HARMATCSEPPEK

Üzen az Ur minden napon

_____________________________

 

Május 1.

 És lőn,hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben,  éstanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először, Antiókhiábannevezték Keresztyéneknek. AP Csel: 11, 26.

 

Mi Krisztusról neveztetünk!

 

 Mi Krisztusról, neveztetünk,

Keresztyén lett a mi nevünk,

Krisztus Kell legyen a jelünk,

A mi legfőbb ismertetőnk.

 

Ezért kell róla beszélnem,

Írnom, s sok jót cselekednem,

Hogy méltó legyek e névre,

A Szent Keresztyénségemre.

 

Sosem gyalázzam e nevet,

Krisztus segíts meg engemet,

Tegyél késszé, élni, halni,

Segítsél jól munkálkodni.

 

Segíts tanítni e névben,

Kellemes és rossz időkben,

Akkor is, ha meg aláznak,

Vagy dicsérnek magasztalnak.

 

Ragyogtassam fényedet,

Dicsőiesem, nevedet,

Hogy múljon el a sötétség,

És terjedjen a Békesség.

 

Nem csak Antiokhiában,

Szerteszét a nagyvilágban,

Több ideig, nem egy évig,

Egész a világ végéig.

 

Május 2.

 

És meg ismervén Péter szavát, örömében nem nyítá meg a kaput, hanem befutvánhírül ad, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig mondának, néki: Elment az eszed,Ő azonban erőssíré, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az !AP Csel: 11, 14 - 15.

 

Hiteles a beszédünk?

 

Hiteles a beszédünk?

Hisznek vajon mi nékünk?

Nem hittek a szolgálónak,

Igaz szóló leányzónak.

       

Meg kell azért jól harcolnunk,

Ha emberfölöttit mondunk,

Ilyen az Úr szent beszéde,

Hogyha csodát, mond el benne.

 

Minden szó, kegyelem csoda,

Ismét kérlek, figyelj óda,

Heródes a zsidó népnek, kíván tetszelegni,

Melynek érdekében képes ember vért ontani.

 

Jakabot megölte,

Ezt a nép kedvelte,

Pétert is lecsukta,

Őrökre rá bízta.

 

Szuronyok közt börtön mélyén alszik,

De a sok könyörgés érte, az égbe föl halszik,

Melynek hatására Isten, angyalát elküldte,

Senki nem vett észre semmit, Pétert ki vezette.

 

A közösség most is egybe,

S imájuk száll föl az égbe,

Pétert Urunk őrizd meg!

Az életét Te mentsd meg!

 

Ő maga is csodálkozva,

Péter, a kapuban állva,

Kaput verve, dörömbölve,

Ő is bebocsátást kérve.

 

Küldik a szolgálót, nézze meg ki lehet,

Ilyen késő éjjel, vajon most ki jöhet,

Szalad a szolgáló: Péter a kapuban,

Bebocsátást ő kér, vár az éjszakában.

 

Május 3.

 

A nép pedig fel kiállta: Isten szava ez, és nem emberé! Ap Csel: 12,22.

 

Ha emberé a dicsősség

 

 Heródest dicsőítették,

De valóban úgy szerették,

Vagy a bőrüket féltették?

Ismerték őt, s meg szenvedték?

 

Minden ott meg történhetett,

Császár, király, Istenné lett,

Emberekkel elhitették,

Szegény ostobák bevették.

 

És mikor Heródes kiáll,

A dicsőítése föl száll,

Nem csak Heródes fülébe,

Föl száll a szent magos égbe,

Mindenható Úr elébe,

S fájdalom hasít szívébe.

 

Fájdalom, hogy ilyet tesznek,

Embert Istenként tisztelnek,

Isten haragja alá száll,

Heródesen csúf bosszút áll.

 

Meg mutatja ki az Isten,

Földön, s égen, a minden,

Ember bármit kiabáltat,

Vele versenybe nem szállhat.

 

És aki meg kockáztatja,

Mint Heródes, meg járhatja.

Heródest férgek meg ették,

Csúf halállal, kivégezték.

 

Így tudta meg, ki az Isten

Kinél hatalmasabb nincsen,

Nem csak ő, hanem mások is,

Heródes dicsőítők is,

 

 Hogy olvassuk s mi is haljuk,

Örökre szívünkbe zárjuk,

Hogy az Úr a Mindenható,

Emberre ez nem mondható!

 

 Május 4.

 

 De valóban nagy nyerésség, az Isten félelem, megelégedéssel: Tim: 6, 4.

 

  Nagy nyerésség

 

Meg van e szent nyerésséged,

Istenben szent élő hited?

Magasztalod féled őt,

szent a szent teremtőd?             

 

Isten félelemben, megelégedettség,

Oly kimondhatatlan, óriás békesség,

Nékünk e jó e nyerseség,

Kóstold meg ó emberiség!

 

Sok féle a nyerseség,

De nem biztos békesség,

Mindenki ma nyerni kíván,

De nem tudja, mi jő aztán.

 

Megnyerni a nagyvilágot,

Leszedni, a sok virágot,

Hogy mind néked illatozzon,

Senki másnak, ne maradjon.

 

De az Úr nem erről beszél

Melyet mind széjjelszór a szél,

Valamely más nyersségről,

Világtól nem nyerhetőről.

 

Nem aranyról, sem nem pénzről,

Hitről Istent szeretetről,

Nyugodt elégedettségről,

Mely ma nincsen, igen erről.

 

Május 5.

 

 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket,ha Istentől vannak - é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. I. Ján: 4, 1.

 

 Ne higgyetek ti minden embernek!

 

Ne higgyetek ti minden embernek,

Kik titeket bibliával, s szép szóval keresnek,

Attól függ a biblia is, kinek van kezében,

Nem könnyű meg tudni, mi van a szívében.

