HARMATCSEPPEK

          Üzen az Úr minden napon

---------------------------------------------------------------

 

                                                     Előszó

 Kedves Isten üzenetét kedvelő olvasó!

Nagyon régen hozzá kezdettem ehhez, a lehet kissé szokatlan műfajú napi igés könyvem írásához, még amikor Erdélyben, Széken laktam. Az írás, még mindig folyamatban.

Kérem, úgy tessék olvasni naponként, mint Istennek a naponkénti személyes megszólítását, üzenetét az ön számára mert akkor ilyen formában, Isten erejévé, segítségé lesz.

Én leginkább versben tudom elmondani az Isten és a magam mondanivalóját az emberek számára. Szeretném, ha ez által is közelebb kerülne szívében az Urhoz, és a szépirodalom egyik részéhez a versekhez.  

Imádkozom mindazokért az emberekért, akik az elkövetkező időkben, olvasni fogják, az Égi harmatot. Krisztus szeretetének égi harmatja hulljon önre, és tegye olyanná életét, mint egy gyönyörű pálmaliget.

 Szeretetteljes tisztelettel, a Szerző.

 

2013. február 1. Szolnok.

 

    Csorba István

------------------------------------------------

 

 Január 1.

 

... És csalogatlak és vezetgetlek, és felhozlak messze Északról, és beviszlek Izrael hegyeire.         Ezékiel 39,2.

 

     Öröm

 

Újév szent reggelén vagyunk,

Öröm, ilyeneket hallanunk,

Mert Krisztusunk nagyon szeret,

Jóbb kezével, minket vezet.

 

Csalogatlak, vezetgetlek,

Minden reggel, meg kereslek,

Csalogatlak, ki a fényre,

A halálból, az életre.

 

Csalogatlak, vezetgetlek,

 Őrök ídőkre szeretlek,

 Messze Északról föl hozlak,

 A rabságból én kiváltlak.

 

 Kiváltom én, a lelkedet,

Támogatom lépteidet,

Kiveszlek, az ördögkézből,

Elcsallak, a közeléből.

 

 

 Egész évben figyelj reám,

 Imádkozz és légy hű hozzám,

Szent Igémmel tápláld szíved,

Üzenetem fogadd, s hirdesd!

 

Január 2.

 

De Jézus azonnal szólla hozzájuk mondván: bizzatok; én vagyok, ne féljetek!  Máté 14,27.

 

Ne féljetek

 

Jőhet bármíly borzalom,

Erőt ad a bizalom,

Krisztus szava, minket buzdit,

 Hinni erőssödni tanit.

 

 Látja övéit a hegyről,

Imádkozva, a mennyekből,

 Látja, hogyan küzdenek,

Rettegéssel, meg telnek.

 

Bent a tenger kőzepébe,

 Kinek mi van a szívébe,

Körülöttük, sötét vihar,

Indul is hozzájuk hamar.

 

Sötét vihar, rettegnek,

Kisértetet képzelnek,

Sátán öket, rémitgeti,

 Minden rosszal, ijjeszgeti.

 

  Krisztus szól: Ne féljetek,

Csak énreám nézzetek,

Az aki énbennem bizik,

Húllám hátán, könnyen siklik.

 

El nem süllyed, le a mélybe,

Élhet bármíly sötét éjbe,

Kiált, s Krisztus meg menti,

Védő szívébe elrejti.

 

 Járni tanít, a háborgó tengeren,

Átvezet a könnyes nehéz életen,

Megismerjük, erejét, hatalmát,

Mentő szeretetét, szívének jóságát.

 

 Január 3.

 

 Csak légy bátor, és igen erős. Józsué: 1,7.

 

  Csak légy bátor

 

  Az Úr e szent bátorítást, józsuénak szólta,

 Ma ez alkalommal, néked továbbitja,

 Csak légy bátor, és igen erős,

 De ne egy szenteskedő hős.

 

Csak légy erős, igen bátor,

  A hit harcát, vívd meg százszor,

 Meg kell vívnod a hitnek harcát,

 Piritsd meg, a Sátán arcát.

 

 Vigyázz Isten beszédire,

A kiadott, törvényire,

 Ne térj attol, jóbbra-ballra,

 Vigyázz, az egyenes útra.

