HARMAT CSEPPEK

Üzen az Ur, minden napon

-----------------------------

 Szeptember 1

 

 Az éhség elhatalmasodott vala az országon.És lőn, mikor fogytán vala az eleség, melyet Egyiptomból hoztak vala, monda nékik az ő atyjuk:  Menjetek el ismét, vegyetek nékünk, egy kevés eleséget. 1.Mózes:43, 3.

 

Az éség úralma

 

Igy van ma is, s réges-régen,

Ha nincs eső, pusztul minden,

Nincs gabona a határban,

Meg éheznek a világban.

 

Nagy volt Jákob idejében az éhség úralma,

Van a testünk fölött, ereje, hatalma,

Sok mindenre késztet minket,

Táplálja, az életünket.

 

Elmennek emberek, távoli vidékre,

Hogy csak rá leljenek, egy darabb kenyérre,

A legszörnyűbb, az éhhalál,

Jajj jajj annak, kit megtalál.

 

 Hálla, hogy mi nem ismerjük, e kegyetlen kinzót,

Van kenyerünk fehér, s vághatunk jó hizlót,

A mélyhűtő, tele sok mindennel,

Nem is bánunk kellőképen, a sok jó étekkel.

 

 Vannak helyek ahol megengedett a lopás,

Ott ahol hatalmas, nagy úr a koplalás,

Kényszer bünnek nevezik,

S talán egymást is őlik.

 

Ilyen az éhség hatalma,

Föld legcsúnyább borzalma,

De itt lelkiekben is, oly nagy a bőség,

El sem megy teplomba, ellustult a népség!

 

Szeptember 2

 

És vezérel téged az Úr szüntelen, meg elégiti lelkedet, nagy szárazságban is, és csontjaidat meg erősìti, és olyan leszel, mint a megőntözött kert, és mit vizforrás, amelynek vize, el nem fogy.  Ézsaiás: 58, 11.

 

Megelégit lélekben

 

 Megelégit lélekben,

Nem lesz aszály szivemben,

Akár mekkora a nyári hőség,

Az Úrnál mégis ott a bőség.

 

Vezérel téged az Úr szüntelen,

Sok tanácsa végtelen,

Tudja, hogyan erőssitsen,

Örök vize, mint hűsitsen.

 

Megőntőzött kerté leszünk,

Olyan áldott jó lesz nekünk,

Kiapadhatatlan forrás ott van,

Ismét érzem, hogy rám loccsan.

 

 Hogy ne hagyjon, elpusztulni,

Akar új életet adni,

A viz hatása, hogy meg újjul a szivem,

S hogy újra irhatom, Istenről e művem.

 

Ad erős csontokat, mely tartja a testet,

S lángot amely ismét, begyujtja a szivet,

A vizforrás, a kegyelem, újra buzog,

Igy lesz végig, mig a szivem dobog.

 

Egyre jóbban beindulok,

Megigérte, hogy virulok,

S műveim, meannyi szines

virágai pompáznak,

S örvendek majd a fáknak,

Hőségben, az árnyéknak.

 

Lelkemben, föl csillan,

az örök forrás tiszta vize,

Sokunknak kell meritnie,

Örök kútfőnkhöz jönnie,

Krisztus Úrunkban hinnie.

Ő igérte, meg újjitok mindent,

S nem ismerünk szomjuságot, nincsent.

 

Szeptember 3.

 

Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes, minden teremtményéhez. Zsoltár: 145, 9.

 

 Mindenki iránt könyörülsz

 

Mindenki iránt könyörülsz,

És Te  nékünk, úgy örülsz!

Minden apró teremtményhez,

Álatokhoz, és emberhez.

 

Hirdessük hát, szerte a világon,

Röpködjünk, mint méh a virágon.

Szorgalmasan e hirt szorva,

A sziveket beporozva.

 

Hogy öröm méz csorduljon ki a szivekből,

Meritve ikhletet, mindig az életből,

S erőt abból, hogy mindenkin könyörülsz,

Te a bünös halállának nem örülsz.

 

 Akarod, hogy éljen,

Lepkeként repüljen,

S szereteted hit ágyában,

Nyugodtan pihenjen.

 

De az hogy megbocsájtsz,

Bünre ne sarkarkaljon,

Semmi ilyen bátoritást,

Embernek ne adjon.

 

 Sok visszaél, e nagy kegyelemmel,

Szivedből lángoló, nagy szent szerelmeddel,

Játszanak játszanak, Isteni sziveddel,

Nagy ajándékoddal, az egész élettel.

