HARMATCSEPPEK

       Üzen az Ur minden napon

--------------------------------------------------------------

 

Február 1.

 

Mert fel emelem kezemet az égre, és ezt mondom; Örökké élek én !5 Mózes: 32, 40.

 

                        Örökké élek én!

 

Örökké én élni fogok, nem félek én hogy meg halok,

Ellenségim fölött, bizony győzni fogok,

Örökké élek élek én!

Lehet e szó gőgös elbizakodás,

Vagy hitből fakadó, Istentől Szent áldás!

 

Soha sem ne legyél te elbizakodott,

Mert az ember a gőgjével mindent csak elrontott,

Elrontotta, tönkre tette életét bosszantotta Istenét.

Jól létünkben azt hisszük hogy, mi örökké élünk,

S akármit tehetünk, mindent szabad nékünk!

 

Pedig nincsen nékünk itten maradásunk,

Nem ide tervezte Isten, az örök szállásunk,

Az örök szállásunk, nem is a temető,

Nem ezért küzdött és harcolt, az áldott megmentő.

 

Örökké élek én, de nem itt a földön,

És ez büszkeséggel, nem szabad el töltsön,

Mert minden pillanat Isteni kegyelem,

Ami jó történik, míg élek én velem.

 

Minden dolog az Istentől, kegyelem és hűség,

Mert tőle jön, szegénység és bőség,

S Krisztusért lesz nékünk szent örök életünk,

Ha majd az új földre, egyszer meg érkezünk.

 

Ez lesz majd az örök, soha sem mulandó,

Vér nem folyik többé, és nem lesz kardozó,

Nem kívánnak embert vágni,

Háborúzni, vagdalkozni.

Szent béke fog uralkodni.

S sosem fogunk, ott rettegni.

 

 

Február 2.

 

Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; megalgatja az Úr,ha hozzá kiáltok.         Zsolt: 4,4.

 

                        Kedvel az Úr!

 

Kedvel az Úr, nagyon szeret,

Adjunk neki hozzá teret,

Ne zárjuk be a szívünket,

Hadd vezesse életünket.

 

Kedvel az Úr, szeret nagyon,

S ha mi is őt, örvend azon,

Megalgat, ha hozzá szólok,

Ha mint Dávid imádkozok.

 

Bízzam benne töretlenül,

És ne éljek, kedvetlenül,

A Tél se vegye el kedvem,

Az Úr adta, s legyen velem.

 

Szeret az Úr, mind halálig,

Elment a föl áldozásig,

Értünk hullatta a vérét,

Kifizette, bűnünk bérét.

 

Vállalta a szenvedést,

Az ostort meg veretést,

S száját ö meg nem nyitotta,

Gyötrőit nem szidalmazta.

 

Mi még meg sem voltunk, és ő már szeretett,

Mi nem kértük és ő nékünk, életet tervezett,

És ismeri ő minden utunkat,

Pórból való formáltatásunkat.

 

Még sem tudjuk mi őt, igazán szeretni,

Testünk-lelkünk hittel, néki át engedni,

Pedig szeret az Úr, senki oly igazán,

Rajta kívül senki sem halt, értünk a Golgotán.

 

 

Február 3.

 

Azért királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.          Zsoltár:2, 10-11.

 

            Dávid az Úr szóvivője

 

Dávid az Úr szóvivője,

Az Úr meg ismertetője,

Dávid, szól a királyoknak,

Elmond mindent ő másoknak.

 

Hogy magukra vigyázzanak,

Az Istennel, ne játszanak,

Vas vesszővel, össze töri őket,

Törvényével, az ellenkezőket.

 

Fájdalmas lesz, a vas vessző,

Ha rájuk ver, a teremtő,

Mint a cserépedény, úgy törnek majd széjjel,

Könnyedén elbánik, a gonosz emberrel.

 

Szolgáljátok az Urat félelemmel,

Örüljetek, reszketéssel,

Örüljetek, a nevének, a segítő erejének,

És a bűntől reszkessetek,

Sátán kézbe, ne essetek.

 

Féljétek és tiszteljétek örökké az Urat,

Kövessétek mindig őt,, az egyenes utat,

Aki őt követi, nem járhat sötétben,

Jó szerencsés lesz az, ebben az életben.

 

Hozzánk is szól, nem csak királyokhoz,

Kik olvassák ezt a zsoltárt, kedves mindazokhoz,

Hogy újjá szül, és fiává fogad,

Hogyha hívő szívvel ki ki, lába elé roskad.

                       

Szolgáljátok az Urat félelemmel,

Örüljetek, reszketéssel.

Örüljetek Krisztus váltságának,

S a figyelmeztető, megőrző szavának.

 

 

Február 4.

 

Ragaszkodtak lépteim, a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. Zsoltár: 17,5.

