HARMATCSEPPEK

             Üzen az Ur minden napon

----------------------------------------------------------------

 

 

Március 1.

 

Mond meg nékem, te, akit az én lelkem szeret, hól legeltetsz, hól deleltetsz délben.              Énekek: 1, 7 (a).

 

         Hól legeltetsz.

 

 Itt van a szép Tavasz, meg kell hogy újjuljunk,

Egy telyesen új életnek neki kell induljunk,

Tavasszal a természet is, megújjul virágzik,

Téli álmot alvó föld is, fölébred lélegzik.

 

  Az Úr az, aki, éleszti, kelti,

  S kimegy szépen, az álat is a rétre,

  Örül, ha kiérhet, a friss legelőre

  Ígazán jót csak ott ehet, reggelre ebédre.

 

  Vajon mi is, úgy örülülünk, a szép kikeletnek?

  Mit adott az Isten, Ígének, mindennek?

  Hogy a tél folyamán, bizony nem lett végünk,

  S az Úr kegyelméből, egésségben élünk ?

 

  S ha talán meg is kap, a tavaszi szellő,

  Fogadjuk el, huncut most az ídő,

  És nézzük meg hogy az Úr ma, mit tesz le elönkbe,

 Szavaival, mit helyez a szívünkre?

 

  Hól legeltetsz ma, kérdezzük meg

 mint a kedvese a pásztort,

 A lelki ebédet, vajon hova vigyem,

  Mi e dolgom ez nap nekem?

 

   Szól a pásztor azt kérem ma,

  Hogy légy nékem tavaszias vidám,

  Kacagjon a lelkünk, mint egy boldog  leány,

 Kinek szerelmét elnyerni, oly igazán vagány.

 

  És a pásztort mint ebédet, úgy vigyük el oda,

  Hova ő küld, szívünkbe diktálja,

  Boldogan menjünk mi hozzá, ki a nagy mezőre,

  Csodálkozzunk reá, Ő minden művére.

 

 Március 2

 

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem. Énekek éneke. 6. ( a )

 

   Ne ítéljetek !

 

  Úgy szeret az ember, ítéletet  szólni,

  Ó pedig jaj nem tud, a szívbe be látni,

Gyorsan hírtelenül, elengedi nyelvét,

 És nem kéri hozzá, Isten bölcsességét.

 

  Ne mindig a külső, az legyen a mérce,

 Kinek mennyi és milyen a pénze,

De az ember mindig, a külsőről ítél,

 Mikor hogyan és merről fúj a szél.

 

   Úgy ítélünk, hogy célszerünekünk,

   Ígazságra, másra, nem sokat figyelünk,

  Ezért az Itélet, egyedül az Úré,

S nem a csalárd hazug, romlott embereké.

 

 Ne ítéld az embereket, a bőrszíne szerint,

 Az Úr  igazságra, mérsékletre int.

Ő is mindenkit elfogad,

  Krisztusért Szent kegyelmetet ad.

 

  Annyíszor folyt, elnyomottak vére,

  Mert ők külömbőztek, nyelvre és nemzetre,

 Ne nézzétek, fekete valaki,

   Az Úr akarta őt, négernek teremtni.

 

  Mind mi keresztyének, Krisztust képviselve,

 Úgy éljünk mi, mindenkit becsülve,

  Imádkozzunk hittel, az egész világért,

   Akiket üldöznek, a börük színéért.

 

 Március 3

 

Forditsd el az én szemeidet én tölem, mert azok megzavarnak engem. Énekek:6,2 (a)

 

      Fordulj el... !

 

  Fordulj el a bujaságtól,

 Minden rakoncátlanságtól,

 Elbüvőlő paráznától,

 Buj el huncut mosolyától.

 

    Minden büntől őrízd magad,

Mely oly könnyedén elragad,

  Ne köves mást, hól merre jár,

 Kitudja hogy őrá mi vár.

 

  Vajon tégedet zavarnak,

   Szenny dolgai a világnak?

  Lassan mindenki megszota,

  Senkinek szemét nem bántja.

 

 Mely ártalmas kérlek, mindentől fordulj el,

  Szipozni se kezdjél el,

  Megkostoltad ?

 De dobd el.

  Halálosak a drogok,

 Vannak jóbb, és szebb dolgok.

 

  Van Szent vigasztaló lélek,

 Tapasztalom vele élek,

 Valóság az, és nem potlék,

  S nem disznónak való moslék.

 

  Azt a táplálékot fogyaszd,

  Mely emberhez méltó,

   S semmi olyat mely számodra,

  Káros lehet, s nem jó.

 

   Minden szenvewdély betegség,

  Ezért nem bírsz szólni: elég,

  De van Jézus, s kigyógyít,

  Minen lelki rosz sejtet ő elpusztit.

 

                       

Március 4.

 

Fel kelvén, menjünk a szöllőbe, lássuk meg, ha fakad-é szöllő, ha kinyíllott-é virágja, ha virágzanak-é, a gránátalmafák, ott közlőm, az én szerelmeimet veled--         Énekek éneke. 7,12.

 

 

  Küld az Úr a természetbe

 

 

 Küld az Úr, a természetbe,

 Hadd menjunk ki a szöllőbe,

  De ne csak magunk, keserüvel tele,

 Örömmel, boldogan, és vele.

 

  Kint a mezőn a munkában, velünk akar lenni,

   Együtt kell a természetet, ővele meglátni,

  A keze munkáit, ott fogjuk csodálni,

  S mert megáldja a munkánkat, őt fogjuk áldani.

 

  Mílyen szép kapálás közben, madár dalt halgatni,

  Miként tudják jókedvükben, az Úrat Dicsérni,

  Megszégyenítik a reményteleneket,

  Pedig nem is vetettek ők, gabona szemeket.

 

  Mert bíznak Istennek, Szent gondviselésében,

  Ki rendelt nékik eledelt, a hideg télben is,

  Az Úr életet, és virágzást, őrőmet akar,

 Érdekli a sorsunk, s az, hogy munkánk útán,

 Eledelül nékünk hamar,

 Legyen sok-sok gyümölcs.

 

 Sőt, többet is akar ennél,

 Testi szükségeink, megteremtésénél,

  Mert több az élet, hogynem az eledel és a ruházatunk,

   Lelkünk is gondozza, így vezetve útunk.