 

Szeptember 4

 

Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felővezéd magadat, és oda még vala ahova akaránd; mikor pedig meg öregszel, kinyújtod a te kezedet, ás más ővez fel téged, és oda visz, ahová, nem akarod. Jn:21,18.

 

 A Péter élete

 

Hétköznapi halász ember,

Tengerre jár mindig Péter,

Naponta fogja a halat,

Legyen az asztalon falat.

 

De mi történik egy napon,

Meglepödik azon nagyon,

Éjszaka semmit sem fognak,

De Jézussal, találkoznak.

 

Semmit sem nem fogtunk, elmondja Jézusnak,

Okát a reggeli szomorúságának,

De hogyha te mondod, ismát csak meg teszem,

Parancsodra kérlek, a hálot kivetem!

 

S halak sokasága, rohant a hálóba,

Azért mert Hit Simon a Jézus szavába,

Ha van hitünk mi is, csodákat tehetünk,

Simonból Péterré, válhat az életünk.

 

Simon Péter, eztán úgy nevezik,

Sok küzdelmek árán, ő ujjá születik,

Tagadás, félelem, sokfélle küzdelem,

De mellette Jézus, az örök védelem.

 

Akármit már nem tehetett,

Mert nem ő, Krisztus vezetett,

A Kereszten fejezte be a pályafutását,

De végig élvezte, az Úrnak áldását.

 

Ezt a pályát süritette, Jézus az igébe,

Tette egykor elébe, s elénkbe,

Ő a nagy szent föl ővező,

Életútunkat ismerő.

Jól tudta a Péter sorsát,

Hogyan fejezi be útját.

 

Szeptember 5.

 

Felele Jézus, és monda néki: Amit én cselekszem, te azt, most nem érted, de ezútán majd, megérted. János: 13, 7.

 

 Az érthetetlen Jézus

 

Nem értette Péter Jézust,

Mért mos lábat másnak?

Ez a föladata van a rabszolgáknak,

Nem a nagy hatalmas, szent világ Úrának!

 

Ő, az élő Istennek fia,

Hogyan áll most egy kendővel, lábat mosni oda?

Úgy csak egyszerűen igy, megalázkodni?

Mivel fog még Jézus, vajon még meglepni?

 

Sőt, azt parancsolta, ti is igy tegyetek,

Egymás mellett alázatban, és szentül éljetek!

Ha ő kérte volna, szivesen meg tenném,

De hogy poros lábam, oda tartsam én!

 

Nem nem Úram, ez már nem lehet,

A nagy szent és világ Úra, ilyet csak nem tehet!

Melyet most cselekszem, Simon azt nem érted,

De maj egyszer, egyszer majd megérted!

 

Nem érted, csak Enged, Simon Péter,

Hozzám semmi közöd, ha nem moslak meg ember!

Úram akkor inkább mosd meg, fejemet, kezemet,

De leginkább Jézus, a bünös szivemet!

 

Megérezte Péter, ez most valami más,

Nem csuán egyszerű, megszokott lábmosás!

Életbevágó nagy jelképes tisztulás,

A világ végéig, szólló e tanitás!

 

Krisztusunk igazán, csak akkor értjük meg,

Amikor a homályosság, szemünkről szünik meg,

Tükőr által látunk, homályosan most még,

Ezért a sok kérdés, s a nagy értetlenség!

 

Szeptember 6.

 

Hozzád kiáltottak, és meg menekülek; benned biztak, és nem szégyenültek meg. Zsoltár: 20, 6.

 

 Hozzám kiálts!

 

 Hozzám kiálts, sosem máshoz,

Hozzám a legjóbb baráthoz,

Van rá időm, meghalgatni,

Erőm is van, segiteni.

 

Hozzám kiálts, Krisztusodhoz,

Szerető szent, megváltódhoz,

Oda nyujtom, mindig kezem,

Nem tagadom meg a szivem.

 

Hozzám kiálts, jó kedvedben,

Napos szép fényes időkben,

Hozzám kiálts, szüntelenül,

Boldogan, és kedvetlenül.

 

Hozzám kiálts, te a bajban,

Jóllétben, a tejben-vajban,

Ott állok én minden fölött,

Járok az emberek között.

 

Nállam van a menekülés,

Az újerő, föl üdülés,

Nállam van a kegyelem,

Mindenkori védelem.