 

  Krisztus az út, igazság s az élet,

  Melynek vége sohasem a végzet,

 Akarjál hozzá te mindig hű lenni,

Gondolatban is őt, szent útján követni.

 

  Nem lesz könnyű, de én veled leszek,

  Az ördöggel érted, mindig hadban leszek,

  A hithősök győzelemre jutnak,

  Erős lábbal, a jó úton futnak.

 

  Kik az Úrban bíznak, megújjul erejük,

 Mert végtelen erős, az ő Szent Istenük,

 Megerőssít Ígéjével,

Támogat a szent lelkével.

 

  Ne szomorítsd meg az Istent, kishitűségeddel,

Elbánik ő az ellenségeddel.

Mert a Szent Úr Isten, a bátrak Istene,

Nincsen hatalmasabb, senki fölötte.

 

Január 4.

 

Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az Ő szíve az Úrtól, Izrael Istenétől, aki megjelent volt néki kétszer is, és ezt parancsolta volt néki, hogy ne küvessen idegen Isteneket, és mégsem őrízte meg, az Úr parancsolatját.1 Királyok : 11, 9-10.

 

 Nehogy magadra vond, az Úrnak haragját

 

 Salamon volt Izraelnek, első szent királya,

 De Istent elhagyta szíve, az ő jódolgába,

De te nehogy magadra vond, az Úrnak haragját,

  Kövesse a szíved, a Szent lélek hangját.

 

 

Aztán oly rettenetes volt, Isten nélkül élni,

Megbánta és keservesen, el is kezdett sírni,

A támogatását, az Isten megvonta,

 Szent Sámuel által, ővele tudatta.

 

 Halált hoz, ha elhagyod az Úrat,

 A sötétért a világos útat,

 A sok gonosz démon, a lelkét kínozta,

Ífjú Dávidnak Szent dala, enyhülését hozta.

 

 Mert Isten gyermeke, hordozta a gyógyírt,

 A Szent Zsoltárokat, miket Dávid megírt,

Olvassad gyönyörködj, a Szent Zsoltárokban,

 Sok nehéz helyzetben, lejegyzett imákban.       

 

Janiár 5.

 

És el ne távozzék e törvénynek könyve a te szádból, hanem gondolkodjál arról, éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útadon,  és akkor boldogulsz. Józsué:1,8.

 

 Szeresd a Bibliát

 

 Szeresd a Bibliát,

 Olvasd e Szent csodát,

Az Úr Isten törvény könyve,

 Minden jót te meg lelsz benne.

 

  Halál helyett, benne van az élet

 S hogy vezette Isten a Szent népet,

 Meg találod benne, a szíved vigaszát,

 A legfontosabbat, orvosok orvosát.

 

 Jézus Krisztus, ki lenne más,

  Számunkra Ő e Szent áldás,

  A törvénye a Szeretet,

  Segit, s így teszel elege

 

 Január 6.

 

Ímé, szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemed galambok, a te fátyolod mögött. A te hajad, hasonló, a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.                  Énekek Éneke: 4,1.

 

  Szeret minket Isten!

 

  Szeret minket Isten, akár egy hajadont,

   Lefátyoloz, föl öltöztet, akár egy menyasszonyt,

  Szeret minket Krisztus, mátkájává fogad,

  Gyönyörködik benned, szemedben szívedben,

  Mindent meg tesz, hogy jól légy éltedben.

 

  Szép vagy mátkám,  ímé, nagyon szép vagy,

  Szívemnek lelkemnek, oly igen kedves vagy,

 Legyen fénylő szemed, s szelíd mint egy galamb,

Minden ember meg ismerje, a te szelídséged,

Legyen sok örömöd, lelki békességed.

 

  Szép vagy mátkám, jegyesem,

 Oly boldogság, ez nekem,

 A hajad hasonló, a hegyi kecskéhez,

 Nem hasonlítható, idegen nőkéhez.

 

 Lelkünk ékessége Krisztus, mint a haj a nőknek,

  Ő aki szerzője békének és üdvnek.

 Leszállott a Golgota hegyére,

 Hogy menjen érettünk, halálra, keresztre.