 

  Ha föl pillantok, látom, a tiszta, madárdalos eget,

  Mely téged dicsér, felhő, s felhőtlenül,

    Bizony szüntelenül.

 

 Vírágzanak a fák, s a kapák csattognak,

 Sok-sok emberek a mezőn, mégiscsak dolgoznak.

 Így valt szerelmet az Isten, mindenen keresztül,

 Madárénekkart is adva, hozzá kiséretül.

 

 Március 5.

 

A mandragórák íllatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak, minden drágalátos gyümölcsök, ok és újjak, melyeket, óh én szerelmesem, néked meg tartottam! Énekek Éneke: 7,13.

 

  Az ífjú mindent szerelmének ad

 

 Az ífjú mindent szerelmének ad,

 Nincsen semmi soha mit töle meg tagad,

 Életét, vagyonát, mindenét,

  Mem sajnálja tölle,  legdrágább ékszerét.

 

 Mandragorák íllatoznak, ajtajuk előtt,

 Így van Atyánk minden kincse, a mi szívünk előtt,

  Legdrágább virágját adta, egyetlen fiát,

 Ki nem kerülte el, a hervasztó Golgotát.

 

 Drágalátos gyümölcsök, régiek és újjak,

S néki mind - mind kedves, öregek és ífjak,

Nékik nékünk tartogatott a Krisztusban mindent,

Mert az örök Isten mindent szerelmének, az embernek ad.

 

 S csak az életveszély, mit tölle eltílt s tagad,

  A halálos bünt, mert féltőn szerető,

Nincsen ílyen hű gavallér, vagy igaz szerető,

Nékünk tartogatta a Szent Üdvösséget,

Mindig vele lenni, azt a Dicsősséget.

 

 Ó csak mi is hűek legyünk, hozzá mind halálig,

  Krisztus völlegényünk, útánnunk jöttéig,

  Pedig ó nem künnyű a sötétben várni,

  Lámpásaink égve tartva, éberen vigyázni.

 

   Nem könnyű mert a bün, bennünket elkábít,

  Harcol a szívünkért, hátha csak elcsábít,

   Ő  hamis szerelmes, vágyik a szívünkre,

  Ki átfonja tövissekkel, s rá dobja a tűzre.

 

   De az Isten, ha kéred, Szabadításodra siet,

   S nem a halál, az élet a tied,

   Drágák vagyunk mi ő néki, vérén megváltottak,

   Ezért kiálthatja nékünk szívből,

  Jöjjetek mind, Szentek, megáldottak,

  Kik a sok sok szenvedéstől, igen elfáradtak.

                       

 Március 6

 

Az én szöllőmre, mely énreám néz, nékem gondom lesz: Énekek: 8, 12.(a)

 

 Krisztus a szöllőtő

 

  Isten Atyánk szöllőműves, Krisztus a szöllőtő,

 Mindről mi az élethez kell gondoskodik Ő,

  Meglehet hogy bele kicsi, könnyet is kever,

 Fájdalmakat el nem kerül ember.

 

 Ő is a fájdalmak férfia volt,

 Gyalázták és szidták, amikor haldokolt.

 Nézzunk föl rá, azt kéri,

  S gondoskodást ígéri.

 

  De ki vele, nem törödik,

  Annak minden, mind el mullik.

  Még most az is élvezheti gondviselését,

  Tölle sem vonja meg, napfényét, s esőjét.

 Csak a száraz szöllővessző lesz a sorsa,

Melyet tűzre vetnek,

 Ha ma a gyökértől, életre nem kellnek.

 

  Lehetőség van rá, új életre kelni,

  Az Ígében hinni, s a templomba járni.

  S az én szöllőmre, mely énreám néz,

Nékem gondom lesz rá! Mondja az Úr.

 

 Március 7

 

Ó te, aki lakozol a kertekben! A Te társaid a szódra figyeljenek: hadd haljam én is. Fúss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága fűveknek hegyein! Énekek Éneke: 8, 13-14.

 

  Hitelt adnak szódra ?

 

 

   Hitelt adnak szódra ?

 Figyelnek szavadra?

Vagy csak gondolatlan fecsegő  vagy

S kitalált dolgokban, vagy híres és  nagy?

  -Ha igen - tönkre tesz téged,

Elmúllik, és kárba veszlik, a keresztyénséged.

 

  Boldog kinek hiteles a szava,

  S nem csalódik ezért, benne senki soha,

  Ugrálhat vidáman, miként a vadkecske,

  Nem számít a szikla néki, a magos hegyecske.

 

   Hiteles keresztyén te legyél,

  Tettel ellene ne tegyél.    

  Fájdalmas a nem hiteles, tekervényes beszéd,

   Ki üzleti önön célból, minden gazt össze széd.

 

  Mert az üzlet elrontja hitelünk,

  Tönkre teszi szét rombolja, az egész életünk.

  Hiteles kell legyen szavunk, kicsiknek nagyoknak,

 De legalább főként a papoknak.

 

 Ne mondhassa őket senki,

 Még rágalomból sem, hazugnak csalóknak,

 Így lehetnek csak ők Szent jó evangélistává,

  Ha szívükben ők lesznek az igazságnak,

Nagy Szent, hű hordozóivá.

  Nem csak kemény parancolóivá.

 

Március 8.

 

Kicsoda ez, aki fel jő a pusztából, aki az Ő szerelmeséhez támaszkodik? Énekek Éneke 8, 5 (a) .

 

  Bizz az Úrban, támaszkodj rá.

 

  Az embernek puszta, sivár az élete,

 Lelkiszegény, sokat sír fölötte,

 Probálkozik milió féllével,

 Valahogy elbánjon az éhes lelkével.

                       

  S bekapja, mi a kezeügyébe kerül,

  Ezért van hogy mélyre a bünbe le merül,

  Bekapja a horgot, mint a hal,

Nagyon éhes ember, akármit befal.

                       

    Kihasználja a Sátán is, a lelki ehséget,

 Asztaláról kinál sok-sok eleséget,

 Pénzt, és testi gyönyört, részegeskedést,

 Kábitószerekbe való, elmenekülést.

 

  Amely csak a pillanatot, segit elmulni,

 Lelkiebeknek fájdalmát, egy kicsit enyhitni,

 Mint a mütőasztalon, nem érzünk fájdalmat,

 Ha vágják is testünk,

 Mégis közben könnyen, elvérezhet lelkünk.