 

Kívül bárány, belül farkas lehet,

Vigyázzunk magunkra, könnyen tönkre tehet,

Kérdezzük meg, hogy számukra a Krisztus kicsoda,

Ne dőljünk be nyájas, szép szavaknak soha.

 

Csupán Isten bárányának, adjuk át szívünket,

Ő őrizze védje, szüntelen lelkünket,

Nehogy más ránk tegye kezét,

Át adva az ördög lelkét.

 

Nem csak szólnak, gyógyítnak is,

Hamis próféta volt s van is,

Elveszik, egy hajszáladat,

S maszirozzák a talpadat.

 

Mások az igét csavarják,

Úgy mondják ahogy kívánják,

Vallja vajon Isten fiát,

Aki teszi e sok csodát.

 

Ezt  kell nékünk meg tudni,

Nagyon óvatos lenni,                  

Velük nem foglalkozni,

Anti Krisztust elküldeni.

 

Ajtainkat bezárni,

És csak Krisztust imádni.

Sokan jönnek nevemben,

Rég meg mondta igéjében,

 

És minden be tejesül,

Senkit se el nem kerül

Ezt mondanak, azt mondanak,

Vállalják meg gyógyítanak.

 

Itt a Krisztus, ott a Krisztus,

Gyere hozzám, mert ez biztos.

Ne higgyetek, ne higgyetek!

Akármit ígérnek néktek!

 

Május 6.

 

-Ha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyafiát akit lát,  hogyan szeretheti az Istent, akit nemlát ? I. Ján:4, 20.

 

Szeretetet sosem lehet hazudni

 

Szeretetet sosem lehet hazudni,

Mert a szívem ki fogja azt mutatni,

Mert a szívből, jön ki minden,

Semmi semmi rejtve nincsen.

 

Nem mondhatom, szeretem,

S tudják, rá irigykedem,

Hogy szeretnénk mi az Istent, mikor káromoljuk,

Az elrontott életünkért, őtet hibáztatjuk.

 

Hogy szeretnénk mi az Istent,

Reá kennek sokan mindent,

Pedig Isten, olyan csodás,

Semmiért sem, ő nem hibás.

 

A szeretet meghidegült,

Az ember oly messze került,

Hogy szeretik egymást sokan, szent házasság nélkül,

Állat módra viselkednek, és felelőtlenül.

 

De mi őket, ne kövessük,

Istent, és egymást szeressük,

Május van a szerelem honapja,

Ez is az áldásról beszél, mindenki láthatja.

 

Virágzik a fa s a szív,

Isten önmagához hív.

Hideg szívünk melegítse,

Önmagához édesgesse.

 

Hogy őbenne, vágyjunk meg maradni,

Semmi csábítás ne tudjon, tőle elszakítni,

Így maradhatunk életben,

Mert élet az életünkben.

 

Május 7.

 

Várván ama boldog reménységet, és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőssége meg jelenését. Titusz: 2, 13.

 

Várakozzunk

 

Várakozzunk, készülődjünk,

Kezéből nehogy ki essünk,

Nagy a stressz, az idegesség,

Foszladozó, a reménység.

 

Reményt akar az Úr, szívünkbe önteni,

Csüggedéstől félholtakat, ő föl támasztani,

Várván ama boldog reménységet,

Idők végén megjelenő, örök dicsősséget.    

 

  Amely nem a sajátunk,

Mégis részessé vállunk,

Földi reménység köddé vált,

Szél elfújta és messze szállt.

 

Egy maradt meg, Krisztus, mint reménység,

S hogy majd egykor országában, jó lesz és békesség.

S ott majd többé nem Szomorit semmi,

Ezért szeretnék én oda, mihamarabb menni.

 

Mert olyan sokat szenvedtem,

Bizony, hogy meg elégeltem,

Egy nap sincs szenvedés nélkül,

Belső könnyhullatás nélkül.

 

Tán percenként hull a könnyem,

Nem tudja más, csak Istenem,

Ezért igéjében az Úr, reményt akar adni,

Szegény nyomorék szolgáját, meg akar nyugtatni.

Hogy majd egykor odafenn,

Rendbe jön nála minden.

 

Május 8.

 

Aki önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól,és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.Titus: 2, 14.

 

Meg tisztit Krisztus magának

 

Meg tisztit Krisztus magának,

Polgára légy országának,

Kiváltképpen való népet,

Hogy megadjon, minden szépet.

 

Önmagát adta érettünk,

Hogy csupa jót cselekedjünk,

 Próbálkozzunk, igyekezzünk,

Jézus Krisztus, segít nekünk.

 

Meg tisztit Krisztus magának

  Hogy ne maradj, torz csúnyának,

Fekete szív, fehér legyen,

Mint anya tisztába tegyen.

 

Bűn ne ártson a lelkednek,

 Ura legyen, életednek,

Hogy kivált légy, különb másnál,

Szennyessé vált rossz világnál.

 

Övé vagy, vagy a világé?

Te az Úrhoz tartozol é ?

Vagy idegen az istened?

És az Úr Ő nem kell neked?!

 

A kérdésre válaszolj,

Kérdezett az Úr s te szólj,

Legyél kivált tündökölj,

Minden bűnt, meg öldökölj.

 

Ő formál át, ilyenné,

Gyermekévé, szent néppé,

Hogy kiválj a világból,

Az ördögi mocsárból.

 

 Május 9.

 

Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadnapja, hogy velem vannak, és nincs mit enniük; és, ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek öközüllük messzünnen jöttek. Márk: 8, 2-3.

 

Éhen szomjan is követték

 

Jézus Krisztust, úgy szerették,

Éhen szomjan is követték,

Hallgatták, hogy mit beszél,

Hangját viszi, száll a szél.

 

Nincsen semmi technika,

Hangszórók, nagy nagy gépek,

Úgy hallgatják a népek,

Követik a pusztaságba,

A tikkasztó forróságba.

 

Nincsen mindenki közel,

Nyitott szívvel, úgy fülel,

Betegek meggyógyulnak,

Életek megújulnak.