 

            Aki hozzád ragaszkodik

 

Aki hozzád ragaszkodik,

A lába meg erősödik,

Reszketve nem ingadozik,

Dávid az Úrhoz hű maradt,

Kegyelemből, el nem szakadt.

 

Ösvényén bár, nem egy könnyű járni,

A bűn felé, hajlít a szív, s egyenesen állni,

Ember fölötti erő kell,

Hogy az ember, ezt érje el.

 

Szent Dávidnak sikerült mert hívta őt,

Minden szorult helyzetében, Istenét a Megmentőt.

Adjál nékünk hozzád ragaszkodó szívet,

Végezd el mibennünk, e drága szent művet.

 

Mert különben máshoz ragaszkodunk,

Járni útidon, mi magunk nem tudunk,

Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet,

Segítsél, hogy meg foghassuk, a Te jobb kezedet.

 

Jobb kezedben van az erő nem bennünk,

Csak csupa bűn, s gyöngeség a mi énünk,

A Te keskeny ösvényidről lecsúszunk,

Csak Kevés az amikor mi szint vallunk.

 

A te utad Uram, szenvedés, s szeretet,

Tapasztalhatom minden nap eleget.

A számunkra a Te fiad, út, igazság élet,

Megőriz, hogy ne jöjjön a megérdemelt végzet.

 

Hozzá való ragaszkodás,

Kimondhatatlan nagy áldás,                 

Az ragaszkodik csak hozzá,aki őt ismeri,

S tudja, hogy az Isten útja, soha sem emberi.

 

Az emberi utak, a csődbe vihetnek,

De az Isten ösvényei, őhozzá vezetnek,

S ott majd senki sem nem zavar,

Bűnre, rosszra, el nem csavar.

Emberi ösvények sokszor, oly sötéten futnak,

De az Úr útjai mindig, fénylőn világítnak.

 

Február 5.

 

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet,halhasd meg, az én beszédemet. Zsoltár: 17,6.

 

            Nem hiába...!

 

Nem hiába imádkozunk,

Van pedig hogy húzódozunk,

Isten mégis, mégis varja,

Gyermeke mikor szolidja.

 

S felelhet, mert halja jól,

Sok féle mód Isten szól.

Igében, és tettekben,

A világon mindenben.

 

Kérjük mi is hallgasson meg,

Mi jó nékünk, mind adja meg!

Kéréseink egyezzenek vele,

Szent hálákkal, e napon is tele.

Dávid imádkozott, hittel szívvel,

            Nem hiába.

 

Életünkben annyi a butaság,

Fájó tűnő, hiábavalóság,

Add, legyen valami, ami nem hiába,

Azt tudjuk el kérni, tölled ma imába.

Adj valamit, ami nem hiába.

Nem csak fönt a mennyben, ebbe a világba!

 

Ebbe a világba, mi minket lelkesít,

A szent tiszta úton, bennünket elindít,

Elindít, az Isten felé,

S ember, el nem botlik belé.

 

Február 6.

 

Az Úrnak fenyítését fiam, ne utáld meg, se meg ne und, az ő dorgálását.Mert akit szeret az Úr, meg dorgálja, és pedig mint az Atya az ő fiát, akit kedvel. Péld::3, 11-12.

 

 

            Fenyít az Úr

 

Fenyít az Úr idejében,

Szeretettel a szívében,

S kinek fenyítés nem használ,

Utol ári azt a halál.

 

 Dorgálását, nem kedveljük,

Vegye már el, sokat kérjük,

De Dávid mind elfogadta,

Fenyítőjét, ő nem szidta.

 

A dorgálás, a fenyítés, az Úr fiaié,

Akiket Ő Szeret s vezet, s terve van azoké,

Sokat én is már szenvedtem,

Érte Istent, nem dicsértem.

 

Inkább ellene lázadtam,

Zúgolódtam,, kiabáltam,

Mégse nem múlott el rólam,

Fájó sok tövisest kaptam.

 

Fájdalmas a fenyítése,

Szól ne dobjuk mégse!

Nem értjük, hogy a baj, áldásul, hogy lehet,

Csak egy annyit igéjéből, hogy az Isten szeret.

 

Ágyban, fekszel? Sok a bajod?

Annyi féle nem is tudod?

Isten szeretete jele,

Keze irgalommal tele!

 

 Február 7.

 

Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez. Mert jobb ennek meg szerzése, az ezüstnek meg szerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Péld: 3, 15-14.

 

 

Isten bölcsessége

 

Isten bölcsessége, Szent fel nem fogható,

Semmilyen értékkel, az nem pótolható,

Isten bölcsessége, meg tanít bennünket,

Hogy s mint éljük mi helyesen földi életünket.

 

Isten bölcsessége, Szent fel nem fogható,

De a bibliában, mégis olvasható,

A Szent lélek által, a fénye látható.

A bűnös emberre, örömmel áradó.