 

 Január 7

 

Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez: és az ő jótéteményét megfizeti néki.           Péd: 19, 17.

 

   Az Úr bankja

 

 E szent nagy bank, nem megy csödbe,

 Beruházhatsz az életbe,

 Tégy jót a nyomorultakkal,

 Segitségre szorultakkal.

 

 Föoldi bankár, legtöbb hazug,

 Bankja kockázatos dolog,

 Sok a kamat, s az igéret,

 Verseng melyik igér többet.

 

Mégis becsapnak bennünket,

Zsebre vágják, a pénzünket,

Meghiznak a mi zsirunkon,

 Mit szereztünk útainkon.

 

 De az Isten, melyet igér,

 Minden pénznél, az többet ér,

 Rendületlen a kamatja,

 Mit gyüjtöttünk, gyarapitja.

 

 Január 8.

 

Mert így szól az Úr,  aki az eget teremté; Ő az Isten, aki alkotá a földet, és teremté azt, és megerőssíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá. Én vagyok az Úr, több nincsen. Ézsaiás: 45,18.

 Én vagyok

 

 Én vagyok az egyedüli Isten,

 Rajtam kivül egy Isten sem nincsen,

 Mégis az ember magának, de sok Istent csinál,

 Ördög bujik bele, sok mindent föl talál.

 

 Sok rengeteg dolog, lehet Istenünké,

 Mit oda helyezünk, a teremtő fölé,

 Minek Isten helyett adunk Dicsősséget,

 Ó, mert nem ismerjük, őt a Szent fölséget.

 

 De szól Isten, vagyok aki vagyok,

 Nagy égő csipkebokorban, a földre leszállok,

 Meghallom a szegény ember, segély kiáltását,

S megszüntetem, minden nyomorúságát.

 

 Megerőssíté a földet, lakásunká tette,

 Eme legszebb helyre, az embert helyezte,

 Az univerzunban, ez az egyetlen hely,

 Ahol a kereső ember, meleg otthonra lel.

 

Mégis az emberek, más otthont keresnek,

 Csillagokba, bolygók küzé mennek,

 De ha egyszer mégis, földre vissza érnek,

 Hangot adnak, boldog örömüknek.

 

 Mert az Isten földet rendelt, örök lakásunkul,

 S nem egy gáztömeget, örök lakásunkul,

 Csupán, ha az égre szállunk, látjuk csodás müvét,

Növeli hitünket, s Isten Dicsősségét.

 

Január 9.

 

 És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartjaminden parancsolatimat, és törvény szerint, és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról melyet cselekedett, emlékezésnem lészen;az ő igazságáért, melyet cselekedett élni fog.Hát kivánva kivánom én,  a gonosznak halállát?  Ezt mondja az Úr Isten!Nem inkább azt, hogy megtérjen  útjáról és éljen ? Ezékiel:18,21-23.  

 

 E Szent törvény

 

E Szent törvény régieknek adatott,

Melyet ember betartani nem tudott,

Betartó embert is adott,

 Krisztusunk rá vállalkozott.

 

Ám de azért meg kell térnünk,

Krisztus váltságában hinnünk,

 Szívből magunkévá tennünk,

 Helyettünk is a kereszten elvégeztetett,

 A követelményeknek, ő eleget tett,

 Minden bünt és átkot, ő magára vett.

 

 Nemcsak nem kivánja a mi halálunkat,

 Hanem elküldütte, a mi Megváltónkat,

 Igazságott tettél, érettünk Krisztusunk,

 Magad váltál Igazsággá Krisztusunk.

 

 Értünk váltál szenvedővé, te mennyei Királyunk,

 Add hogy bizzunk benned, hogy így lehess váltságunk,

 Szaporitsad a Szent hősök seregét,

 A megtisztult embereknek tömegét.

 

Vigyázz rá, ki ezt olvassa, sohase ne vétkezzen,

 Hanem az igazság útján, csak előre mehessen.

Büneinkről mint igérted, meg ne emlékezzél,

 Szívünk minden gonosz titkát, sírodba temessél.