 

Mégis a test, erőt veszen,

Semmi élelem ott nincsen,

Fáradtak, és éhesek,

Mert mindnyájan emberek.

 

Jézus mindezt, látja, tudja,

Szegényeket, megsajnálja,

Szól is a barátainak,

A hozzá közel állóknak.

 

E sok népen szánakozom,

Éhesek fáradtak tudom,

Három napja velem vannak,

Haza így nem indulhatnak.

 

Mert bizony vannak messziről,

Innen távol vidékekről,

Útközben elhullanának,

Haza menni nem bírnának.

 

Nem bocsáthatom el őket,

Szomjazókat, éhezőket,

Én, gondoskodó, szeretet vagyok,

Rajtad, és mindenkin, Én segítni tudok.

 

Május. 10.

 

Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? Márk: 8, 4.

 

Kenyérszaporítás

 

Ott vannak a pusztaságban,

Nincs kenyér a tarisznyában,

Jézus mégis kéri őket,

Vendégeljék ők meg őket,

 

Ennyi kenyér honnan volna,

Sok ezer hogy jól lakhatna?

Jézus mégis csodát teszen,

S jóllakva a nép el megyen.

 

Sokáig még emlegetik,

S egyre többen öt követik,

Ez a Jézus olyan csodás,

Nagy volt őrájuk a hatás.

 

Megszaporítja kenyerünk,

Vele nem lesz gondunk nekünk,

Az emberek ezt gondolták,

Ez nagyszerű, kihasználják.

 

De nincs kenyér, munka nélkül,

Nem úgy van, az ember csak ül,

Áldás jön a szorgalmasra,

Becsületes jó munkásra.

 

Lesz kenyér a puszta helyen,

Nem lesz hiány, és lesz minden,

Jézus keze nyomán, születik szent bőség,

Akármilyen forró nyár van, és éget a hőség.

 

Mert egyszer csak ad esőt is,

Megkönyörül, rajtunk mégis,

Mert szánakozik a sokaságon,

Ezen a bűnös világon.

 

Kenyér nélkül sosem leszünk,

Minden évben ő ad nékünk,

Sosem nem kell kéregetnünk,

Ő az életnek kenyere, felénk fordul bő tenyere.

 

Május 11.

 

Ímé eljövök, mint a tolvaj, boldog ki vigyáz, és őrizi az ő ruháit, hogy mezítelen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát. Jelenések: 16,15.

 

Eljön az Úr,

 

Meg lep az Úr úgy jön el,

Idejében készülj el,

Figyelmeztet, életünkre vigyázzunk,

Sárba, mint a rossz gyerekek ne járjunk.

 

Boldog, aki vigyáz, és őrzi a ruháit,

Bibliához igazítva, lépteit és tetteit,

S éltén végig tisztán hordja a kegyelmi ruhát,

Amelyet az Atya, a Krisztust néki ád.

 

Eltakarja bűneink,

Fölhalmozott vétkeink,

Ne lássák a Rutságunkat,

El veszi szennyes ruhánkat.

 

Sok a bűnünk, s tiszták leszünk,

Akkor lesz a legjobb nekünk.

Többé soha nem szennyezünk,

Tökéletesekké leszünk.

 

De addig kell küzdenünk,

Életünkre ügyelnünk,

Ne ejtsünk foltot ruhánkra,

Keresztyéni mivoltunkra.

 

Az emberek nevetnek,

Ha foltot fölfedeznek,

Nem számit a maga foltja,

Csak a másik kis szálkája

 

Nem tudok Uram vigyázni,

Néked kell szívembe szállni,

Hogy megőrizz tisztaságban,

E fertőzött, nagyvilágban.

 

De köszönöm azt, hogy szóltál,

Hogy nem régen, rám pirittál,

Lelkem mélyén ott van, a nevetők képe,

Vigyázz, hogy ne essünk többé, soha kísértésbe.

 

Maradjunk meg, méltóságban,

Akármilyen, szennyes árban.

Szégyent, ne hozzunk fejedre,

Sem bánatot, szent szívedre.

 

 Május 12

 

És megmutatá nékem az élet vízének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a báránynak királyi székéből jővén ki. Jel:22, 1.

 

 Ó szent folyó, Te nagy dicső

 

 ános látja a szent folyót,

Égi trónból kiáradót,

Ó szent folyó te nagy dicső,

Amely a mi megtisztításunkra jő.

 

János látja a szent folyót,

Égi trónból kiáradót,

Hadd fürödhessünk meg benne,

Oly nagy áldás és jó lenne.

 

Csak egy kicsit, hadd mosson át,

Kristályosítson minket át,

Csak egy kicsit, hadd ihassunk,

Soha többé nem szomjazunk.

 

Aki szomjas jöjjön inni ingyen,

E vízben a Szent igében élet van és minden,

Add Uram, hogy szeretettel itassam juhaid,

Járjuk együtt keresgélve, ragyogó útid

 

A Szent trónus a nagy forrás,

Somosoknak, oly nagy áldás,

Nem lehet azt föl becsülni,

Költő, nem tudja leírni.

 

János látta, én érezem,

Ihleteimet merítem

Az élet vízének, nemezis egy cseppje,

Ki szomjas rá jöjjön hozzám, s szeretettel kérje.

 

E folyóvíz, értékes és tiszta,

Boldog, aki megkívánja s issza,

Nem szárad el, örök buzgó forrás,

Kóstold csak meg, oly nagy a gyógyhatás.

 

Május 13.

 

 Ne csodálkozz, hogy ezt mondom néked: Újonnan kell születnetek. János: 3,7.

 

 Nem a bűnben kell élnetek

 

Nem a bűnben kell élnetek,

Mind újjá kell születnetek,

Nem kell azon csodálkozni,

Jézus segít megváltozni.

