

Bálam pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: - Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüstel tele adná is nékem, nem hághatom át, az Úrnak az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek, kicsit, vagy nagyot. 5Mózes:22,18.

 

Semmi pénzért!

 

Semmi pénzért nem mivelem,

Akár mit ad, nem mívelem,

Hogy az Úr szavát át lépjem,

S átokkal sujtsam a népem.

 

Bár bele vitt a kisértő,

De nem hagyja a teremtő,

Szamaramnak útját állta,

Angyala kardját kivonta,

Az álatot szora bírta.

 

Megnyította szemeimet,

Jaj, meg rémített engemet,

Vele játszani, nem lehet,

Ember ellene nem tehet.

 

Az Úr szavát be kell tartsa,

Jaj, annak aki át hágja!

Ezért én sem nem tehetem,

Úram parancsolóm nekem.

 

Az úton meg láttam, hatalmas erejét,

Újra szívembe öntötte, a neve félelmét,

Szívem az Úrhoz vissza tért,

Mindent látott, már mindent ért,

Nem mond átkot semmi pénzért,

           

Átok, helyett, majd áldást kap,

Csak ezt teheti meg a pap,

Vigyázz, te Isten embere,

Soha pénzért ne állj férre.

 

Se kicsit se nagyot, nem lehet meg tenni,

Csak az Úr szavára lépni, és neki engedni,

Az Úr ellensége, le akar paktálni,

Arannyal ezüstel, gazdagon fizetni.

 

Az ídők folyamán, sokan ezt meg tették,

Itt vagy ott a tul világon, nagyon meg szenvedték,

Boldog aki le tud állni, a kellő ídőben,

S elvégzi a szent megtérést, az Úr a szívében.

 

JUNIUS 20.

 

És meg látá a szamár, az Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám peddig veré az ő szamarát,  hogy vissza térítse azt az útra. 4 Mózes : 22, 23.   ( 22. 23. 24, 1-9. )

 

 

Látás kell, az engedelmességhez

 

Látás kell, az engedelmességhez,

Külömben a gonosz dolgát viszed mindig véghez,

Varázslókkal indulsz, ha kell átkot szorni,

Már nem is nagyon érdekel, Isten mit fog szólni.

Meg engedi ha mindenképp akarod,

Kinek rabságába kerülsz, bizony te nem tudod!

 

Igyekszik elcsábítani,

Majd királyként parancsolni.

Küldi az ő embereit,

Szolga nagy fejedelmeit.

 

Jó ha az Úr szembe száll,

Kivont kardal oda áll,

Ne légy együtt kuruzslókkal,

Átkozódó gonoszokkal,

S ha velük mész, meg fog őlni,

Nem fog Ő kegyelmet adni.

 

Önzésed egy bot a kezedben,

Gyilkosságra kész a szívben.

S kínzod az Úr eszközeit,

Engedelmes szamarait.

Látás kell, az engedelmességhez,

Átok helyett, hogy áldást vigy véghez.

 

Be kell töltsön, a szent lélek Isten,

Hogy a hegy tetőkön, az áldó szó zengjen!

Megtőrténik ha szakítasz, ember a gonosszal,

Kik az Úr ellenségei, nem jársz együtt azokkal.

Krisztusnak szent népén, nem fog a varázslás,

Az Úr szava nem lehet más, számára csak áldás!

 

Ki téged áld, szóllott az Úr, Legyen az áldottá,

S valamennyi átkozóid, mind mind átkozóttá!

Bálám sem nem átkozodott,

Csak áldott, s így megáldatott.

 

 JUNIUS 21.

 

Vigyázz, és erőssítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet, Isten előtt telyeseknek. Jel:3, 2.

 

            Minden napra...!

 

Minden napra ránk fér, a szent erősítés,

Ez a kedves, napi édesítés,

Minden napra kapni egy szót,

Szeretettel tenni a  jót.

Ezek újra élesztenek,

Minden alvót ébresztenek.

 

Az Úr szeret, elmondhatom,

Nem ismerlek, De ezt tudom,

Ismeri a problémáid,

Fájdalmaid, és gondjaid.

Új életet kíván adni,

 Büneidet eltörölni.

 

Ha beteg vagy, ő meg gyógyít,

Meglankadtál, most föl buzdit,

Legyen erőd tovább élni,

Bátor lenni és nem félni.