 

Mégis mi emberek, az aranyat ássuk,

Fogható látható, ezt szívünkbe zárjuk,

S földi kincseinket tolvajok lopják,

S hogyha nem vigyázunk, torkunk is elvágják.

 

Minden kincsnél többet ér,

Az amit Isten ígér,

S kincsei el nem vesznek,

A tengerbe, nem esnek.

 

 

 Február 8.

 

Az embernek elméje gondolja meg az ő útát, de az Úr igazgatja annak járását. Péld: 16, 9.

 

Vezesd gondolataimat

 

Elmélkedünk, gondolkodunk,

Azt gondoljuk, magunk vagyunk,

Pedig ő irányítja eszünket,

S mozdulatra a kezünket.

 

Adjuk a szolgálatára, gondolatainkat,

Az Istentől kapott, tudományainkat,

Ne engedjük, használja a Sátán,

Foglalkoztasd Jézus, szüntelen ezután.

 

Legyen tied Uram, Szellemem s a lelkem,

Segíts ezekkel is nékem, szentül, és jól élnem,

Vezesd gondolataimat,

S áld meg minden írásomat.

 

Lélek, szellem test egy legyen,

Csak a jóra, üdvre vigyen,

Így tanítsál, minden jóra,

Míg van kegyelem egy óra.

                       

 

 Február 9.

 

Boldog ember, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván, minden napaz én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki meg nyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált. Péld: 8, 34-36.

 

Igyekezzél, nyerjed meg az Urat

 

Igyekezzél, nyerjed meg az Urat,

És ő segít, téged mutatja az utat,

Őrizzük szívünkkel, a Szentnek ajtaját,

Építsük, becsüljük, az Isten templomát.

 

Ne tégy erőszakot, soha a lelkeddel,

Hiába perlekedsz, élő Isteneddel,

Csak magadnak ártasz vele,

Nem ő, hanem te halsz bele.

 

Szerezz, szent jó akaratot,

Isteni Szent indulatot,

Gyűlöletet, mely legyőzi,

S a halált is, majd eltörli.

 

Mi ne halált szerezzünk,

Jó indulattal legyünk,

Indulataink vezetnek,

Ide-oda, tesznek-vesznek.

 

Jóra, és minden gonoszra,

Mennyországra, s a pokolra,                

Ne vezessen gyűlölet,

Legyen ma Szent lendület.

                       

Igyekezzél, nyerjed meg az Urat,

Melyben segít, és lelki erőt ad,

Öt hallgassad, boldog leszel,

Minden nap új erőt veszel.

                       

Folyamatos új erő szükséges,

Amelyben az Isten, végtelen bőséges,

De én ember, gyönge vagyok,

Elcsüggedem, majd meg halok.

 

 

 Február 10.

 

Az engedelmes felelet, elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig, támaszt haragot. Péld: 15, 1.

 

 

Vigyázzunk ma a nyelvünkre

 

Vigyázzunk ma a nyelvünkre,

E kis méregkeverőre,

Mert a nyelvünkkel sok baj van,

Szinte megállíthatatlan.

 

Ki nyelvére vigyáz, majdnem tökéletes,

A nyelv lehet áldás, s szomorú végzetes!

Vigyázzunk rá, ne támasszon haragot,

Ne csináljunk a lelkünkből, egy sátánbarlangot.

 

Bosszúállót, ne engedjük szólni,

Nyelvünket e napon, Sátánnak használni.

De használja az Úr, az engedelmes felelet,

Sebeket gyógyító, Golgotai kereszt.

 

Bölcsnek nyelve beszél, jó és szent tudományt,

Nem hajigál más emberre, hétmázsás buzogányt,

A nyelv szelídsége, az életnek fája,

Rá szállhat a kicsiny madár, fészket rakni rája.

 

A tudatlan száján, csak bolondság buzog,

S aki mellette van, mind veszélyben forog,

Nyelve által mindenkire, csak fertőzést bocsát,

Issza és itatja sátán, részegítő borát.

                                  

Lehetetlen vele, őmellette élni,

Mikor súlyt oda az Isten, csak attól kell félni,

Okos fiú, az atyjának, csak örömet szerez,

Él benne a szent szeretet, mely minden el fedez

 

Idejében mondott beszéd, oh mily igen jó,

Ha maga az Isten, üzenethordozó,

Kedvesek az Úrnak, a tiszta beszédek,

Melyben nincsen hátsó szándék, és emberi érdek.

 

Igaz elme, meg gondolja, mit szóljon,

Segít abban, hogy az Úrnak a nyelve hálát adjon,

Akinek az útja, kegyelem és hűség,

A beszéde nagy szent áldás, kegyelemben bőség.

 

 

Február 11.

 

Az igazság, föl magasztalja a nemzetet, a bűn pedig, gyalázatára van a népeknek. Péld: 14, 34.

 

 

Az igazság, föl magasztal

 

Az igazság föl magasztal,

A bűn gyaláz, megöl, meg csal,

Érvényes ez, mindenkire,

A földön minden nemzetre.