 

Kik az Úrban biznak meg nem szégyenülnek,

A zsotáros bizonysága ennek,

Nem olyan ez, mint a mai világ reklámja,

Amelyben a saját áruját kinálja.

Igazi és megbizható,

Nem egy hazug árúsitó.

 

E bizalom, csak gazdagit,

Föl emel, és nem eltaszit,

E bizalom, csak erőssit,

Senkit sem ez le nem gyöngit.

Életzet szeretni tanit,

Elöre segit, lelkesit.

 

Szeptember 7.

 

Én vagyok az igazi szöllőtő, és az én Atyám, a szöllőműves. Minden szőllővesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztitja, hogy több gyümölcsöt teremjen. János:15, 1-2.

 

A szőllőtő üzenete

 

Belém kapaszkodjatok,

Rosz ágat ne hajtsatok,

Engemet válasszatok,

Fényt adok, hogy lássatok.

 

Szent életet én adok,

Minden lelket táplálok,

Étel vagyok és ital,

Aki fogyaszt meg nem hal.

 

Igaz szöllőtő vagyok,

Hamis ágat, nem hajtok,

Hozzám gyertek, táplálékért,

Szent igaz örök életért.

 

Jajj nehogy elszáradjatok,

Tűzelővé ne válljatok,

Éljetek, s ágat hajtsatok,

Gyümölcstermővé váljatok.

 

Gyümölcstelen fát kivágják,

És azútán, tűzre dobják,

S amely terem megtisztitják,

Figyelmesen ápolgatják.

 

Mindenkit az Úr ápolgat,

Gondoz, vigyáz, és tanitgat,

Igével s szent lelkével,

Locsolgat a vizével.

 

S mégis, ha nem tudunk fel éledni,

Bizony sajnos, el kell veszni!

De halgatsz a szóra,

Ő kész veled a jóra.

Azért küzd, hogy meg menekülj,

Pokol tűzébe ne kerülj.

 

Szeptember 8.

 

Arra ment, egy samaritánus, amikor hozzá érkezett, és meglátta, könyörületességre indult.  Lúk: 10, 33.

 

A samaritánus

 

Valakit az úton meg támadtak,

Rablók kifosztottak,

Nem csúpán a javait elvették,

Félholtra is verték.

 

Arra ment egy lévita,

Meglátta, de ott hagyta,

A pap is elkerülte,

Magát be nem szennyezte.

Ő hozzá nem nyulhatott,

Megvertel nem járhatott.

 

A samaritánus, szamarára vette,

Fogadóba vitte, és ágyba fektette,

Sebeit, kimosta, bort töltött rá,

Ápolgatta, jó volt hozzá!

Reggel a beteget, szálodásra bizta,

A pénzét sem nem sajnálta,

A költségeket állotta.

 

Jézus ki ezeket, megtette s megteszi,

Összevertet, elhagyottat oly nagyon szereti,

Megmutatja, szent irgalmát,

Mily az igaz felebarát.

 

Senkit nem hagy az útszélen,

Kifosztottan összeverten,

A sebeket kötözetlen.

Mert mindenkinél jóbban szeret,

Ezért cipelt ö keresztet.

 

Szegényekét, s az összevertekét,

A rabló kezébe jutottakét.

A bünbe esett embernek ez a lelkiállapota,

Sátán ki az embert, ily sorsra juttatta,

Örök időkre e képet Jézus, nékünk föl mutatta.

 

Örökre az Úrat áldjuk,

Mert e képet mindig látjuk.

S a rablóval, meg is vivott,

Kezéből kiszabaditott.

 

Szeptember 9.

 

Én vagyok az Úr, és több nincs, rajtam kivül, nincs Isten! Felőveztelek téged, bár, nem ismerél. Ézsaiás:45, 5.

 

Nincs több Isten, rajtam kivül!

 

Nincs több Isten, rajtam kivül,

Aki a szent tronusán ül,

Aki a napot föl hozná,

Eledeletek megadná.

 

Én vagyok az úralkodó,

A többi mind, csak bitorló,

Más Istenség, nem létezik,

Akárki jön, és érkezik.

 

Sok mindenben ördög lakik,

Elhitetve, istent játszik,

De munkájában meglátszik,

Elöbb – útóbb, kitudodik,

Bármilyen rúhába bujik,

Valahol mégis megbotlik,

És a nagy köd, szertefoszlik.

 

Rajtam kivül, több Isten nincs,

Bennem rejtve van minden kincs,

Amit mostanig kerestél,

S helyette csak foszlányt leltél.