 

 Avagy betegségek a szívünk szoritják,

  Ottan belül, mint skorpiók szét rágják,

 Úgye mílyen igaza van, az Isten szavának,

 Lakója az ember lelke, a zord kemény pusztának.

 

 Ahól nincsen csak a Mára, Keserüség víze,

   Ihatatlan halálos a víze,

 De a fadarab, Krisztus keresztje megédesiti,

Mindenki számára ihatóvá teszí.

 

 Krisztus az élő víz, az éllet forrása,

  Akármíly nagy a sivatag, Krisztus Isten áldása,

  Hozzá kell föl jönnünk, a nagy sivatagból,

Mindenfélle nyomorúságunkból.

Bizz az Úrban, támaszkodj rá,

  Megvédni, van hatalma rá.

 

 Március 9.

 

Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény mint a  sír, a buzgó szerelem; ángjai, tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. Sok vízek, el nem olthatnák a szeretet; folyóvízek el nem boríthatnák a szeretetet, ha az ember, minden házabeli marháját, adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt. Énekek:8,6-7.

 

A megvehetetlen szeretet

 

  Az Úr a megvehetetlen Szeretet,

   Ő ad erőt, és örök életet,

   Őt kell a szívünkre vennünk,

  Szent lángjával a lelkével,

 Bele pecsételnünk.

 

  Testünk lelkünk legyen,

  Néki eljegyezve,

   Ne úralkodhasson senki más fölötte.

 Gazdasággal vett szerelem, a pénzel elmullik,

   Szép rózsa de hamarosan a pórba le húllik.

 

De igaz szerelmet nem lehet venni pénzen,

Csak úgy szívünkbe, az Istentől ingyen.

Ez a Szeretet, a Tűznek lángjai,

 Az Úrnak lángjai.

 

  Néki nem a pénz kell, csak a hűség,

 Az Úr által megszünik ott mindenféle szükség

Sőt értünk váltságot, Krisztusunk fizetett,

 Golgotán a bünösökért, meghalt elvérezett,

  Lelke s vére, számunkra pecsét lett.

 

  Úgy szeressétek ti is egymást, ahogy én szerettelek

  titeket, arról tudják meg az emberek,

  hogy igazán az én tanitványaim vagytok,

  ha, egymást úgy fogjátok szeretni, ahogy én

  Szerettelek titeket. Utolsó csep véremig.

 

 Az életem végéig, sőt még azon is tul,

Mert föltámadtam a halottak közül érted.

  Érted? Hiszed?

  Föltámadtam, hogy tehess, mint egy pecsétet

  a te szívedre, hogy légy a jegyesem,

      Te örök életre!                   

 

Március 10

 

Térj meg, ó Sulamit ! Térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? Mit egy Machanaimbeli kőrtáncot! Énekek 6,10.

 

 Semmi szép nincs

 

Semmi szép nincs, semmi csodálni való,

Csak csúpa rosz, és kivetnivaló,

   Száraz ág az ember és tűzrevaló,

 Mint egy pogány elégnivaló.

 

 Csúpa kelevény vagyunk, és csúnya dagadás,

 Amiként meg mondja ezt Ézsaiás,

 Semmi nincs bennem, mit Isten szeressen,

  Mégis igyekezik, jó útra vezessen.

 

 Minket pogány Sulamikat,

  A gyönyörben villogókat.

  Mert Isten a sok bünt, nem birja elnézni,

  Mégis minden embert sajnál, szeretne megmentni.

 

 Háromszor kiált az Isten,

 Térj meg, óh Sulemit!

   Szeretnélek téged nézni, benned gyönyörködni!

 Szépen új rúhába látni, Krisztusba öltözni!

 

  Gyönyörködni szeretne, mint férjfi kedvesében,

  Mikor ott van vele, az ő közelében,

 Boldog ó mert ketten egyesültek,

  S egymás mellett, kéz a kézben élhetnek.

 

  De ha nem térsz meg ó ember,

  Ez az öröm az Istennek nem adatik meg,

 De nagy öröm van a mennyben

 ha egy bünös megtér,

 S az angyalok, az Úrat dicsérik,

 Hallelujha örömmel zengik.

 

Március 11

 

-Ha embereknek vagy  angyaloknak nyelvén szóllok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. 1 Kor 13,1.

 

  Zengő  hangszer avagy élő ember vagyok?

 

  Zengő hangszer, avagy élő ember vagyok?

Abból tudodik ki, ha szeretni tudok,

  Avagy zengek, magam dicsőitve,

  Csak a magam hasznát, szüntelen keresve?

 

    Igen igen bizony, mi ílyenek vagyunk,

  Erre vagyunk képes egyedül mi magunk,

 Beszélünk és zengünk élettelenül,

 Míg egyszer csak a telepünk, telyesen kimerül.

 

  De a szeretet újra föl tölt, mindent remél,

   S az nem üress, mit ő beszél,

  A szeretet mindent hiszen,

   S ezért előre is viszen.

 

  Egész mai napját, hát vigye előre,

   Ne hagyja hogy jusson, őn keserüségre,

 A szeretet mindent elfedez,

  A gondok közt segít, örömet szerez.

 

   A szeretet mindent eltűr,

  Kevesebb ott a baj és zűr,

  Az emberi szeretet, jaj sajnos elmullik,

  Akármílyen kedves virág, egyszercsak le húllik.

 

 Csak a jó Isten tud, örökösen szeretni,

  Az ember csak mondja: hogy a Szeretet soha el nem fogy,

 De ő kudarcot val, egyszercsak össze rogy,

  Jajj talán nem is volt, szívéből úgy kifogy.

 

  A szeretet nélkül, így vállunk semmivé,

  A mulló ídőben, elfelejtett köddé,

  A cimbalmon, s a hegedün, megtágul a húr,

  Ha a szívben keménység az Úr.

 

                                              

 Március 12

 

Az én szerelmesem elment az ő kertjébe, a drága fűveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen. Én, az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyém, aki a liliomok közt legeltet. Énekek 5,18-19.

 

   Liliomos kertben legeltet

 

  Eljőtt Krisztus hozzánk, íde erre földre,

  Melyet így Jellemez liliomos kertbe,

  Mi vagyunk őnéki a liliomai,

 Szerető és kedves drága vírágai.