 

Fölnőttre, és gyermekre,

Ifjúra, és öregre,

Mégis sok a bűn virága,

A világnak öröm lánya.

 

Magyar nemzet, nézz az igazságra,

Nem az utcán testkínáló, fél pucér leányra,

A bűnös világnak, annyi más fajára,

De figyeljünk oda, a bűnös jajára.

 

A bűnöst, a bürüst, a bűnöst szeretni,

Legelsüllyedtebbet Krisztushoz, vezetni,

Hogy tudjon a Megmentővel ö is találkozni.

 

S a bűn gyönge virágait, ő kész beoltani,

Megbánt bűneiket, ö meg bocsátani,

Mert ő néki mind mind oly kedvesek,

Ahányan csak vannak, a földön emberek.

 

S szomorúan nézi, miként gyalázza a bűn őket,

Férfiakat, gyerekeket, nőket,

Miként lettek rabbá, kiszolgáltatottá,

Értük jött el, legyen megváltóvá.

 

Értük jött, hogy magasztalja, az egekig őket,

Bűnbe jutott férfiakat, gyerekeket, nőket,

Kiket a nagy nyomor, mint a lepra rohaszt,

Hozzájuk jött, hozva egy kis vigaszt.

                       

Mert az igazság föl magasztalja a nemzetet,

Halál helyett a világnak, hozott örök életet,

Te magyar nép, s egész világ, engedd, magasztaljon,

S vadvirág szívetekben, többé sose nyíljon.

 

 Február 12.

 

Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem, az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékesíti föl magát, és mint menyasszony, aki föl rakja ékességeit. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert, kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot, s a dicsősséget minden nép előtt. Ézsaiás:61, 10-11.

 

                                  

Beteljesült minden...!

 

Beteljesült minden, a Jézus Krisztusban,

Kisarjadt, mint a kert, Betlehem városban,

Beteljesült minden, mi itt meg íratott,

Melyet Ézsaiás által, jó előre mondott.

                       

Föl öltöztetett Krisztusban, üdvnek ruháival,

Királyi védelme takar, ez szent palástival,

Ő véd, meg mint Igazság,

Akkor lesz a boldogság.

 

Papi módon a számunkra ékesíti magát,

Önmagát adta mi reánk, menyasszonyi ruhát,

Ő kell, legyen ékességünk,

Földön, s égen, békességünk.

 

Beteljesült minden, a Jézus Krisztusban,

Kisarjadt, mint a kert, Betlehem városban,

Kisarjadt, és szegletkővé lett,

Boldog ki rá házat, sikerrel épített.

 

Ma sikerrel építkezzünk,

S Ézsaiással örvendjünk,

Repesett a boldogságtól,

Melyet látott, hallott attól.

 

Ez örömben, legyen részünk,

Add meg Uram Isten nékünk,

Köszönjük, a Szent papságot,

A mennyei imádságot.

 

Köszönjük a kapott ruhát,

Krisztus felénk kitárt karját,

Őt, az első szent gyümölcsöt,

Őt, a leggazdagabb kertet.

 

 Február 13.

 

Fussatok ki Babilonból, és ki-kimentse meg az ő lelkét, ne vesszetek el.az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, meg fizet nékiérdem szerint. Jeremiás: 51, 6.

 

Fussatok ki Babilonból

 

Fussatok ki Babilonból,

A Bűnnek az országából,

Mielőtt az Úr oda száll,

Megfizetvén ő bosszút áll.

 

Legyen ma menekülésed,

Bűneidből, megtérésed,

Mert háború készül a gonoszok ellen,

Semmi meg nem marad, és összeég minden!

 

Fussatok ki Babilonból,

A bűnnek az országából,

Tán ma van a végső napod,

Mikor szíved néki adod.

 

S ezzel lelked meg menekül,

Pokol tüzére nem kerül,

S jöhet az Úr, ki bosszút áll,

S emésztőtűzként majd le száll!

 

 Február 14.

 

De még most is, így szól az Úr. Térjetek meg hozzám, teljes szívetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne a ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő, és irgalmas ő, késedelmes a haragra, és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Kitudja, hátha visszatér, és megbánja, és áldást hagy maga után; étel, és ital áldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!  Joel:2, 12-14.

 

 

Az Úr Istenreménykedő

 

Az Úr Istenreménykedő,

Ember Isten, szent megmentő,

Türelmesen, újra meg kér,

Megalgatni mindent meg ér.

 

Térjetek meg hozzám, a szívetek szerint,

Sokszor mondtam, s újra mondom megint,

Sírjatok, és böjtöljetek,

De ne ruhátok tépjétek.

 

Csak a ruhátok elszakad,

De a bűnötök meg marad,

De ha nem csak ruha szakad,

És Erőss bűnbánat fakad.