 

Nem a földi éltünk kezdödiik elölről,

Csak a sok bűn költözik ki, emberi szívünkből,

Jézus foglalja el, emberi szívünket,

Ő teremt újjakká, és nem mi bennünket.

 

Kivétel senki nem lehet,

Ő kell Úralja a szívet,

A bűn, ha a múlté lenne,

Éltünk mennyországgá lenne.

 

De a bűn jaj létezik,

Folyton, nő és létezik,

Senki sem nem kivétel,

Elbánik, az emberrel.

 

Jézus aki diadalmas,

A bűn ellen, oly szorgalmas,

Fáradhatatlanul harcol,

Hogy eljöjjön, a mennyország,

Beköszönt egyszer e világ.

 

Május 14.

 

Térj vissza Házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled.Eloméne azért hirdetvén, az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedettJézus ővele. Luk: 8, 39.

 

Jézus a nagy Szabadító

 

Jézus a nagy Szabadító,

Ördögökkel, megharcoló,

Idegen földön jár Jézus,

Gyógyítása ott is biztos.

 

Az ördögök, megrémülnek,

Kiáltoznak, és ki mennek,

Jézus minket, miért gyötörsz,

Idő előtt, minket megölsz?

 

Ez emberből, menjetek ki,

Koszságnak szellemei!

Már eleget kínoztátok,

Temetőkbe hajszoltátok.

 

Elvettétek józan eszét,

Tönkre téve az életedét,

Eszelősen, pucéron járt,

Áldott az Úr, hogy megtalált.

 

Menjetek ki belőle,

Kotródjatok el tőle,

Ördög csapat, nincs mit tegyen,

Kénytelen volt, hogy kimenjen.

 

Nem állhattak ellen, Krisztus hatalmának,

Mert Ura az embereknek, s a szellemvilágnak,

Minden térd az ő nevére, meg kell hogy hajoljon,

Az ellen mit ő parancsol, senki nincs mit szóljon.

 

S a tébolyult, távozott gyógyultan,

Normálisan fölöltözött csodálták ámultan,

Kívánt Jézussal maradni, soha többé el nem hagyni.                  

Haza küldte mégis Jézus, őt a családjába,

Hírül vinni Jézus tettét, a pogány világba.

 

Elmondani ő miben volt,

S csodás módon, hogy szabadult,

Hogy Jézus Nagy Szabadító,

Démonokkal, mit elbánó.

S szavaival, megtisztító.             

 

Május 15.

 

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást, erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. János 13, 34-35.

 

 Krisztus magát föláldozta

 

Krisztus magát föl áldozta,

Szeretetét, így tudatta,

Hullott vére, a bűn bére.

Nem csak szól és parancsolgat,

Övéinek példát mutat.

 

A régi volt, szemet szemért,

Üss vissza, a sérelemért

Az új pedig, a türelmes szeretet.

Melytől ember vonakodik,

S nem nagyon tesz eleget.

 

Jóbban tetszik bizony, a szívnek a régi,

Ha haragos azon nyomban, föl tudja idézni,

Nem is kell a könyvet önéki megnézni.

Szemet szemért, fogat fogért, Isten is ezt mondja,

Ha dühös a szomszédjára szívesen kiáltja.

 

Ah, de Krisztus másra tanít,

A Szent lelke jóra indít,

A világot bocsánatra biztatja,

S a kereszten, önmagán be mutatja.

 

Halála és szenvedése, bocsánata jele,

Itt láthatjuk, hogy a szíve, mennyire is szeretettel tele.

Csak az igaz szeretetet, soha meg nem értik,

Ezért szíve annak, aki szeret, oly sokat is vérzik.

 

Útik bántják, verik,

A szívét át döfik,

A szeretet mégis összetartó erő,

Átvészeli, hogyha a vihar jő.

 

Nem tud élni egyedül,

Hitves társnak úgy örül,

Nem ismerve fáradságot,

Így győzi le a világot.

 

Nem mentes a küzdelemtől,

Kíntól-fájdalomtól könnytől,

Mégis ez kell, legyen, ismertető jelünk,

Egykor a tizenkettőnek, és szintúgy ma nekünk!

Mely csak úgy hiteles erős, ha megélt életünk.

 

 Május 16.

 

Mert ezt mondja az Úr: Nem vész ki a Dávid férfi sarjadéka, aki az Izrael házának székébe üljön. És a lévita papok férfi sarjadéka nem vész ki előélem, aki égő áldozatot áldozzon, és ételáldozatot égessen, és véres áldozatot készítsen mindenkor. Jeremiás 33, 17-18.

 

Be tejesül

 

Mit mond az Úr, beteljesül,

A Szent trónus, meg nem ürül,

Akár milyen lesz a világ,

Meg nem szűnő, lesz a papság.

 

Lesz férjfi mindig királynak,

És az Úr Szent papjának,

Milyenek a napok korok,

Olyanok lesznek a papok.

 

Oly fájdalmas, ha csak jó kenyérkereset,

S mint a futó béres, úgy tesznek eleget,

Jézus aki király pap volt, s végső véres áldozat,

Hogy az ember legyen újjá, s szívébe Szent indulat.

 

Nem ürül ki a Szent népnek, a királyi tronja,

Mert a föláldozott Krisztus, örökre ült rája,

Mennyei szentélyben imádkozik értünk,

Meg nem szűnő papság, Szent papsága nékünk.

 

Róla szól a jövendölés, Jeremiás által.

Ne tévesszük össze, Krisztust sosem mással,

Legjobban ő annak örül, ha trónusa szívünk,

S így írányithasa, az egész életünk.

 

Ő lett áldozattá, eltörölt minden mást,

Ő jelent most papot, királyt, áldozatot, áldást,

Étel áldozatot, mi ma úgy adhatunk,

Ha rá szorult nyomorultnak, enni-inni adunk.

 

Május 17.

 

És, ímé, egy égi hang, ezt mondja vala: Ez, amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. Máté 3, 17.