Hidd el, hogy engem kerestél,

Mikor nyugalmat nem leltél.

 

S ekkor, jött a hamis isten,

Valamely földi csillogás,

Mely a futó pillanattal elsúhant,

Szóltál, hogy állj, de rohant.

 

S ott maradtál, egyedül,

Árván és Isten nélkül.

Ezért van annyi földi csillag kihunyva,

Sok sztár, árván elhagyva.

Más röpül most táncolva.

 

Mert nincs más isten, rajtam kivül,

Aki a szent tronusán ül.

A káprázathoz szokottakhoz szóllok,

Én az Isten adok nékik örök fényességet,

A lelküknek békét, és szent dicsősséget!

 

Szeptember10.

 

Azok pedig, nagy felszóval tovább sirának. És Orpa, megcsokolá az ő napát, Rúth azonban, ragaszkodék hozzá. Rúth: 1, 14.

 

Örök példa

 

Naomi haza indul, szülőföldjére,

Mert van ottan lehetőség, ismét az életre,

Úgy gondolja jóbb lesz otthon, mint az idegenben,

Oly megkeseredett, gyászol a szívében.

 

A szintén özvegy menyei egy darabon kisérik,

Jó hozzájuk, megérdemli, úgy vélik.

Forduljatok vissza, otthonaitokba,

S keressetek férjet, a ti hazátokba.

 

Sirnak mind a hárman, erőssen zokognak,

Tudják soha többé, már nem találkoznak,

Mindig is keserves, nehéz bucsuzkodni,

De Rúth Naómival marad, nem bir elszakadni.

 

Rúth egy örök példa a fiataloknak,

S Naómi is a világon, mind az anyósoknak,

Hogyha van szeretet, együtt tudnak lenni,

Minden reggel megy Rúth, szépen kalászt szedni.

 

Szorgalmával, jó szívével, becsületet szerez,

A szeretet oly nagy, hogy mindent elfedez,

De szeretet nélkül, örök a háború,

S várják, hogy mikor kell, végre a koszorú.

 

Rúthnak az életén, Istennek áldása,

Jó, vagy rosz tetteknek, meg van a hatása,

Férjül Rúthnak, Isten Boázt adja,

S lesz a Megváltónak, drága szent ősannyja.

 

Szeptember 11.

 

És ìgy szólt hozzájuk: Aki befogadja e kis gyermeket az én nevemért, engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki legkissebb közöttetek, az nagy igazán.

 

Inkább a létrán, föl jutni!

 

Örül kiki, hogyha vezet,

Kicsi lenni, jaj, nem szeret,

Inkább a létrán föl jutni,

Nagyon nehéz, leszállani.

 

Jézus, szìvünk gondolatát látja,

Minden titkos zugát, jól bevilágitja,

Barátait nevelgeti,

Alázatra rá vezeti.

 

Aki kicsi, az a nagy,

Nem tudom, te milyen vagy?

A gyerek hisz, s kicsike,

Öszinte a szìvecske.

 

Viták, és nagyoskodás helyett, Jézus ezt kivánja,

Szìveinket, átvizsgálja,

Este e nap útán, ha téged meg vizsgál,

Vajon tiszta gyermek szìvet talál?

 

Ki befogadja hajlékába Krisztusát, egy szegény gyermekben,

Krisztusi Szent indulattal, Szeretettel lelkében?

Add legyen kedvünk, akaratunk téged befogadni,

Csak a Te erőddel, tudunk kicsik, lenni!

 

Szeptember 12. 

 

Mert az alvók éjjel alszanak, és a részegek, éjjel részegednek meg. Mi, azonban, a nappal fiai vagyunk, legyünk tehát józanok, magunkra véve, a hit és a szeretet páncélját, és sisak gyanánt, az üdvösség reménységéI.Tessz:5, 7-8.

 

Védő öltözetben

 

Szent és védő öltözetben,

Legyünk ott bent a menetben,

A Krisztushoz hű keresztyén élet harcmezején,

Sok ezer buktató között is, ismét föl álhatok én.

 

Nem emberekkel kell harcolni,

S virtuskodó szívvel kardunk kirántani,

Mert annál nagyobb lesz a bukásunk,

Ha mint Péter egykor, a harcra kiállunk!

 

Nem sok idő múlva, riadtan tagad,

A nagy hősből, csupán ennyi marad,

Míg az én büszke magára,

Dehogy gondol szégyenteljes bukásra.