Örül ha foghatja kezed,

Tudja mit kíván a szíved.

 

Azon gondolkodom, hogy még mit mondhatnék,

Amelyel szívednek fölüdülést hoznék,

Nem tudom, a szükségedet,

Áldjon meg az Úr tégedet.

 

Tudja Isten s meg halgatja,

Aki e szép nyarat adja,

Lehetőséget ad a szép nyaralásra,

Egésséget védő sok -sok egyébb másra.

 

Mert jó Atyánk gondoskodó,

Minden szépet ö megaadó,

Csak azt vonja meg te tölled,

Amely károsítna téged.

 

Most miközben e sorokat olvasod,

Lehet hogy a tenger parton,

magad jól le ízzadod,

S ha a hullámokba be mész,

Ne légy ostoba s tull merész.

Mert a hullámok erőssek,

Fiatal vagy, de legyürnek!!!       

 

JUNIUS 22.

 

De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a  rúháikat, és fehérben fognak velem járni, mert méltók arra. Jel:3, 4.

 

 Kevés között ott lenni

 

Magunkra jól vigyázni,

Kevés között ott lenni,

E célt szabjuk ki magunknak,

Hagyjunk békét, mi másoknak.

 

Az Úr Jézus segít nekünk,

Fehér rúhánkat föl vennünk,

Tiszta lelket teremt bennünk,

Bármily modern ídőt élünk.

 

Hol nem divat szentnek lenni,

Jóbb szeretnek bünben élni,

Mert ez sokkal divatosabb,

Korhoz világhoz szabottabb.

 

Így történt ez Sárdisban,

Abban a nagy városban,

Tiszta lenni, harba került,

 Ha a világ bünbe merült.

 

Mégis voltak egy kevesen,

Kik fönn maradtak a vízen,

Ez a kevés ha csak te vagy,

Hidd el, akkor is boldog vagy!

 

Mert az ígéret a tied,

Méked ma szól az Úr neked,

 Fehér rúhában fogsz járni,

Isten országában élni!

Úgy tudok ennek örülni,

És Istennek hállát adni.

 

JUNIUS 23.

 

Aki győz, az fehér ruhákba öltözik, és nem törlöm ki annak nevét, az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről, az én atyám előtt, és az ő angyalai elött. Jel: 3, 5.

 

Gyöztes, aki be fogadta

 

Krisztus elé fogunk állni,

Itéletet fog mondani,

Győztes aki be fogadta,

Ajtaján, kívül nem hagyta.

 

Harc volt amig ez sikerült,

De egész menny, néki örült,

S a Megváltót magasztalta,

Hogy győzelemre juttatta.

           

Ki amikor meg születik,

Élet könyvébe íratik,

S ha nem úgy élt, kihuzatik,

Mikor majd meg ítéltetik.

 

Lehetőséget ad élni,

S amig élünk meg ismerni,

Róla bizonyságot tenni,

S ő ezt fogja viszonozni.

 

 Meg ment bizonyságtétele,

Büneikbe ő halt bele,

De ő boldog szent ügyvédünk,

Föl válalta mentő ügyünk.

 

Angyaloknak sokasága halja e beszédet,

Mint ment fel majd egykor Krisztusod tégedet,

Föl mutatva véres kezét,

Dárdával átdöfött szívét.

           

Ezt az embert Atyám, már szabaddá tettem,

Keresztet és ostort, érette szenvedtem,

És ö is eltűrte értem, amikor nevették,

Bigottnak, és szent fazéknak nevezték.

 

Ő is tudott imádkozni,

Őérettük fogászkodni,

Néki hozzá erőt adtam,

Dühbe gurulni nem hagytam.

 

JUNIUS  24.

 

Hogy a te szemeid, e házra nézzenek, éjjel, és nappal, e helyre, amely felől te azt mondottad: Ott lészen, az én nevem; halgasd meg ez imádságot, amelyel könyörög a te szolgád, e helyen.  1Kir:8, 29,

 

Legyen ott a neved

 

Legyen ott a neved,

Jelen szent személyed,

A te szent egyházad figyelje a szemed,

Akik ottan imátkoznak, örízze meg kezed.