 

Egy Szent hang a menyből

 

Egy Szent hang a menyből,

Az Atya szívéből,

Gyönyörködött egyszülött fiában,

Amikor ott kint volt, a sziklás pusztában.

 

 Sokszor mi is bizony, sziklák között vagyunk,

S úgy örülünk mi is mégis, ha Szent hangot hallunk,

Mert Atyai szeretete, ránk is vonatkozik,

Ez az én szerelmes fiam, mifelénk is hangzik.

 

A mennyei Atya öröm kiáltása,

Az egész világra széjjelszórt áldása,

Ott a Jordán partján, bizonyságát adja,

Hogy az az egyszerű ember, az ő drága fia.

 

Hogy kit sokszor láttak, póros ács műhelybe,

Fönt élt az Atyával, s visszamegy a menybe,

Közösséget vállalt, földi emberekkel,

Alámerülve tudatta, sok-sok bűnösökkel.

 

Alámerítette János a Jordán vízébe,

Azt kinek nem volt bűn, soha a szívébe,

A mennyei Atya, tanúskodott róla,

Kiáltott örömmel, bizonyságul hangja.

 

Május 18.

 

Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy mint illik el hivatásotokhoz, mellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, és szelídséggel hosszútűréssel elszenvedvén egymást szeretetben. Filipi: 4,1-2.

 

 A fogoly kérése

 

Kérlek, azért járjatok, mint Keresztyénhez illik,

Az emberi szívnek, ízlik, vagy nem ízlik,

Szeretetben élve együtt, ez a hivatásunk,

A Pál kérésével ki-ki hogyan állunk?

 

Fogoly volt Pál, a fogja Krisztusnak,

De nem úgy ment sora, miként a raboknak,

Foglyul ejtette őt, Krisztus szeretete,

Ezért a Szent munkát, boldogan végezte.

 

Illendően igyekezett élni,

Az Úr Krisztusának a kedvére tenni,

Valamikor öt kergette,

Mindaddig míg leteperte.

 

De már hozzá illeszkedett,

Ha vele meg ismerkedett,

Őt követte, beszélt a nevében,

Minden megváltozott egész életében.

 

Eme változásra lenne nagy szükségünk,

Hogy áldás lehessen, a keresztyénségünk,

Pál kérését Isten tudja véghezvinni,

Nékünk is meg kell kívánni

 

Mibelőlünk hiányzik a szelídség,

Olyan földúlt vagyok sokszor, és eltűnt a békesség,

Ez van világviszonylatban,

Minden felé, mostanában.

 

 Éppen ezért nékünk Krisztus, békességét kínálja,

Szerteszét az egyházakban, mindenfele kiáltja,

Az én békém nem függ a világtól,

Nagy hatalmú emberektől, s a politikától.

 

Nem úgy adom, mint a világ adja,

Hazudva sokszor a békét, az embert meg csalja.

Világbéke politika, politika és sohasem szeretet,

A békének csak Krisztus tesz eleget.

 

Május 19.

 

Mert aki legkisebb mindnyájan tiközöttetek, az lesz nagy. Luk:9,48.

 

Aki a leg kisebb

 

Aki a leg kisebb, az lesz majd a nagy,

Biztos butának gondolnak, ha most ilyen vagy.

A kicsik nagysága, nem e világban lesz,

Alázatosakat Ő magosra tesz.

 

S nagy hatalmasokat, a porba letipor,

Megtudja a nagy király is, hogy mily kicsiny pór.

Jézus tanítványai is, mind nagy kívánt lenni,

De elmondta nékik minden, ott hogy más fog lenni.

 

Másféle értékrend, amely ott működik,

Amely fölött nem más, az Isten őrködik,

A mi értékrendünk, elmállik örökre,

Amely oly jellemző, itt minden emberre.

 

Akik itten kicsik, oly sokat szenvednek,

Akármily őszinték s igazán éreznek,

És a hatalmasok bármennyit hazudnak,

Senki nem bánthatja őket, akármit csinálnak.

 

De majd véget ér egyszer,

Véges úr itt az ember,

Sokkal jobb az alázatos béke,

Kincsé válik, soha nem lesz vége.

Ott lesz kicsiből nagyság,

El nem múló boldogság.            

                                      

Május 20.

 

De egy a szükséges dolog, és Mária a Jobb rész választotta, mely el nem vétetik őtőle. Luk:10,42.

 

A jobb rész

 

Minden napon egyre többet, egyre jobbat várunk,

S félünk tőle, hogy sohasem látunk,

S még ha van is állunk, elégedetlenül,

Pedig az Úr minden napon, rajtunk meg könyörül.

 

Márta szorgalmasan, tesz, vesz, forgolódik

S a lelkében gyűl haragja, egyre morgolódik

Egy ideig tűri, s egyszerre kirobban,

Mint a veszélyes tűz, égetőn kilobban.

 

Jézus mondjad, Máriának jöjjön segíteni,

Mihamarabb tudjunk, asztalt teríteni!

Küldjed Mester, hogy segítsen nekem,

Hogyha itt vagy, elfeledett nem törődik velem!

 

Törődik Ő csak a jobb részt választotta,

Kihasználva most az időt, beszédem hallgatta,

Márta Márta igyekezel, sokra törekedel,

De értékes alkalmakat, bizony elveszitel.

 

Alkalmat mely csupán, lehet, hogy egyszeri,

Ne csak azzal törődj, mi földi emberi!

Mert az emberiek, hirtelen elmúlnak,

Mint a fák levele, a pórba lehullnak.

 

Jobb rész a számunkra beszéde az Úrnak,

Amit csupán tőle hallunk, soha el nem mulnak,

Mint arany a nő külsejét, lelkünk ékesíti,

Még a keserűt is, ő megédesíti.

 

Ez a beszéd az az örömhír, soha el nem vétetik,

Aki őt hallgatja, Krisztussal megérkezik,

Az örömhír: az Úr Szeret, s megbocsát,

S hogy igazat hallasz, s nem egy mese legen

 

Május 21.