 

Ha a szívünket szaggatjuk,

S őszintén, nem hamisan bánjuk,

Akkor Isten a Krisztusért, megbocsátja bürünk,

Tenger mélységébe veti, semmissé lesz bűnünk.

 

Adja meg ma néked, ezt a semmisséget,

S mindezútán meg kapod majd, lelki békességed,

Krisztus nem úgy adja néked, ezt miként a világ,

Meglátod, hogy ez a béke, mily illatos, drága lelki virág.

 

 Február 15.

 

Fújjatok kürtöt a Simonon; szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűléstGyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek egybe a kisdedeket, és a csecsszopókat; Menjen ki a vőlegény, az ő ágyasházából, és a menyasszony is az ő szobájából.      Joel:2, 15-16.

 

Válogatás nélkül

 

Válogatás nélkül, mindenki ki menjen,

Úr Istenünk téged ő előre tegyen,

Semmi fontosabb ne legyen, hogyha az Úr hívja,

Menyasszonyt is vőlegényt is, elébe állítja.

 

Hirdetni kell böjtöt, Krisztus egyházában,

Idősnek és csecsemőnek ebben a világban,

Krisztus nem válogat, mert mindenkit szeret,

S a kegyelme bűnbánatra vezet.

                       

Nem az ember, Isten parancsolta,

Minden igaz keresztyénnek ez a föladata,

Gyűjtögessen Krisztus seregébe korkülömség nélkül,               

Minden megtért kis léleknek, az Isten úgy örül.

                       

Senki se ne hiányozzon,

Trombitázzon, kiáltozzon,

Hirdesse a Szent igét,

Tisztítsa meg életét.

 

 Február 16.

 

A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái és mondják: Légy kegyelmes ó Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra aTe örökségedet, hogy uralkodjanak rajtuk a pogányok. Miért mondanáka népek között; Hol az ő Istenük ? Joel:2, 17.

 

Papoknak is szabad sírni!

 

Papoknak is szabad sírni,

Sőt sírva kell könyörögni,

Isten Szent örökségéért,

Krisztus vérén szerzett, drága egyházáért.

 

Ne essenek pogány kézbe,

Kik rosszat vetnek a szívbe,

És majd rajtuk uralkodnak,

Ártanak, ahogy csak tudnak.

 

Légy kegyelmes Uram, Egyházad népéhez,

Juttasd hozzá irgalomból, kereszted tövéhez,

Mindenkinek szabad sírni,

Buzgó szívvel, imádkozni.

 

És az Isten, meg könyörül,

Minden szívnek nagyon örül,

E munkához hit és türelem kell,

A halásznak bent a vízben, sokáig állni kell.

 

 Február 17.

 

Meg Jelentette néked, óh, ember, hogy mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tölled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj, a te Isteneddel. Mikeás: 6, 8.

 

 

Meg jelentette néked!

 

Meg jelentette néked,

Mindent meg tesz érted,

Hogy mi légyen a jó, és mit kíván tölled.

Igazságot cselekedjél,

Hamis sohase ne le legyél.

 

Sok a hamis bár ma napság,

Ilyenné lett, ez a világ!

De Te mégse kövessed,

Ne érdekeljen téged!

 

Hogyha Te a Krisztusé vagy,

A csábítás, bár milyen nagy!

Velük egy úton nem járhatsz,

Nem akármit te csinálhatsz!

 

Kövessed, az igazságot,

Vezesd rá a nagyvilágot!

Az Igazság maga Isten fia,

A világon a legnagyobb csoda!

 

Igazságos legyél, igazságtalannal,

Kik minden napon becsapnak,

Légy igaz azokkal,

Hazugoknak te igazat beszélj,

Veled lesz az Isten, meg segít ő ne félj!

 

Légy irgalmas te keresztyén, a rossz gonoszokkal

Kik mindennap vernek, te tégy jót azokkal,

 Meglátod meg éri irgalmatlanokkal,

Mert el gondolkoznak, és Istenhez térnek,

Így javára válhatsz, minden rossz embernek!

 

Annak a fejére, égő szenet gyűjtesz,

Néked is s a gonosznak is mindenkinek jó lesz!

Alázatosan járj, te az Isteneddel,

S utána tudod meg tenni, te az emberekkel!

De előtte, nincsen remény,

Nincs irgalom, gazdag, szegény,!

 

 

Február 18.

 

Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz a bölcsességre.Haljátok meg a vesszőt, és ki rendeli azt?! Mikeás: 6, 9.

 

Kiáltás a városnak

 

Kiáltás a városnak,

Minden abban lakóknak,

Haljátok meg a vesszőt,

A Szent szóló Teremtőt.

 

Kérdi, gonosz van e még?

Kit megváltson a szent ég?

Igen Atyám, nagyon sok van,

Hála még Kegyelmi idő van!