 

  Szeretete által liliommá vállunk,

   Pedig nem is oly illatos a világ minállunk,

   Liliommá lehet, ki benne hisz s szeret,

  Teremt benne hozzá a szívünkben teret.

 

    Krisztus Maga, az első liliom,

  Tölle kapjuk az illatot, igazán állitom,

   A drága illatát, csak el ne veszítsük,

   Krisaztust és az embereket, mi nagyon szeressük.

 E liliom szent illatát, fejlesszük terjesszük.

 

  Hogy érezze a világ Krisztus jó illatja vagyunk,

 Róla szóljon nyelvünk, zengedezzen dalunk,

Úgy nézzünk ma szeretettel, családtagjainkra,

 Mint megannyi kedves, szent liliomokra.

 

 Gyakoroljuk a szót, szeretőm, kedvesem,

  A dúrva haragot messzire elvessem,

  Mert a harag rosz tanácsadó,

 Belőlle a gyílkos halál, mifelénk áradó.

 

   Mert ki nem szereti embertársát, mind ember gyílkos,

   Nem én ember találtam ki, épen ezért biztos

  Liliomos kert a Biblia, a Szent Ígék Krisztus Úrunk ajkán,

 Senki ne nézzen rá, idegenként fúrcsán.

                       

  Terelget legeltet, Szent jókkal etetget,

  Etetget a drága illatokkal,

 Üdvőt erőt adó világos szavakkal,

 El tud boldogulni, gyerek is azokkal.

 Jőjj, és szippats bele, s boldogsággal leszel tele.

 

 Március13

 

És szerez a seregeknek Úra, minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős bórból; velős, kövér eledelekből, megtisztult, erős bórból. S elveszi a hegyen a fátyolt, mely beborita minden népeket, és a takarót, amely befödött vala, minden népeket; Elveszti a halált örökre,és letörli  az Úr Isten a könnyhúllatást, minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolitja az egész földről; mert az Úr szólt. Ézsaiás: 25, 6-8.

 

   Ott fenn a hegyen

 

  Ott fenn a hegyen a Szent nagy Golgotán,

 Valóra vált az Úr szava, sok évvel az Útán,

 Sok sok év az Úr szemében csúpán egy pillanat,

 Megtőrtént ott a kereszten, a nagy-nagy fordulat.

 

   Ott fent a Szent hegyen, ó minden baj elmúlt,

 Sőtét fátyol a világról,  Krisztus által lehúlt,

  Ott váltá meg a világot, a sőtét s nagy büntől,

 Megtőrölte az arcunkat kárhozatos könnytől.

 

 Nem kell húllassunk könnyeket, kárhozat tűzében,

 Megtart és igazgat, két szegzett kezében,

 Népének a gyalázatát ott vette el,

 Csak az kell hogy hittel reá tekintsünk fel.

 

  Ott fent a Golgotán, kivirágzott a kegyelem,

  Lehet ezért boldog vidám, s bátor az én szívem,

  Kegyelem királyi székhez, én oda mehetek,

  Büneimről rosz voltomról, vallomást tehetek.

 

  Hogy az én büneim, ne kárhoztassanak,

  Lelkemnek sőtét fátylai ölébe húlljanak,

  S sebzett keze, ha hozzá ér,

 Eltűnteti mindazt a vér!

 Halleluja, téged dicsér.

                       

  Hallelujah, Téged dicsér,

 Minden nép ha majd hitre tér,

 Halleluja téged dicsér,

  A bün s halál ha véget ér.

 

   Krisztusban a Szent lakoma, minden minden készen,

 Ételül italul maga, kenyér, s bórban lészen,

 Tiszta ital, tiszta étel,

  Melyben méreg, nem vegyül el.

 

 Vegyétek, egyétek, mert ez az én testem,

  Vegyétek igyátok, mert ez az én vérem.

  S aki ebből eszik, fogadást is tészen,

 Hálladatosságból ő is, hogy hűséges lészen.

                       

  Mi hűségünk gyönge, az ő keze erős,

  A szíve oly meleg, és sohasem hűvős.

  Ó  mert Ő soha sem, sohasem Őszi szél,

Nincs változás benne, sosem jön hideg tél.

                                  

Március 14              

 

És szólnak ama napon: Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket;ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk, és örvendezzünk szabadításában. Ésaiás:25,9.

 

    Örvendezzünk...!

 

  Örvendezzünk szabaditásának,

  Mondjuk mindenden fele, a rab lett világnak,

  Kiket idegen Istenek, rabságba hajtottak,

 Amelyeket az emberek, ő maguk csináltak.

 

Emberek van Szabadulás!

 Krisztus által szent megváltás!

 Örvendezzünk, a nagy Isten szabadításának,

 Mondjunk nemet eddig örzött, szívünk bálványának!

 

 Hogy mikor jön vissza Krisztus, ne kelljen elbújjunk,

 Hanem miként Ézsaiás, örömmel kiáltsunk,

  Ő a Szabadító Isten, akit mi úgy vártunk!

 Véget ért e földön, a nyomor s rabságunk!

 

   Elfoglalván Kegyelemből, készített helyünket,

  Dicsőitvén Isten jóbbján, ülő Mesterünket.

 Övendezvén, hogy a nevünk az élet könyvébe,

 S hogy nem hagyott a halálnak örök tömlöcébe!

 

 Március 15.

 

Ama napon meglátogatja az Úr, kemény, nagy és erős kardjával, Leviatánt, a fútó kígyót, Leviatánt,  a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, amely a tengerben van. Ésaiás 27,1.

 

   Ama napon az Úr

 

  Ama napon az Úr, megőli a kígyót,

 A bünt a kereszten, az ember bitorlót,

 Kemény erős nagy kardjával,

 Szét vágja a szavaival.

 

  Fiam, megbocsáttattak büneid,

  Elvétettek terheid,

 Vedd ágyadat, s eredj haza,

Ne vétkezzél, többet soha.

 

 Nem tudják mit cselekesznek,

 Bocsás meg Atyám ezeknek,

 Velem leszel ember, a paradicsomban,

Nagy szúrások e szent szavak ama nagy kigyóban.

 

  Krisztus szavával ajkunkon, mi is győzhetünk,

 Áldott és szent lehet a földi életünk,

 Adott nekünk Jézus Krisztus, Szent Magyar Bibliát,

 Csak e kardal győzhetjük le ma is Leviatánt.