 

 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála.Bemenvén azért, leüle enni. Luk:11,37.

 

Elfogadja Jézus mindig meghívásunk

 

 Elfogadja Jézus, mindig meghívásunk,

Akármikor szóljunk, jön szívesen nálunk,

Boldog, aki őt hívhatja, enni asztalához,

S viszont mi is menjünk, az Úr vacsorához.

 

Lelki betegeknek, gyógyító orvosság,

Ízlelje meg Jézust, szeresse a világ,

Örvendezzünk, hogy élhetünk látható igékkel,

Borral és kenyérrel, Szent örök élettel.

 

Megterítve áll előttünk a szeretet asztala,

Táplálkozhat lelkünk, vigadhat általa,

A lélek megtisztul, a teher el múlik,

S a béke tengerén, a kis hajó úszik.

 

Az Úr asztalához, menjünk bűnbánattal,

Töredelmes szívvel, igaz alázattal.

Csak mindenki, jól vigyázzon,

Nehogy ítéletre jusson.

 

Az Úr asztalához, menjünk bűnbánattal,

Töredelmes szívvel, igaz alázattal,

Köszönjük Szent Atyánk-lelkünk táplálékát,

Krisztus megtört testét, s az élet italát.

 

Május 22.

 

Sion, jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által.  De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyják.  Ézsaiás 1, 27-28.

 

A jog

 

E jogot Jézus szerezte,

Egyikünk sem érdemelte,

Szeretetből fogadott el, kedves gyermekévé,

Kegyelemből emberévé.

 

Akik Krisztust elfogadják,

Nevét segítségül hívják,

Az Úr megadta a jogot, a szent Szövetséget,

Vele együtt minden sok jót, áldást, békességet.

 

De kik ellenállnak, a vesztükbe futnak,

Nem gondolják mégis, gyehennára jutnak.

Mert elhagyták csúnyán a felséges Urat,

Nem követték Krisztust, az egyetlen utat.

 

Senkinek ki követelni, e jogot nem lehet,

Isten dönt s az ember, ó semmit nem tehet,

 őszakoskodni, az Úrral nem lehet.

Szeretetből fogadott el, Téged gyermekévé,

Ököllel nem harcolod ki, légy örökösévé.

 

Lelki Izraelitákat, hit által gyűjt magának,

Nem egy népnek megváltója, hanem a világnak,

E jog s e megváltás, ha hiszel, benne tied lehet,

Vére hullt e megváltásért, mert téged úgy szeret.

 

Hogy ne jussál gonoszok sorsára,

Kik elítéltetnek az örök halálra,

Néked ő az élethez, az örök boldogsághoz szerzett jogot,

 ás nem adhat s nem is adott, ily hatalmas dolgot.

 

Politikus jogot ígér, saját maga hasznára,

Vért ontott háborút hozott eleget a világra,

Csak a zsebüket tömik meg, aztán tovább állnak,

Míg nékik ez hasznos tenéked dumálnak.

 

Május 23.

 

 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó, az ítéletre.Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyafiára ok nélkül, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az ő atyafiának: Ráka, méltó a főtörvényszék-re; aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. Máté 5, 21-22.

 

A szóvivő

 

Jézus Isten szóvivője,

Törvényének hirdetője,

Ő a királyok királya,

Szent törvényét mindenkire,

egytől egyig szabja,

Világosan érthetően mondja.

Csak az idő telik millik,

Szent törvénye nem változik.

 

Az öldöklés egyidős a világgal,

Nem törődik az ember csak magával,

Ha érdeke úgy kívánja,

A kést gyorsan szívbe mártja,

Pedig erre az Istentől, sosem kapott jogot.

Ő vesz el bennünket, ha egyszer ő adott.

Mindenki jól tudja, ölni tiltott dolog,

Jaj mégis lenni fog, míg e világ forog.

 

Mind modernebb eszközökkel, sokan gyilkolgatnak,

Kiált, az Úr örök szava ítéletre jutnak,

Nem csak azok, akik fegyvert fognak,

S napról napra, ujjat kitalálnak.

 

Azok is kik rosszul szólnak,

S a nyelvükre, nem vigyáznak,

Akik könnyelműen mást le Bolondoznak,

Az Úr mondja, gyehennára jutnak.

Ezért mondja az Úr, mindenki vigyázzon,

Gondolatlanul a nyelve, senkinek ne járjon!

 

Harag helyett a világon, Békességet akar,

Mégis folyton gyilkosságra föl-föl lendül a kar.

S folytatódik tovább, tovább a szörnyűség,

Amíg egyszer megsokallja, s véget vet az ég.

Dörög, zeng a szava hiába,

Mégis szüntelenül, vér folyik a világba.                                                                                          

 

Május 24

 

Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen, a bíró kezébe ne adjon, és a bíró, oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. Máté:5, 25.

 

Legyünk szent jó akarattal

 

Legyünk szent jó akarattal,

Nemcsak a jó barátokkal,

Kiket szeretünk azokkal,

Nem nagydolog jónak lenni,

Aki szeret azt szeretni.

 

Jaj de azzal csak jót tenni,

Aki agyon tudna verni?

Hogy lehet ilyet gondolni?

Nem tudom én azt meg tenni!

Így gondolja, legtöbbünk,

Lehetetlen ez nékünk.

 

Hogy jóakarója legyek,

Ne is lássam, úgy elmegyek!

Kicsap belőlünk a villám,

Mily kegyetlen, rossz volt hozzám!

 

Ahelyett hogy lázadozom,

Sokkal jobb, ha próbálkozom,

Ezt a törvényt betölteni,

Ellenségemmel jót tenni!

 

Krisztus ezt meg tudja tenni,

Nékem, néked, tud segítni,

Mindenkivel, hogy jóban légy,

Ellenségre követ, ne végy!