 

Irgalmazzál minekünk,

S zengjen hálaénekünk,

Kiáltásunk Isten hald meg,

Bűnös városunkat váltsd meg!

 

Kiáltok, hogy meg térjenek,

Ideében, jók legyenek,

Mert Isten rá vesszőt mér,

Aki kemény, s meg nem tér

 

 

Február 19.

 

Jaj, nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy ennivaló gerezd sem maradott; pedig, zsengére vágyott a lelkem! Elveszett a földről a kegyes, és igaz nincs, az emberek között; Mindnyájan vér után ólálkodnak, ki-ki, hálóval vadássza atyafiát. Gonoszságra készek, a kezek hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár, a főember is, maga mondja el, az ő kívánságát, és összeszövik azt. Mikeás: 7, 1-3.

 

 

Mindenki magát hizlalja

 

Kopár mező lett Izrael,

Egyenlő a megszedett szőlővel,

Mindenki, csak kopasztotta,

Lopta, nyúzta, ahol tudta.

 

Gonoszságra készek voltak,

Testvér vért is, kiontottak,

Bíró és a fejedelem,

Mind kiáltja, hogy kell nekem!

 

Ma is vannak ilyenek,

Sok vérszívó emberek,

De mi ne legyünk ilyenek,

Csak Krisztusi keresztyének.

 

Kik szerepelnek igénkben,

Mai szent üzenetünkben,

Barátok velük ne legyünk,

Akármit ígérnek nekünk.

 

Isten látta, s ma is látja,

Ha ember jól nem csinálja,

Ha másokon lovagolunk,

Nyomorgatva reá mászunk.

 

Véget vet a jó dolgunknak,

És segít a nyomorgónak,

Meg hallgatja kiáltását,

Sírva mondott imádságát.

 

 

 Február 20.

 

És szól és monda az előtte állóknak; mondván: Vegyétek le róla, a szennyes ruhákat! És monda néki; Lásd, levettem rólad, a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztettelek téged!        Zakariás: 3,4.

 

Vegyétek le róla a szennyes ruhákat!

 

Vétek nélkül nincsen nap,

Legyen bárki, akár pap,

Senki sem nem kivétel,

A költőnek higgyék el.

 

Az Úr elé mindenki szennyes szívvel mehet,

Megtisztulni önmagában, senkinek sem lehet,

Józsuát, a főpapot is, ott látjuk szennyesen,

Angyalok és Isten előtt, egyszerűen bűnösen.

 

És szól az Úr, az ottan állóknak,

A szent ítéletre-szavára váróknak,

Vegyétek le róla, a szennyes ruhákat,

Minden bűnét, az álnokságokat!

 

Szava parancs, ítélete kegyelem,

Melyet ő tett Józsuával, s énvelem,

Ünnepi ruhákba öltöztetlek téged,

Ezt mondja most az Úr, énnekem, és néked,

 

Ünnepi ruha, a kegyelmi ruha,

Melyet földi rólad, nem vethet le soha,

Szeret téged Isten,

Ezért történt minden.

 

Sátánt ő elhallgattatja,

Vádaskodni, őt nem hagyja,

A vádirat eltépve,

A keresztre szögezve.

Megváltás elvégeztetett,

Ember általa tiszta lett.

 

Jézus Krisztus, ő a tiszta ruha,

Nem veheti őt el tölled, földi ember soha!

Köszönd meg, a tiszta ruhád,

Melyet az Isten adott rád,

                       

 

 Február 21.

 

Mert nem beszédben áll az Istennek országa hanem erőben. 1 Kor:4, 20.

 

E szent ország, nem beszéd

 

E szent ország, nem beszéd,

Melyet ember össze széd,

Ilyen olyan tanításból,

Hallomásból, a világból.

 

Nem lego hogy összerakom,

Hogy akarom, úgy csinálom,

Ez országot Isten építette,

Hogy vele ott legyünk, Krisztus készítette.

 

Krisztus készítette, az őt szeretőknek,

Benne hívő embereknek, őtet keresőknek,

Hogy mindenki ott legyen,

Vigadozzon, örvendjen.

 

Nem sokat kell most beszélni,

Csak szentül már benne élni,

Hit által most meg szerezni,

Oda útlevelet kapni.

 

Mit használ, ha most beszélek,

S országába be nem lépek,

Életünk hirdesse, szentként ez országot,

És majd lássuk színről színre, ez arany világot.

 

Hol többé nem veszekszenek,

Embergyíkosok sem lesznek,

Nem lesznek sehol fegyverek,

S nem szenvednek, az emberek.

 

Ezzel szemben még ma csak több a szenvedés,

Háború és veszedelem, sok a veszekedés,

Ereje van az ördögnek,

Amely erők ott megszűnnek.

 

Istennek ereje, e csodás szent ország,

Versbe nem szedhető, egy áldott szent világ,

Hol az élet gyümölcseit, szedjük, szedjük,

Istent örökkön örökké, áldjuk, dicsőítjük.