 

 A kígyó tekereg, bejárja a földet,

 Lakásává teszi, az emberi szívet,

De egyszer majd el jőn, ó el jön ama nap,

Mikor hít által az íge szívünkben erőt kap.

 

 Eljön a végső kardcsapás, eljőn a Sárkányra,

 Készüljünk föl örvendezve hívő szívvel e napra,

Hogy majd mikor Krisztus Úrunk,Nagy királyként megjelen,

Minden embernek homlokán, A szent pecsét ott legyen.

 

 Benne híttünk, érte éltünk,

Neve volt mindenünk nékünk,

 S másra nem volt szükségünk,

 Mit kigyó kinált nékünk.

 Krisztus neve homlokunkra reá legyen írva,

Hogy ne keljen senkinek sem, menekülni sírva.

 

 Március 16

 

Ama napon a szímború szöllőről énekeljetek: Én az Úr őrízem azt, minden szempillantásban őntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt. Ésaiás: 27,2-3.

 

   Éjjel-nappal

 

 Éjjel-nappal őrzi az Úr,  vigyázza szöllőjét,

 Idegenben a fogságba, Babilonban a népét,

 Éjjel - nappal szüntelenül,

 Mert szereti végtelenül.

 

 Nem veszi le, róluk soha őrködő szemeit,

 Mint jó kertész öntözi virágait,

Éjjel-nappal őrzi, kártevő kezektől,

  Az ott levő világtól és szellemtől.

 

  Ma is éjjel-nappal, rajtunk tartja szemét,

  Öntözget locsolgat, naponként ad Ígét,

  Hogy az Íge által, megtartson bennünket,

  Nem hagyja az ördög által, meglopni lelkünket.

 

  Megőríz a rosz látogatóktól,

  Akik bánthatnának, a népét azoktól,

  De kik nem a Krisztuséi, nagy veszélyben vannak,

  Akármelyik pillanatban, bizony meghalhatnak.

                       

 Megőríz a haláltól,

 Égő tűz kárhozattól,

Hogy ne legyen benne részünk,

Helyettünk halt, önként értünk,

 

 Hajszálaink, számon tartja,

Minden moccanatunk tudja,

 Lefekvésünk, fölkelésünk,

Azt is mi jó, vagy rosz nékünk.

 

  Mindig van mitől őrízzen,

 Rövíd kötélre  engedjen,

  Bár  mi hosszan szeretnénk,

 S mindenhova be esnénk.

 

Március 17

 

Nincsen haragom, de ha tövíss és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt, mind együtt; Ézsaiás:27, 4.

 

   Csatára megyek

 

  Nem haragszom reád, mert nagyon szeretlek,

De ha tövis s gaz jő elém, én csatára megyek,

 Én csatára megyek, minden gonosz ellen,

 S le is győzöm hatalmammal, telyes sikeresen.

 

 Csatára megyek én ma is, ma is büneiddel

 Bün előtt meghajló, emberi szíveddel,

  Mert a szív kezdettől, gonosz nagyon régen,

  Előttem ott lobog, azóta az égen.

 

   Gyermekként száltam a földre, éretted csatázni,

 S gonoszság okozta jármot, segittem lerázni,

Csatáztam sok betegséggel, démonokkal ördögökkel,

  Sok hitetlen emberekkel, ellenkező szívüekkel.

 

 Maguk közül kivetettek,

  Keresztfára feszítettek,

  Fölszegeztek, mégis győztem,

  Föladatom elvégeztem.

 

  Pokolra is leszállottam,

 Ott is Evangélizáltam,

  Harmadnapon föltámadtam,

  Szentek Szentjébe fölszáltam.

 

  Mindenkiért csatázom,

  Szüntelen imádkozom,

  Hogy senki el ne vesszen,

  Üdvözült, és szent legyen.

                       

   Március 18

 

Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem! Ésaiás: 27, 5.

 

  Kössön békét velem!

 

  Minden ember a  világon,

  Kössön békét velem,

 Békét kösszön velem,

 Jól esik ez nekem!

 

 Meg kötöttem én a békét,

 Ember is tegye meg részét.

 Mert a Béke így jön létre igazán,

Senki sem lehet így vádlott ezután.

 

  Boldogság ha háborúnak  vége egyszeribe,

  És mindenki élhet vidám békességbe,

  Béke mit a bünös világ, sosem tud megadni,

  Krisztustól e szent királytól, lehet csak meg kapni.

                       

Krisztustól e Szent Királytól,

Ne kivánd, és ne kérd mástól,

  A világi béke, sosem tart sokáig,

 Csak míg meg haragszunk, addig az óráig.

 

  Csak míg a nagy politika, háborut nem kiván,

Jön a halál röktön, s a nyomor azútán,

 Beszélhetnek akármeddig, békére igyekvök,

Nagyon kevés eredményre, juthatnak el ők.

                       

A fegyvernek szava, mind egyre erőssebb,

 Napról-napra gyílkosabb dühösebb,

 Mert míg az Istennel, nem élünk békében,

 Addig nem élhetünk, nyugalomban csöndben.

 

  De miután, békére jutottunk,

 Csöndes lesz a szívünk, s az egész otthonunk,

  S ottnonokból áll a világ,

Kinyíllik, a Béke virág.

                       

S az illata tova terjed,

 Minden szív békére gerjed.

   Fő-fő fontos vezetőink, Ismerjék az Úrat,

 Aki mindenkinek békeirányt mutat.

 Mert ők akik békét kötnek,

 S ha úgy tetszik, főbe lőnek.

 

Március 19.

 

Jövendőben Jákob meg gyökerezik, virágzik és virul Izrael, és betőltik a földnek színét gyümölcsel. Ézsaiás: 27,6.

 

 

       Virágzik Izrael.

 

  Izrael virágzik és virul,

 Mely nem csak nyájas szó, mely hozzájuk símul,

 Akármi is történik velük,

Biztatva szol most is, hozzájuk Istenük.

 

  Virágzást jól létetet, gyümölcsöt ígér,

  Nem mert érdemesek reá, csak adott szaváért,

  A benne hívőknek, az ő Szent fiáért,

  Ki legyen nekünk virág, s gyökér.