 

 Házaidat Úram, ne hagyd be mocskolni,

Az ördögnek kezét, ne hagyd ott rombolni,

Sehol a világon, ne hagyd gyujtogatni,

Akik ezt meg tették, segíts elfogatni.

 

 Gyarapitsd ott híven, fiaid seregét,

 Oszlasd el a terhek gondok, fekete fellegét,

Halgasd meg ott papjaidat,

A könyörgő szolgáidat.

 

Tanítsad meg a világot, szolgáid szeretni,    

Ne hagyj senkit gunyolódva, örajtuk nevetni,

Homlokunkra Jézus írd föl a nevedet,

Így óvjad meg kérlek, minden gyermekedet.

 

Segíts Úram Jézus, váljunk teplomoddá,

Imádság házává, királyi papoddá,

Halgasd meg e papjaidat,

Leányaid, s fiaidat.

 

Kik palástban, vagy anélkül,

Könyörögnek, hozzád szentül,

Ne nézz a külsöségekre,

Hanem vigyázz a szívekre.

 

Ne kongjanak üressen,

Járjunk oda szívesen,

S ne nézzük a pap hibáját,

Csak a világ megváltóját.

 

 JUNIUS 25.

 

Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők, elpártolának töllem. Ézsaiás:1,2.

 

Fiakat neveltem

 

Tanunak szóllítja Isten, az eget, s a földet,

Mint nevelt oktatott, Izrael tégedet,

Tiszteséget adott, méltóságra emelt,

Suttogó imákra hangos szóval felelt.

 

Fiakat neveltem,

Jó földre vezettem,

Mert igen szerettem,

Velük szenvedtem türtem.

 

De ök engem elhagytak,

Más istenhez fordultak,

Söt arra is borultak,

Engem úgy meg bántottak,

Szív fájdalmat okoztak,

Töllem ök elpártoltak.

 

Mit tegyek? Meg büntettem,

Babilomba számüztem,

Sokan sírtak, és bánkodtak,

Mások egész jól meg szoktak.

Ott tartottam, negyven évet,

Nem változtatta a szívet.

 

A bünt nem tudta el venni,

Jézus meg tudja ezt tenni,

Jaj, de őt is meg vetették,

Keresztfára feszítették.

Mert éntöllem, elpártoltak,

Fiam mellé, sem állottak.

 

Ök voltak a meghívottak,

Örökre ki választottak,

Leg nagyobb dolgot míveltem,

A fiamat oda küldtem.

 

Nékik hogy ott világítson,

Tanítson, és irányítson.

Ezt nem birták, el viselni,

Ezért szóltak: Meg kell ölni!

 

 

JUNIUS 26.

 

És beméne Jézus az Isten templomába, és kiüzé mindazokat, akik árulnak, és vásárolnak vala a templomban. A pénzváltók asztalait, és a galambárusok székeit fel forgatá. Máté:21, 12.

 

Fölfordulás

 

Nagy a harag, föl fordulás,

Olyan, mint egy földindulás,

Repülnek, az asztalok és székek,

Szanaszét gurulnak, külömböző pénzek.

 

Jézus tele szent haraggal,

Sosem látott indulattal,

Szava kemény égi dörgés,

Nagy sikoly van, s állat bögés.

 

Jézust meglepödve nézik,

Hogy nem viccel, látják, érzik,

Menekülnek is elölle,

Nagyon megriadtak tölle.

 

Hova lett a szelídsége,

Nyájas vidám szívessége?

Melyel a beteghez szóllott,

Biztatást, és vigaszt mondott.

 

Meg mutatta másik arcát,

Istennek tüzes haragját,

Temlomban, ha adnak vesznek,

Ottan üzletet rendeznek.

 

Ha az Úrnak dolgaiból,

Jól jövedelmeznek.

Vagy akármivel szennyezik,

Akárhogy is tetszik nekik.

 

Megijjednek, és ki futnak,

Aztán mindent vissza hordnak,

E nagy lejtőn, meg nem állnak,

Jézus újra kell tisztitson,

Mindent ismét föl forgasson.

 

 JUNIUS 27.

 

És monda, az ifjabbik az ő atyának; Atyám, add ki a vagyonomból reám eső részt! És az, megosztá közöttük a vagyont. Lúk: 15, 12.