 

Hogy ne legyen oka téged bíróságra vinni,

Hanem szívét jótettekkel próbáld megpuhítni!

Ha kitartunk miként Krisztus, meg lesz eredménye,

S bocsánatkérőn kicsordul, egyszer csak a könnye.

 

De nékünk mindezért, sokat kell harcolni,

A saját szívünkkel, megvívni, perelni,

Csak a Jézus erejével tudjuk végrehajtani,

Melyet ma a törvényében, parancsol meg tenni!

 

Május 25

 

Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöcbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért, mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked, ővele élned! Máté: 14, 3-4.

 

     Heródiás

 

Heródiás parázna nő,

Melyért gyilkosságra kész ő,

Hogy megvédje szenvedélyét,

Édes bűnben tovább tovább füröszthesse lelkét.

 

Elszakadni nem tud tőle,

Oly nagyon hozzá van kötve

Biztatgatja király urát,

Vágja le a János nyakát.

 

S egy napon néki sikerül,

Gonosz szíve táncol, örül,

Diadallal, fut kacagva,

Nem háborgat János soha.

 

Heródes nagyon meg bánja,

De vissza nem csinálhatja,

János meghal, eltemetik,

Sajnálják, akik szeretik.

 

Senki nem szól, ne csinálja,

És hogy az Istent megbántja,

S saját lelkét, tűzbe rántja,

S tetteik, az Úr utálja.

 

Isten adta meg a szexet,

E kellemes jót, örömet,

Éljük meg házastársunkkal,

S rajta kívül, senki mással.

Őrizzük meg becsületét,

Tisztaságát, az értékét.

 

Mert a földre sajnos démon angyal szállt,

Testből sexből üzletet csinált,

De mi Isten gyermekei,

Ne legyünk a vásárlói.

Szeressük az Isten által nékünk rendelt párunk,

Hogy a békeegyetértés szét ne málljon, mállunk.

 

Május 26

 

Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna elötte, sőt, mindenki mezítelen, és fedhetetlen az Ő szeme előtt, Neki kell majd számot adnunk.  Zsidók 4, 13.

 

Álarc nélkül éljünk

 

 

Álarc nélkül éljünk,

Ez a legjobb nékünk,

Úgy sem tudunk eltakarni, Isten elöl semmit,

Akár meddig váltogatjuk, a magunk maszkjait.

 

Nincs teremtmény rejtve őelőtte,

Mindenféle maszkot ismer, s hogy ki van mögötte,

Nem csak minket, hanem tetteink is,

Legféltettebb rejtegetett, jó vagy rossz titkunk is.

 

Le most az álarccal, és őszinték legyünk,

Ne hagyjuk a gonosz démon, hogy elbánjon velünk,

Ne akarjunk hasonlitni, az ő rút képére,

Hanem sokkal inkább a szent tiszta Istenére,

Lucifer is azt szeretné, viseljük a képét,

Gyarapítva ilyen-olyan, szarvas szőrös népét.

 

Ezért tett ő népszokássá sokféle álarcot,

De mi mindezeknek ellen, vívjunk vele harcot.

Ő is táncol velünk, az álarcos bálon,

S örül, hogyha mi viseljük, arcát télen nyáron.

El millik a tél is, el a forró nyár is,

S egyszer csak ott állunk, az Úr előtt máris.

 

S mindenféle álarc, örökre lehullik,

Nem lesz többé rejtvény, s a gonosz elmulik,

Mint Ősszel a fáról, a levél lepereg,

Elmállik a veszély,  s a sötét fergeteg.

 

Minden embert megszólít majd az Úr a nagy bíró,

Világ minden tette fölött, ítéletet mondó.

Mindenki meg kapja érdemelt jutalmát,

Átveszi a Krisztus, örökre Úralmát.

 

Május 27.

 

Az Atya szereti a fiút, és az ő kezébe adott mindent! János 3, 35.

 

Jézus kezébe van minden

 

Jézus kezében van minden,

Lehetetlen néki nincsen,

Jézus kezében az üdvünk,

Halálunk és az életünk.

Kezében az ítélet és kegyelem,

Tőle függ, hogy lesz e bőven kenyerem.

 

Tőle függ, hogy határunkat jég veri,

Hogy az embert veszedelem baj éri,

Jézus kezében van minden,

Néki lehetetlen nincsen.

 

A szavára a halott is föl támad,

Ő, hogyha szól, minden folyó kiárad.

Megharagszik s a fügefa kiszárad.

 

Gondoskodik, minden csillag ragyogjon,

Szüntelenül minden bolygó forogjon,

Legyen reggel, s a nap szépen ragyogjon,

Minden élő fölébredjen, induljon.

 

Jézus nyitja meg az ítélet könyvet,

Ő az aki meg vigasztal, és letörli a könnyet,

Hatalma van, a halált eltüntetni,

Egy bűntelen tiszta és szent, új világot csinálni.

 

Május 28

 

 Ezért tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal akik testvéreink a hitben. Gál: 6,10.

 

Rohanós világban élünk

 

Rohanós világban élünk,

Oly keveset beszélgetünk,

A családok szerte széjjel,

Nincsenek együtt csak éjjel.

 

Nappal elfoglal a munka,

Esténként a tévé,

Más családhoz-barátokhoz,

Ritkán kopogunk bé.

 

 

Barátok is lassan lassan,

Jaj megszűnnek lenni,

Mind egyre nehezebb valahova menni,

Fénylő pompás lakásokba, nem jó piszkot vinni.

 

Minden elfoglaltságunkban, barátkozni kell,

Jó tettet s a beszélgetést, ne felejtsük el.

Lehet, hogy elmegyünk, de nagyon sietünk.

 

Gyorsan beteg elé tesszük, a hozott ételünk,

S elégedetten el mondjuk: Mi mindent meg teszünk,

Csak utóbb lassan jövünk rá, hogy bizony tévedünk,

Észrevétlen siklik férre, az egész életünk.