 

  Erős lesz Izrael, a jövőben mondja,

  Mert erős és mindenható a segítő karja,

 De azért nem kimél, tűztől víztől,

  Háborúktól, keserűségektől.

 

   Mindezt jól mútatja, tegnap ma holnap,

  Akármílyen kemény kezű, senkit ő be nem csak,

  Minden ígérete, Szent örök valóság,

  Ha nem is teljesül, ma  holnap mostanság.

 

  Örvendezzetek ti gyökértelenek,

 Megmaradást ígér, az Úr tinéktek,

 Hogy jó dolgokat lásson haljon, mitöllünk a világ,

  Gyökeres lesz majd Izrael, s jó illatú virág

 

  Ki  gyökéren marad, sosem szárad el,

   A Megváltó Krisztus, maga mondta el,

 De ő maga fejszéről is beszél,

 Kivágja a szárazakat, nemcsak beszél beszél.

 

  Ha virágzásuknak, az ídeje múllik,

  Megtérésének ídején, ha ki nem sarjadzik,

   De most itt a tavasz, kiválló az ídő,

  Boldog az a kis rügyecske, mely ma röktön kijő.

 

Március 20.

 

Ama napon a seregek Úra lesz ékes koronája, és dicsősséges koszorúja népe maradékának; és ítéletnek lelke annak, aki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak akik vissza nyomják a kapúig az ellenséget. Ézsaiás:28,5-6.

 

   Ékes koorona

 

  Az ékes korona, óh vajon mi nekünk,

   Minek örül ragyog, csillog szívünk szemünk?

  Talán e világnak kéjelgő vágyai,

   Nem tudom hogy kinek, melyek az álmai.

 S miben porladnak el, emberek százai,

  De lesznek az Úrnak mégis, kevés maradékai.

 

Kiknek egyedül az Úr lesz, ékes koronája,

 Legnagyobb értéke, s hatalmas királya,

  Dicsőssége békessége, a legnagyobb ékessége,

 Hatalmas nagy erőssége.

 A benne bizóknak, mindig ad új erőt,

 S megítéli igazsággal az ítélettevőt.

 

  Hagyjunk minden ítéletet, hát teljesen rája,

 Legyen mától életünknek ékes koronája,

 Koszorú melyért ma meg küzdünk és fútunk,

 S minden bünt szívünkön kivülre szorítunk.

  Melyek mint ellenség, éltünket rombolják,

  Hitegetik sok mindennel, becsapják meg csalják.

 

 Ital kábitószer, sok minden divatos,

 Szinte kinevetik, azt ki nem mámoros,

  Mégis a sok ellenséget, ki kell ma szoritsuk,

 Imátkozván bocsánatért, magunk meg tisztitsuk.

  Megmosván rúhánkat a bárány vérében,

 Hogy ott legyünk egykor, ama nagy tömegben.

 

Március 21.

 

Megesküdött a seregeknek Úra mondván: úgy lészen amint elgondolám, úgy megy véghez, amint elvégezém: megrontom Assziriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik. Ézsaiás 14, 24-25.

 

 

  Mit mond az Úr, meg is teszi

 

Mit mond az Úr, meg is teszi,                      

Kezét hogyha föl emeli,

Senki nem állithatja meg,

 Ember végre te jól értsd meg.

 

Mit mond az Úr meg is teszi,

 Kezét hogyha föl emeli,

 Büntetésre segitségre,

 Képes ő értünk mindenre.

 

 Istenünk szent határozott,

Minden meg lesz amit mondott,

 Egy szó egy pont, nem marad el,

  Számolnunk kell, mi mindennel.

 

 Elveszi az igánk terhünk,

 Vagy ránk méri büntetésünk,

 Jézus az ki elforditja a büntető kezet,

 Megmutatta, hogy szent Atyánk,

 Óh, mennyire szeret.

 Erről beszél nékünk,

Golgotán a kereszt.

 

 Mert ezt is meg mondta,

 S készséggel megtette,

 Mert a bünös embert, annyíra szerette,

Az elveszetteket, eljött meg kereste.

 

  És ha tán most magad elveszettnek érzed,

  Nyílljon meg előtte szíved, s hajoljon meg térded,

  Vállaidról elé, rakd le ma terhedet,

  Oly rég vár rád, hogy meg mentsen, a Krisztus tégedet.

 

Március 22.

 

Jaj ! De árván ül a nagynépü város! Olyanná lőn, mint az özvegyasszony!Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt, fejedelemasszony: robotossá lőn! Sírván sír éjjelente, s könny boritja az orcáját! Senki sincs, ki vigasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lönek. Számkivetésbe méne Júda, a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül, a pogányok közt; nem talál nyúgodalmat; valamennyi üldözője utolérte szorultságában. Jeremiás síralmai: 1,1-3.

 

  Óh, hányszor könny borit

 

  Óh, hányszor könny borit,

  Bánat el szomorit,

Ülünk és csak ülünk lehajtott fejjel,

 S egyre sóhajtozunk, mind keserübb szívvel.

                       

 Így ült, a Zsidó is a nehéz fogságban,

Pogányok közt távol, Babilon országban,

 Jeremiás keservesen a népet síratja,

  A keserves helyzetüket, hozzáfog leirja.

 

  Kik öket szerették, azok is elhagyták,

  Ha hasznukat látták benne, kifoszták, megcsalták,

 Mint egy szegény özvegy árva, ott maradt egyedül,

  Ki meg könyörüljön rajta, senki se nem kerül.

 

 Hányszor én is csak az éjjelt láttam,

 A csillagot ott fent, meglátni nem tudtam,

 Mert ahoz fejemet, jól föl kell emelni,

Földre szegett fővel, nem lehet maradni.

 

Földre szegett fővel, nem lehet maradni,

 Remélni és hinni, előre haladni,

De ha föl emelem Istenhez a szívem,

Mutat egy csillagot, Betlehemit nekem.

 

 És e csillag fényét súgározza belém,

 Ne félj, ne félj, minden napon ez kiáltja felém,

 Ne félj, mert mert megváltottalak,

Neveden hívtalak, enyém vagy,

Kinek a hatalma legnagyobb nagyon nagy.

 

Március 23.

 

Kérjetek esőt az Úrtól, a késői eső ídején! Az Úr villámlást szerez és záporesőt ad nékik, és kinek - kinek fűvet a mezőn. Zakariás 10,1.