 

Hól van, a te örökséged?

 

Hól van a te örökséged?

Amely éltet, izgat téged?

A földön, vagy majd a mennyben?

Vezető dolog a szívben.

 

Nyíssuk meg a szív kilincset,

Ne herdáljuk el a kincset,

Vele szépen sáfárkodjunk,

Tékozlókká, mi ne váljunk.

 

Tékozlókká mi ne váljunk,

Világgá el ne induljunk,

Ne váljunk mi kárttevőkké,

Lopokká, vagy csellengőkké.

 

Ilyen történt, és még leszen,

Jaj vigyázz, benned kárt teszen,

Nézd meg kivel barátkozol,

És általa hova jutol.

 

 A jussodat ki kérheted,

 Oda adja atyád néked,

 Aztán te ha elherdálod,

 Annak kárát, majd meg látod.

 

Sok pénzt örökölni, mindenki úgy szeret,

De ez az örökség, nézd meg hova vezet?

Kapzsivá, önzövé, avagy segítőbbé,

Vagy kezedbe szorongatod leszel fösvényebbé?

 

S nem adnál egy fillért, a nélkülözönek,

Vagy az erre jógos, édes testvérednek?

 Akit a szüleid ugyanúgy szeretnek,

 S tekintenek, édes gyermeküknek.

 

Nem emberek, nincsen baj a pénzel,

A kis színes papírossal, vagy a kerek fémmel,

Hanem a becstelen, gonosszá lett szívvel,

Pénzről van szó? Nem törödik többé már senkivel!

Csak azt látja, szívével, szemivel,

Meg ragadja, mind a két kezivel.

 

JUVIUS 28.

 

Az megosztotta közöttük a vagyont. Mire mindenét elköltötte, nagy éhség támad abban a tarományban, és kezdett inséget látni. Lúk: 15, 12b, 14.

 

Elszegényedetten

 

Az Úr megosztotta közöttük a vagyont,

Mind el pazarolta, és nem termelt haszont,

Majd el indult elszegényedetten,

Barátoktól elhagyottan, busan, elveszetten.

 

És te hogyan  járod, az élet útadat?

Mire költöd el az Úrtól kapott vagyonodat?

Bojongsz a világban elszegényedetten?

Azt sem tudod hol vagy, nagy remény vesztetten?

 

Sokan lelkiekben elszegényedetten,

Tengődnek szenvednek, elkeseredetten,    

Nyalják éhes szívvel, a világ moslékját,

A fölkinált  akármilyen, disznóknak vályuját.

 

Ne elégitseki, ez a te szívedet,

A sok szennyes bünös dolog a te életedet,

Melyeket kedvelnek, Istent nem ismerők,

Ö szegények azt sem tudják mit is tesznek ők.

 

Elviszik a vágyak, szívünk a világba,

De vissza tért, ez ífjú is, az ő otthonába,

Ma még van rá lehetőség,

Vissza fogad, téged az ég.

 

Ne élj tovább távol, elszegényedetten,

Mint akinek senkijük nincs, oly reményvesztetten.

A szerető égi Atyánk, bennünket vissza vár,

Átölel örömmel, s a két karjába zár.

 

JUNIUS 29.

 

Akkor aztán magába szállt, és így bánkodott: Az én Atyámnak hány bérese bövölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok. Fel kelek, el megyek az én atyámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen, és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy fiad legyek. Fogadj be engem, béreseid közé. Luk:15, 17-19.

 

Térj meg te is!

 

Már a fiu világ látott,

Elment, hogyha arra vágyott,

Az apja meg el engedte,

Vissza öt nem téritette.

 

Hadd lássan, és tanuljon,

Szemrehányást ne mondjon,

Vissza jön majd magától,

Majd a disznó vályutól.

 

S ott a mélyben keseregve,

Könnyeit törli szepegve,

Én amikor útra kelltem,

Isten ellen is vétkeztem.

 

 Fel kelek és haza térek,

Apám, bocsánatot kérek,

Téged is meg bántottalak,

Hogy szomorún, itt hagytalak.

 

Nem vagyok méltó gyermeknek,

Fogadjál be csak béresnek,

Kik kenyérben, bövölködnek,

Úgy mint én itt, nem éheznek.