 

Köszönöm, hogy éljünk Te azt akarod,

És amelyre méltók lennénk, halállunk nem kivánod,

 Gonosztévő ha megtér,

 Igaz úton, mennybe ér.

 

 Január 10.

 

Most azért én, Nabukonodozor, dicsérem, magasztalom és dicsőitem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az Ő útai itélet, és azokat, akik kevély-ségben járnak, megalázhatja.   Dániel 4, 34.

 

 Nabukonodozor

 

 Nabukonodozor, Babilon királya,

 A büszke gögösség, a szívét átjárja,

 Így szól: minden enyém, a város, s az ország,

 Úgy képzeli kezében van, az egész nagy világ.

 

 Isten megbünteti, őt barommá teszi,

 Hét éven át, a fűvet legeli,

 Álom által néki Isten, előre jelenti,

 De kemény szíve, mégsem tud megtérni.

 

 Csak midőn a palotából, az Isten kiveti,

 S őrült elmeállapotban, szőrzetét megnőveszti,

De e szörnyű csapás alatt, kiméli életét,

 És nem veszi ki a földból, a nagy fa gyökerét.

 

Úgy kell néki megismerni, kié a hatalom,

 Ha át élte azt hogy, nem más ő mit barom,

 Így ismeri meg az Isten, igazságos voltát,

 Ép elmével adja róla, telyes bizonyságát.

 

 Dicséri és magasztalja Istent,

 Amidőn vissza kap, egésséget, mindent,

És szól, igazságos Isten itélete,

 S kevélységéért őt, méltón meg büntette.

 

 Most már tudta: habár ő a Nabukonodozor,

Fölötte még van más király, mindenható nagy Úr,

S hogy Isten az öntelteket, porig alázhatja,

 Vigyázzon magára ki ki, mert biz meg járhatja.

 

S ha ránk is jön a büntetés, az Isten nem vet el,

A repedt nádszálat, soha nem töri el,

De ne várjuk azt meg, mig ránk súlyt a keze,

Fogadjuk el kegyelemmel, tele van a szíve.

 

Január 11.

 

Nagy volt a fa, és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld szélléig, volt látható, levelei szépek, és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek;és alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakoznak, az ég madarai, és rólaevék minden élő.   Dániel: 4, 8-9.

 

A nagy fa

 

E nagy fa a Babilonnak, telyes birodalma,

Nagynak látszó, és hatalmas, a Sátán úralma,

 Világ úralkodójának, kiáltja ki magát,

Büszkén mutogatja, sok csillogó javát.

 

A sok nemzeteket, igájába hajtja,

Hogy higyjenek néki, mindennel ellátja,

Hitegeti, csalogatja,

Karmai közé ragadja.

 

 Az állatok, a nemzetek, akik oda sereglenek,

 Más népekre reá mennek, félelmet borzalmat keltenek,

S mind a sáskák ahol járnak,

Mindent ők elpusztitanak.

 

Retteg is töllük a világ,

És elhervad, minden virág,

De e nagy fának ágait, Isten össze töri,

S szárazgalyként, azt a tűzre veti.

 

Mégis vannak akik ma is, alá csatlakoznak,

Pedig véget vet az Isten, a hüs árnyékának,

De még ma van lehetőség, alolla ki menni,

S Krisztus oltalmába, örökre bejutni.

 

 Január 12.

 

Azért o király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtől, igazság által szabadulj,és a te hamisságodtól, a szegényekhez való irgalmasság által.Így talán, tartós lesz a békességed.            Dániel: 4, 24.

 

 Tanács, és békesség

 

 Néked, ki a tanácsadód, a serkentőd, és biztatód,

Mert mi tanácsokat, sokaktól kaphatunk,

De a tanácsadóinkban, nem nagyon bizhatunk,

S a rosz ötletekből, nem származik javunk.

 

Jézus, legjóbb tanácsadó,

Ki nem kétszín, hazudozó,

Szeretné, ha tanácsai tetszésünkre válna,

S kristály tisztán igazsága,  szívünk elött állna.

 

S igazsága által, megszabadulnánk a vétkektől,

Minden sok bününktől, s a régi énünktől,

Az énünk mint király, fogadja el, az Úrnak tanácsát,

S vegye átok helyett, az Úrnak áldását.