 

 Adjál esőt

 

 Uram Isten, adjál esőt,

 Jó terméshez való ídőt,

  Fü, fa virág minden elég,

 Te őrizz meg, ne legyen jég!

 

 Büntetsz büneinkért tudom,

 Kegyelemért imádkozom,

Tudom szavam meghalgatod,

  Ígéreted meg nem vonod.

 

 S záporeső záporozik,

  Add meg mert a föld szomjozik,

  Friss víz útán, kivánkozik,

  Hasadozva porladozik.

 

 Kemény szívünk mint a föld,

 Csúpa sívatag nincs zöld,

  Ezt akarod mondani,

Mivelünk megértetni.

 

Adjál esőt szívünkre,

 Halgassunk az ígékre,

 Amely megpuhit bennünket,

 Termővé teszi lelkünket.

 

 Adjál esőt villámlást,

 Szeretetet bő áldást,

  Kinek - kinek mezejére,

  Földjére és életére.

 

Imáinkra hozzánk hajolj,

  Szólj a felhőknek parancsolj,

  Hogy bő vízet hozzanak,

 Zsákjaikból ontsanak.

                       

                        

Március 24

 

Közülük támad a szegeletkő, közüllük a szeg, közüllük a harci ív, közüllük egyszersmind minden sarcoló, és olyanok lesznek mint a hősök, akik az útcák sarát tapodják a harcban, és harcolnak, mert velük van az Úr, és megszégyenítik, a lóvon ülőket. Zakariás:10,4-5.

 

 

 Krisztus Ő a szegeletkő  

           

                       

 Krisztus Ő a szegeletkő,

 Egyedül Ő, minden csak Ő,

Miként a szőg a fát, népét őssze fogja,

Harci ívét védelmükre bizony hogy kivonja,

 Lelki vitézeknek, őket kitanítja,

 Mit hogyan tegyenek,

 És hogyan gyözhetnek.

 

Hogyan tapossák meg a bünt,

Mint útcán a sarat,

 Szent vezetésével, mutatja az útat.

 És a Szent nép bátran harcol,

Velük az Úr, hozzájuk szól,

 Adjon ma is győzelmeket,

 És a szánkba szent éneket.

Nevének dicséretére,

  A szívünknek örömére.

 

Március 25.

 

És megerőssítem a Júda házát, és a József házát, megerőssítem, és vissza hozom őket, és olyanokká lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; mert én vagyok az Úr, az Ő Istenük, és meghalgatom őket. Efraim is olyan lesz mint egy hős, és őrvendeznek majd, mitegy bórtól ittasodva, és látják fiaik, és örvendeznek; örvend az ő szívük az Úrban. Zakariás.10,6-7.

 

 Mi lehetünk népe

 

 Mi lehetünk népe, az az örvendezők,

 Messzi idegenből a haza kerülők,

Mi lehetünk azok, kik megsokasodunk,

Annak ellenére, hogy most, oly kevesen vagyunk.

 

  Megerőssíti ővéit,

 Egyénenként embereit,

 Össze szedi meg halgatja,

Mintha nem büntette volna.

 

 Örvend szívük és meg erőssödnek,

Hatalmasok, mint a hősők, olyanokká lesznek,

 Kiket majd a világ becsül,

  S elnyómóként, rája nem ül.

 

  Örvendezzünk mi is ezen,

 Józanul, és nem részegen,

Öröm se vegye el esünk,

Mert hamar bünbe esünk.

 

  S vége lesz a boldogságnak,

 S kezdete lesz új sírásnak,

  Mert az ember, ha nincs nyomás,

  Nagyon tud örülni,

 S az örömtől elvakultan,

 Mindent elrontani.

 

Így nagyon vigyázzunk boldog óráinkban,

 Hogy mit is művelünk, csinálunk azokban,

 Nem vagyok én az örömnek esküdt ellensége,

 De az önfelett örömnél, jóbb az Úrnak csöndes békessége.

 

  Tiszta öröm, ragyog majd csak Isten országában,

  Addig jóbb ovatos lenne, e földi világban,

   Örvendezzünk a mi fiainknak,

  Hállát adva mindig értük, mennyei Úrunknak.

 

 Március 26.

 

...És azon a napon, megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt, az ő prófétálásaik közben, és nem öltöznek szörös rúhákba, hogy hazudjanak. Zakariás 13, 4.

 

Vége minden hazugságnak

 

 Vége minden hazugságnak,

Magunkra vett álrúhának,

A Kegyelem elérkezett,

 Krisztus Úrunk leleplezett.

 

 Mert ő a szívbe lát, nincs titok előtte,

 Tudja ha mázason szóllók, hogy mi van mögötte,

  Tudja hogy büneit, ki bánja igazán,

 Át lát az ő szeme a fölvett szörrúhán.

 

 A szörrúha a bünbánat, külsőleges jele,

De ott belül a szív, hamissággal tele,

 Kegyelmével hozta a szent békességet,

  De elvárja töllünk bizony, az öszinteségek.

 

 Légy öszinte mindenkivel,

  Istennel, s az emberekkel,

Ne nagyképün imádkozzál,

 Tiszta áldozatot hozzál.              

                       

  Ne hazudozz senkinek se,

  Még a pici gyereknek se,

  Mert tölled tanul hazudni,

  Isten ellen így vétkezni.

 

 Tiszta legyen a te szíved,

  Főként ha szavát hírdeted,

 S ne csak külső látványosság,

Mit meg dicsér ez a világ.

 

 Március 27.

 

Hanem ezt mondja kiki, nem vagyok én próféta, szántó-vető ember vagyok én, sőt, más szólgájává lettem én, gyermekségem óta. És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? Azt mondja: Amiket az én barátaim házában ütöttek rajtam. Zakariás 13,5-6.

 

 

   Tagadás és verés

 

 

   Nem vagyok próféta - sokszor ezt elmondjuk,

   Mikor emberektől félve, Krisztust meg tagadjuk,

   Péter is tagadott, az életét féltve,

Ma sincsen sok nehéz hejzet, messze elkerülve.

 

 Tagadás és verés, sokszor ma is részünk,

  Mikor a barát is gonoszul árt nékünk,

  S csak Jézus kérdi meg, kitől kaptunk sebet,

  Mi tette úgy tönkre, ott belül a szívet.