 

Ember szíve, nem gondolja,

Sem a szemünk még nem látja,

Ott minden rossznak már vége,

Béke lesz, és újra béke, nem lesz vége!

 

 Február 22.

 

Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. Efézus 5, 10.

 

 Csak repülnek a napjaink!

 

Csak repülnek a napjaink,

Elfoglalnak a dolgaink,

Mégis kell, hogy rá gondoljunk,

Mit kedvelne, vajon Urunk?

 

Hogy őt féljük, és tiszteljük,

Embertársaink szeressük,

S ne a szemünknek szolgáljunk,

Emberek kegyeit keresve.

Hanem meggondolván,

Vajon, mi lenne kedves az Úrnak.

 

Mert repülnek napjaink,

És görbék, az útjaink,

Cselekedjük Isten akaratát,

Mint Krisztus szolgái.

Ismerjük, és szeressük meg őt!

Őt, a Megváltó, Megmentőt!

 

Rosszat úgyis sokat teszünk,

Ebből áll egész életünk,

Néki kedvest, nem teszünk,

Semmi sem jó mi nekünk.

 

 Február 23.

 

Annak okáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.Aki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy őaz Istennel egyenlő, hanem önmagát megüressíté, szolgai formát vévén föl, emberetekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának halálláig. Annak okáért az Isten föl magasztalá őt, és ajándékozza neki, oly nevet, mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké. Filipi 2, 5-10.

 

Jézus add, a magad indulatát!

 

Jézus, add szívünkbe, magad indulatát,

Amellyel megvívtad, a szeretet harcát,

Vért verítékezve, tested át szögezve,

Értünk tűrted bennünket szeretve.

 

Nagy voltál, és kicsi lettél,

Mert bennünket, úgy szerettél,

Szent Isten emberré lettél,

Csöppet se nem gőgösködtél.

 

 Ezért Isten adott dicsősséget,

Mindeniknél magasztosabb nevet,

Hogy mindenki meg hajoljon,

A hatalmasnak hódoljon.

 

Egész világ, földön, égen,

Kik ma élnek, s réges-régen,

S kik lakoznak lent a földben,

S a csillagok fönt az űrben.

 

Még ma kezdjük magasztalni,

Meg fogjuk áldását látni,

Őt, a leghatalmasabbat,

Úgy szeressük, mint a legdrágábbat.

 

 

 Február 24.

 

Mert a mi országunk, a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.  Filipi: 3, 20.

 

Országunk a menny

 

Országunk a menny,

Készülj oda menny,

Szerezd meg e polgárságot,

Krisztus által, ez országot.

 

Országunk a menny,

Készülj, oda menny,

Ha értünk jön a vőlegény,

Menjen vele, gazdag, szegény.

 

Itten nincsen maradásunk,

Idétlenes a lakásunk,

Ma éjjel, ha Isten, lelkünk vissza kéri,

Mit tettünk az országáért, mit mutatunk néki?

 

Milyen hazafiak vagyunk?

Érte élünk, érte halunk?

Mert a menny a mi országunk,

Új testben majd, oda szállunk!

 

Kicsit kell, még várakozzunk,

Nem tudjuk, mikor indulunk,

Bármely pillanatban szólhat, a zengő trombita,

Indulót fúj angyal szájjal, mennyei harsona.

 

Indulót, hogy induljál,

Vigyázz, le ne maradjál,

Mert a menny a mi hazánk,

Bár azonnal indulnánk!

 

 Február 25.

 

Aki elválasztja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez, amaz ő hatalmas munkája szerint, amely által maga alá is vethet mindeneket. Filipi 3, 21.

 

Dicsőséges testel

 

Dicsőséges testel,

Nem ilyen szennyessel,

Hasonló lesz, az övéhez,

Az áldott Szent Mesteréhez.

 

Még nem nyilvánvaló, hogy milyenné leszünk,

Milyen ruhát ölt majd, a megtisztult lelkünk,

Tudja Atyánk, és ez elég nekünk,

Mint királyi gyermekekkel, úgy fog bánni velünk.

 

Most is ez őt magasztalja,

Bár senki még nem láthatja,

Mint királyi gyermek élek föld porán,

Szép örökség vár ránk, az ég magasán.

 

Testet, lelket mostan, ő el kell válasszon,

Hogy a régi testem helyett, egy ujjat adhasson,

Ezért most a halál, minékünk nyereség,

Nem tudom, hogy a Szent testre, meddig kell várnunk még.

 

A pór test az enyészeté,

Ki élt benne az az Úré,

E pór testből kibújunk,

Trónusához így jutunk.

 

Új ruhánkat az Úr adja,

Nem kell a szabó meg varja,

Egyik sem lesz divatosabb,

A másiknál szebb csinosabb.