 

 O milyen ostoba voltam,

Hogy hazulról, el indultam,

Úgy érzem, hogy éhen halok,

Disznó eledelt sem kapok!

 

Nem elég ezt el gondolni,

S sírva az éhhalált várni,

Térj meg te is, úgy piszkosan,

Ahogy most vagy, Te rongyosan.

 

 JUNIUS 30.

 

Föl kerekedett, és haza ment az atyjához. Mikor még távol volt, meg látta őt az atyja, meg esett rajta a szíve. Oda futott, a nyakába borúlt, és meg csókolta.  Így szólt néki a fiu: Atyám, vétkeztem az ég ellen, és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak nevezz. Lúk: 15, 20-21.

 

Meg sajnál az Isten

 

Meg sajnál az Isten, elkoboroltakat,

Tölle messze szakadt, tékozló fiakat,

 A nyakunkba borul, ha meg lát messziről,

Szakadozott szennyes rúhánk, lig-log a lelkünkről.

 

Meg sajnál az Isten, engem nyomorultat,

Isten országától, messzire szakadtat,

Akit a vágyai üztek és kergettek,

Nyugton az atyai háznál, ülni nem engedtek.

 

Ki nem is ismertem, az Atyai házat,

Hogyan is forditnék akkor néki hátat,

Nem tudtam szeretet, s hogy ott ölelés vár,

Jógos harag helyett, hogy ott kegyelem vár.

 

Megsajnált az Isten, és keblére ölelt,

Meg keresett, s imáimra felelt,

 Indulj el hát hozzá, aki ezt olvasod,

Tudom, vágysz a szeretetre önálla meg kapod.

 

Az emberek csupán, a pénz útán futnak,

Semmi más egyebet, lassan már nem látnak,

Nincsen már erejük, a kedves beszédre,

Ölelésre és atyai igaz szeretetre.

 

Meg sajnál az Isten, ép ezért bennünket,

 S keble felé egyengeti, útunkat, szívünket,

Hogy el ne pusztuljunk, szeretetlenségben,

Akarja ott legyünk, mindig közelében.

 

Nem hányja szemünkre, a sok büneinket,

Eltékozolt és tönkre tett, egész életünket,

Hanem elém szaladt, tékozló fiának,

Keserüen, buban élő, Könnyező Istvánnak.

 

 JUNIUS 31.

 

A nagyobbik fiu pedig a mezőn volt, és amikor haza jövet, közelgett a házhoz, meg hallotta a zenét és a táncot. Előszollított egy szolgát, és meg tudakolta, mi az? Az pedig így felelt neki: Öcséd jött meg, és atyád le vágatta a hizlalt tulkot, mivel egésségben nyerte őt vissza. Lúk:15, 25-27.

 

 Az Atya öröme

 

Az Atya öröme, hogy téged meg talált,

Hogy ővele közelében, nem látsz soha halált,

Hogy haza érkeztél, magad meg gondolva,

S nem vagy az út széllen, valahol el hullva.

 

A tánc, zene, az örömnek kifejező eszköze,

Ezt nem szabad jaj meg vesse, a Krisztusban hívő se,

Szorakozni szabad csak bünbe ne vigyen,

Mint egykor Herodest, gyilkossá ne tegyen.

 

Ha haza térsz lesznek, akik irigykednek,

Régmultat és sok bünt, a szemedre vetnek,

De te ne törödj csak siess Atyád közelébe,

Számodra fönn tartott, örök örömébe.

 

 IMÁDSÁG:

 

Köszönöm Jézusom, hogyha hosszú is volt, ez az út amelyen végig    vezettél és végig vezetsz, hogy végül hozzád haza találva veled együtt örvendezhetünk majd. Köszönöm a levágott tuloknak, a Jézus Krisztusnak kiontott vérét. És segíts, hogy a nagyobbik testvér is együtt örvendezzen az Atyával veled, és az elveszett, de megtaláltatott kissebbik testvérrel. Hállát adok azokért akik e Juniusi nyári melegben, kitartóan olvasták ígédet, és így szolhattál hozzájuk, tanítva, és vezérelve öket a te útadon.Minden egyes sorral, minden egyes szóval.S hogy nékem, kegyelmet, segítséget, szent lelket adtál az íráshoz. Ámen!

 

            2005. december 10.