 

  Tagadást és verést, Krisztus is azt kapott,

   De ő mégis ott segített rajtunk ahól tudott,

  Ő, egy oly barátom tölle, sosem kapok sebet,

  Türelmes jó orvosom ő gyógyitja a szívet.

 

  Melyet nem tud elvégezni a kardiologia,

 Huszoneggyedik századi, nagy technológia,

  De ütések vannak bőven,

  Sok nem látszik csak a szíven.

 

   Vigyázzunk hogy e napon mi le ne tagadjuk őt,

  A Szent nagy megváltót, drága Üdvözitőt,

   „Mert aki meg tagad engem, bünös ember előtt,

  Én is meg tagadom azt majd, az én Atyám előtt!”

 

Március 28.

 

Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen, és a férjfiú ellen, aki nékem társam, aki nékem társam! Így szól a Seregeknek Úra! Verd meg a pásztort, és elszéllednek a júhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. Zakariás 13,7.

 

                                  

   Minden pap jól imádkozzon!

 

  Minden pap jól imádkozzon!

  Odaadón, hűn dolgozzon!

Nehogy az Úr őt megverje,

 S nyáját az Úr szét széllessze!

 

 Lelkész az Úr Isten társa,

 Nem szidalom és guny tárgya,

 De sokan őt csipik vágják,

 Mostoha csibének látják!

 

 A pap meg kell szentelődjön,

 Tekintélye egyre nőjön,

De a szíve el ne hízzon,

Mindig az Istenbe bizzon!

 

Vigyázzon, mint szent megbizott,

  Ne mint béres dolgozzon ott,

 Hanem úgy mit a jó pásztor,

Ne mondja azt, megyek máskor.

 

 Ne ingerelje az Úrat,

 Járjon tiszta, és szent útat,

  Legyen a nyáj jó példája,

 Bármílyen nagy a csatája.

 

  Ha Isten rá meg haragszik,

  Nyája mint a pala porlik,

De ha az Úr jó sáfárja,

 Az Úr áldását meg látja.

 

 Igy van ez a kicsikkel is,

 Az egyszerü tagokkal is,

 Az Úr keze, le ne csapjon,

 Ellenük se ne forduljon.

 

Március 29.

 

És azon a napon, az Olajfák-hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye ketté vállik, kelet felé, és nyúgat felé, igen nagy vőlgyé, és a hegynek fele, Észak felé, fele pedig,Dél felé szakad. Zakriás 14,4.

 

  Isten népe az meg marad!

 

  Az ország ha szét is szakad,

 Isten népe, az meg marad,

  A világon szerte-széjjel,

 Velük az Úr, nappal, éjjel.

 

  Isten népe az meg marad,

  Politika bárhogy halad,

 Mert az is az Úr kezében,

 Minden benne a tervében.

 

 Hegyből vőlgy lesz, és el szalad,

 De az Isten meg marad,

 Meg marad ő személyében,

 A népéhez hüségében.

 

   S eljön az Ú r harcolni,

  Az ő népét megvédni,

 Eljön az Úr, és minden szent vele,

 A Dicsősségével, egész világ  tele.

 

 Március 30.

 

Dávid házára és Jeruzsálem lakósaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és síratják őt, amint síratják, az egyetlen fiút és keseregnek útánna, amint keseregnek az elsőszülött útán. Zakariás 12,10.

 

                       

 A kegyelem kiárad

 

 A kegyelem kiárad,

A virág el nem szárad,

Zakariás jövendőlte az Isten lelkéről,

 Mely beteljesedett nékünk, az áldott pünkösdről.

 

 S lélek által föl ismerjük őt az egyszülöttet,

Bünért való áldozatul, értünk föl szögzettet,

 Hogy az Isten népe, őt miként síratja,

 Aki magába száll, s büneit megbánja.

 

 S útánna keseregnek,

 A szivükben epednek,

 Mert kiárad a kegyelem,

 Az Isteni nagy szertelem.

 

 Már beteljesedett, Zakariás szava,

Mit az Úr kimondott, nem marad el soha,

Meg könyörült rajtunk, szegény embereken,

 Síró és kesergő, sok vérző szíveken.

 

  Megsíratták az egyetlent, a Golgota fele,

 Tövis koronát fejére, s szöget vertek bele,

 Meghalt és eltemették,

  Sajnálták kik szerették.

 

  Harmadnapra föl támadott,

 Mindent előre elmondott,

 Az Atyához a mennybe ment,

 Nem hagyott árván ide lent.

                       

  S elküldte a bátorságot,

  Erőt szent hatalmasságot,

 Össze kötve szeretettel,

  Füszerezte békességgel.

 

Március 31.

 

Ne csodálkozzatok  ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghalják az ő szavát, és kijőnek akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat föltámadására. János 5,28-29.

 

  Számonkérés

 

 Föltámadás, az nem kérdés,

 Utánna jö számonkérés,

 Számonkéri életünket,

 Földi cselekedetinket.

 

  Ezért mától jól vigyázzunk,

 Nehogy nehogy elkárhozzunk,

 Az Úr szavát ma haljuk meg,

 A szívünkbe induljunk meg.

 

 Ne legyünk mi kemény kő,

 Miérettünk beszél ő,

 Keljünk ki a koporsónkból,

 Szennyes lelki világunkból,

 

 Ne cselekedjük a rosszat,

   Az Úr által úgy útáltat,

   Cselekedjük a jót, minden mindenkivel,

  Leginkább a szent egyháznak gyülekezetivel.

 

   Ne sajnáljuk Jézustól ha kér,

 Ő sem sajnálta teérted mikor folyt a vér,

 A Golgotán mikor folyt a vére,

 Az egész világért, adott váltságbére.

 

   Hogyha majd a föltámadás igazán el jön,

  Ne keljen a kárhozatban éltét töltse őn,

  Lesznek szentek üdvözültek,

 S kárhozatban elveszettek.

                       

  Legyen egy a Szentek közül,

    Aki boldog, vidám, örül,

  Akinek a föltámadás hoz szent boldogságot,

  S nem örök szenvedést, mindig égő lángot.

 

IMÁDSÁG: Köszönöm áldott Jézusom, hogy megérhettem és eltölthettem az ídei tavasz első néhány hetét, és adj áldást a továbbiakra, az év minden napjára, napjára és egész életünkre, hogy békében szeretetben, és napfényben élhessünk .Ámen!