 

Senki nem lesz bicegő,

Sántaságán kesergő,

Senki nem lesz világtalan,

Nem él senki megcsonkoltan.

                       

Az ép testben valóban ott ép lesz majd a lélek,

Nem csak egy emberi mondás, 

Nem egy költői álmodás,

Bemagolt és elhitt szólás.

 

 Február 26.

 

Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban, egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. Filipi: 3, 16.

 

 

Szabály szerint

 

Egy legyen az elvünk,

Egy legyen a szívünk,

Szabály szerint járjunk,

Szabály szerint küzdjünk.

 

Mi ne húzzunk széjjel,

Vigyázz jön az éjjel,

Legyen minden szabályszerű,

Istennel járni egyszerű.

           

Krisztushoz, ha eljutottunk,

Folytassuk vele az utunk,

Hátat néki ne fordítsunk,

Keresztyéneknek maradjunk.

 

Őbenne meg maradjunk,

Más után ne szaladjunk,

Nála nélkül, semmit sem tehetünk,

És lassan csődbe megy, az egész életünk.

 

Figyeljünk a jó példákra,

Keresztyén úton járókra,

Akik a Krisztust követik,

Mert olyan kedves őnekik.

 

Egy a szabály a Krisztusé,

Amely legyen mindenkié,

Amint szólott Hegyi beszédében,

Úgy Járjunk el, egész életünkben.

 

 Mert így szabályszerű utunk,

Üdvösségre eljuthatunk,

Éltem, szabály szerint élem?

Ez magamhoz a kérdésem.

 

 

Február 27.

 

Legyetek én követőim atyám fiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak,Amiképpen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak másképpen, kik felöl sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsősségük, az ő gyalázatukban van, kik mindig, a földiekkel tőrödnek.            Filipi: 3, 17-19.

 

Figyeljünk a jó példákra!

 

 

Figyeljünk a jó példákra,

Pállra, és a hasonlókra,

Páll apostol, sírva vetett,

Aratott is, sok életet.

 

Páll apostol, sírva beszél,

Evangélium szerint él,

Ha kell, sokszor ismétel,

Vigyáz, hogy ne essünk el.

 

Hogy gyalázatra ne jussunk,

Istenünk ne legyen hasunk,

Akik mindig jókat esznek,

Csak földiekkel tőrödnek.

Veszedelem az ő végük,

Bele pusztul az életük!

 

Tőlük óv Páll sírva minket.

Ne együk meg életünket,

Mert tudja jól mi a kérdés,

Hogy rajtunk nagy a kísértés.

 

Szeretjük a földieket,

S elragadhatnak bennünket,

Kik kereszt ellenségei,

És a Sátán követői.

 

Isten nem az ellensége földi jóllétünknek,

Csupán a Sátánnak és a bűneinknek,

Meg ne tévesszen e dolog minket,

 Ne vádoljuk Istenünket!

                       

Mert ő nem a rossz akarónk,

Bűntől való, szabaditok!

Féltőn szerető szent Isten,

Mitől ő óv, az rossz minden.

 

Február 28.

 

Annak okáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafenn valókat keressétek, ahol Krisztus van, az Isten jobbján ülvén. Az odafel valókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal Istenben. Mikor a Krisztus a mi életünk meg jelen, akkor majd ti is ővele együtt, megjelentek dicsősségben. Kolosse: 3, 1-4.

 

     -Ha föl támadtatok!

                      

A bűnnek, ha meghaltatok,

S Krisztussal föltámadtatok

Ha kívántok néki élni,

S egykor vele uralkodni.

 

Fenti igét kell be tölteni,

Életté valósítani.

Ha föl támadtatok

Bűnnek meghaltatok.

 

Föltámadás, megtérésed,

Érted, világosan érted?!

El van rejtve az életünk,

Zenghet vidáman énekünk,

Elrejtetett az életünk,

Mikor Keresztyének lettünk!

 

Törődjünk hát ővele,

Ne csak nézzünk lefele,

Sokkal inkább fölfele!

                       

Fölfele a királyunkra,

Visszatérő Krisztusunkra!

Ki ha eljön, majd el Viszen.

Mind ki övé vele legyen!

Krisztus a mi életünk,

Zengjen vidám énekünk.

 

Megjelenünk dicsősségben,

Írjuk meg énekeinkben,

Eljövendő Krisztusunk,

Magasztalunk és áldunk!

Várjuk mi a kereszt jelét,

Nyomorúságaink végét!

 

 IMÁDSÁG: Köszönöm hogy életemet mindezídeig megtartottad, megőríztél minden veszedelemtől, a tél zimankos hideg napjaiban. És minden nap gyönyörködhettema te szavaid gyönyörűségében, hogy éljek általa és el ne vesszek.Segíts, hogy úgy is cselekedhessem, amint azt tölled hallani fogom.Ha a Szent fölséged Atyai Jósága, ídőt, kegyelmet ad rá ! Ámen!