 

A Kakas szól, s Krisztus tekintete az ént szét töri,

Péter szalad, s elkezd, bűnbánóan sírni.

Ez az első lépés, az öltözködésben,

A szent és nemes, újjá születésben.

 

Majd föl vesszük a harci öltözéket,

A Keresztyén élethez, minden kelléket.

Hogy védetten, Krisztus vezérletével,

Meg küzdhessünk a támadó démoni erőkkel.

 

Péter kiáll bátran, teve szent lélekkel,

Kiszabadul a börtönből, angyal segédlettel.

Hittel, reménységgel, a Krisztust hirdeti,

Erős kősziklává az Úr őt így teszi.

 

Szent és védő öltözetben,

Éljünk hitben, reménységben!

Aki benne hiszen, Krisztus azt meg tartja,

Vért verítékezős küzdelmeiben, egyedül nem hagyja.

 

Élő reménységre, szült újjá bennünket.

Nem szakaszthat el tőle, senki, semmi minket.

Magasság vagy mélység, démoni erő,

Mert mindenkinél erősebb Ő

 

Szeptember 13.

 

Az éneklő mesternek: Dávid Zsoltára.  Zsolt: 31, 1.

 

Zengj dicséretet

 

Dávid Dicséretet zeng a magasság Urának,

Énekel a beteg, nagy Saul királynak,

Hárfáját pengetve,

Az Istent Dicsérve.

 

A depressziós király gyógyul,

Nagyon sokszor dühbe borul,

De hat a Dávid terápiája,

Ez a nagy ég csodája.

 

Dávid az életét, énekbe foglalja,

Búját gondját és örömét, az Úrnak elmondja,

Jövendöl a Messiásról,

A világot megváltóról.

 

Zengjünk mi is Dicséretet,

Ha ad az Úr, új éneket.

Tán a nyári nyitott ablakon át,

Meghalja, egy bús, vigasztalásra váró szív,

Hogy Krisztus szeret és őt hívja,

Szavaival vigasztalja.

Bűneire bocsánatát adja.

 

Sok ember újult meg, halva az éneket,

S kapott Kegyelemből sok boldog éveket.

Evangéliumot zengjünk a beteg világnak,

Hatalmát, és szeretetét a világ Urának!

 

Van ideje veled foglalkozni,

Meg szeretne téged simogatni.

Meghalt érten a kereszten,

De föl is támadott, hogy rajtad segítsen!

Bús, hideg lelki éjszakádra napfényt hozzon,

S a labirintusban utat mutasson.

 

Szeptember 14.

 

Hanem az Úr Krisztust, szenteljétek meg szívetekben, legyetek készek mindig meg felelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek, a bennetek levő reménységet, de szelídséggel, és Isten félelemmel. I.Péter:3, 15.

 

Szenteljük meg neved!

 

Isten félelmet, szelídséget adj nekünk,

Amikor bántanak, bátoríts, légy velünk!

Légy velünk a világ zajában,

Szenteljük meg neved, amúgy igazában.

 

Adjál a szívünkbe szelídséget,

A stresszes világban, nyugtot, békességet,

Adjál bölcsességet, a számonkéréskor,

A te tetteidről általunk szóláskor.

 

A világ, szórakozik, zajong,

Minden ember valamiért rajong.

Most mi kell számot adjunk neki rólad,

Segíts és adj erőt, és kegyelmed szóljad!

 

Majd aztán te kéred számon a tetteink,

Miként szentelt, meg tégedet, naponként szíveink!

S jó, ha Akkor,  mi is az Atyának áldottai lehetünk,

S elfoglalni örökségünk, boldog szívvel mehetünk.

 

Ez a bennünk levő boldog reménység,

Ehhez kell most méltók lennünk, ezért kell a szelídség,

Hatásosan képviselve téged, itt a világban,

Ott, hol oly sok mindent föl kínálnak sziporkázó reklámban!

 

Mi szelíden, halkan, rólad kell beszéljünk,

Hogy hiteles legyen a szó, előttük úgy éljünk!

De mi is tele vagyunk bűnnel, hibával,

S foglalkozunk haszontalan, rengeteg sok mással.

 

De legalább ezután, szenteltessék meg a neved,

És tegyem azt mindig, amely kedves neked!

Szeretetet, fényt árasztva szerteszét,

Érezzék meg az emberek, a szent szellő lágy neszét.