 

Gazdálkodj jól az idővel,

Mindent csinálj, de mértékkel,

Hit testvéreink segítsük,

Barátainkat se kerüljük.

Időt kell áldozzunk rájuk,

Járjunk el mint rég hozzájuk.

 

Május 29

 

És az Istennek a békessége, Uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. Kolosé: 3, 15.

 

Isten békessége

 

Sehova nem fogható Isten békessége,

Nem azt jelenti ez, a bajoknak vége,

Az mikor lelkünknek, nem fáj a betegség,

Aki nem próbálta, nem érzett ilyet még.

 

Isten békessége, nem is könnyelműség,

Vigyorgó arccal csak fekve, bele törődöttség,

Lehet bele törődöttnek látszom,

Valójában csak megjátszom.

 

Ez nem Isten békessége,

Egykettőre itt a vége,

És tombol a vihar, mindent széjjeltépve,

Nem látod a partot, s a jelzőt ki téve.

 

Jaj pedig ott vannak, ott a Bibliában,

Sok a gondod nem olvasod, bizony mostanában,

Lefojtottak s a tövisek szúrnak,

Látszat béke apró fények, egyszerre kihunynak.

 

Isten békéje Ö maga,

El nem mulló szent világa,

Ö kell benned uralkodjon,

Sokszor veled csatát vívjon.

 

Magunk kergetjük el sokszor, bizony ezt a Békét,

Nem győzzük, és alig várjuk a háború végét,

Tervekért-vágyakért harcolunk,

De az Isten békéjéhez ezúton nem jutunk.

 

E Békére vágyik minden ember,

Pénzt is adna érte, de még sem lel,

Mert az igaz békesség az ingyen kapható,

A Szent lélek nagy Istenben meg található.

 

Jöjj, Szent lélek Isten, add magad e Békét,

Te magadban találjuk meg, a kínjaink végét,

Ördög által kínált békét, ne fogadjuk el,

Békés útján a pokolba, tűzbe jutunk el!

 

Május 30.     

 

Jézus mondta: ,, íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig !  Máté 28, 20.

 

 Hit a szavában

 

Hit a szavában, ez a Béke,

S egyszeriben rossz kedvünknek vége,

Jézus mondta, az Ő szavában higgyünk,

Ne a halál békéjébe futva, meneküljünk.

 

E Békesség nagyobb békétlenség,

Pokol és örök tűz, melyben a lelkünk ég,

Földi létünk megszűntétől örökre,

Ugye bizony hogy a halál, nem juttatott békére.

 

Hit a Jézus szavában, ez a béke,

S egyszeriben rossz kedvünknek vége,

Egyszerű föl nem fogható,

Mégis olyan megbízható.

 

Mert az ígérete mögött, erő, hatalom  van,

Nem a Halál, hanem az Élet van.

Én veletek leszek minden napon!

Véssük a lelkünkbe, igen-igen nagyon.

 

Minden napon, sötétben, és fényben,

Isten szeme mindig, nyitva van az égben,

Aki énbennem hisz, ha meghal is él,

Leg boldogabb ember, aki a nagy tűztől fél.

 

Krisztus azért halt meg, ettől őrizzen meg,

Pokol mélységétől, bennünket mentsen meg,

Föl támadott értünk, hogy higgyünk szavában,

Végig segít és velünk lesz, ebben a világban.

 

De a kárhozottak között, ott nem lehet velünk,

Többé semmi jó szándékkal, nem segíthet nekünk,

Ezeket igazán, meg lehet siratni,

Mikor ilyen tetemeket, kell földbe temetni.

 

Ma még biztat Jézus, és ha bajban segít,

Erössitsen e hit, és tartson életben,

Tanyát ne verjen a halál, soha a szívünkben.

Krisztus hit, te szent békesség, légy jelen éltünkben!

 

 Május. 31.

 

Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk, és hallottunk.Ap. Csel:4,20.

 

Hagyjuk abba?

 

 Sokan úgy szeretnék, hogy már hagyjuk abba,

Soknak mert nem kívánatos, Krisztus a világba,

Félnek tőle nagyon, mert Ő az IGAZSÁG,

Elbújni előle mégis, legnagyobb butaság!

 

Úgyse tőle nem menekszünk,

Meg vizsgálja az életünk.

Akkor lesz baj, ha későre,

S így jutunk éltünk végére!

 

Mégis sokan úgy szeretnék, hogy már hagyjuk abba,

Bele vagytok bolondulva, Így mondják: Jézusba,

Nem mi bolondultunk bele,

Csak a szívünk vele Tele.

 

Nem tehetjük mit hallottunk, hogy tovább ne mondjuk,

Mint a magvető a magot, szívedbe kell szórjuk.

S várjuk szárba szökkenését,

A jó meggyökerezését.

 

Szorongat az Isten lelke, és meg kell szollalnunk,

Nagyon szeret téged Jézus, ezt el kell mondanunk,

S ha e szeretetet, Te el utasítod,

Nem kényszerit senki, tovább a Te bajod.

 

Sokan úgy szeretnék, hogy már hagyjuk abba,

Miért is nem kívánatos, Jézus a világba?

Keresztyének bűne, s a Sátán munkája,

Az hogy nem kell Jézus, s nem kíváncsi rája.

Emberi tetteket nézve, Jézusról ítélnek,

Botránkozás köveibe, oly sokan elesnek.

 

Ne az embert nézzed, olvasd a Bibliát,

Abból ismered meg, az Isten Szent fiát

Számtalan sok ember benne, megtalálta üdvét,

Virágba borítva örömbe a szívét.

Ezért sosem szabad, nekünk abba hagyni,

Evangéliumot, mindig kell hirdetni.

 

Áldott légy, hogy adtál nékünk élet-erőt, a naponkénti ige olvasáshoz, és ezáltal növelted hitünket, bölcsességünket, mindez téged dicsér ! Ámen!