 

Az Istennek szava, a szent békét hozó,

E Szent békességért, életét áldozó,

E békesség felül halad, minden képességet,

Széjjel oszlat minden felhőt, az idegességet.

 

És a szegényekhez, hogy is viszonyulunk,

Tudjuk e hogy mi is, rosz sorsra juthatunk?

 A király a szegényeket nyúzta,

 Adóztatta s rabszolgaként, dolgozni hajtotta.

 

 De az Isten irgalomra, őt is tanácsolta,

A gonosz és pogány királyt, jóra tanitotta,

Mert az Isten mindenkinek jót akar,

Békét hozó tanácsit, fogadjuk meg hamar.

 

 Január 13.

 

 - Ha Istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok sem emelem fel fejemet, eltelvegyalázattal, de tekints nyomorúságomra! Job:10, 15.

 

Jaj nékem !

 

Jaj nékem, ha Istent nem szeretem,

S nincs szükségem rája, s magamtól elvetem,

S magam vagyok, a magam vezére,

S hiába ömlött ki értem, a Krisztus Szent vére.

 

 

Jaj nékem, ha szívem, tovább kemény marad,

És az örök halál, magával elragad,

És bevetnek engem, a tűznek tavába,

Mert a földön egykor, Istentelen voltam,

S kegyelmének szavairól, gunyolódva szóltam.

 

Krisztusom, Mesterem, taníts alázatra,

 Segitsd kemény térdem, a Szent meghajlásra,

Tekints rá keménységemre, nyomorúságomra,

E lelkemre telepedett, halálos átokra.

 

Bünösségem, ismerjem el,

Láncaimtól, Te oldozz el,

Krisztus segíts alázatra,

Tekints a poklosságomra.

 

Ember, ha megtisztulsz végre,

Tekints hállával az égre,

Mert minden az Úr érdeme,

A Kegyelme, győzedelme.

 

Ezért, hogyha igazzá tesz,

S kegyelmének karjára vesz,

Legyek mint Job, alázatos,

A probák közt, hosszú tűrő,

S várjam meg, mig cselekszik Ő.

 

Soha el ne bizakodjam,

Mit ad az Úr, elfogadjam,

Az Úr adta, s el is vette,

 Jób az Úrat, nem perelte.

 

 Január 14.

 

 Nem büneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint, mert amilyen magos az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme, az őt félők iránt, amilyen távol van napkelet napnyúgattól, olyan messzi veti el töllünk a mivétkeinket. Amilyen könyörülő, az Atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr, az őt félők iránt, mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy pór vagyunk.Zsolt: 103, 10-14.

 

Istenfélő vagy e ?

 

 Istenfélő vagy e, avagy Istentelen ?

Hiszed e, látod e, Isten mily végtelen?

S tudod e, hogy ő teremtett mindent,

 A csillagos eget, és a földön itt lent ?

 

 S tudod e te fiam, hogy bünben fogantál,

S kicsi gyermek vidám szívvel, erről te nem tudtál,

Így hát bünösségünk, magunkal születik,

És az ember minden napon, egyre tovább vétkezik.

 

 Benne van a génjeinkben, a testünkben a lelkünkben,

 S ahelyett, hogy mi leráznánk, egyre tovább adjuk,

E fekete hegyet, folyton nagyobbitjuk,

Még akkor is ha magunkat, jónak látjuk, tudjuk.

 

Istennek szemében, bünösük maradunk,

Hogyha hitre kegyelemre, Krisztusban nem jutunk,

E Kegyelem rajtunk, ér föl a Szent égig,

El kell hogy kisérjen, életünkön végig.

 

Egyetlen föltétel, az istenfélőség,

Amelyet követel, mitöllünk az ég,

De vajon ki számit, most istenfélőnek?

 Az, ki eleget tesz, a Mózes törvénynek?

 

 Nincs Krisztuson kivül, semmiben üdvösség,

 Őt jelölte mi számunkra, új útnak az ég,

 Nem vétkeink szerint, cselekedett velünk,

A távoli pogányokból, gyermekei lettünk.

 

Istenfiúságra újonnan születtünk,

Jézusnak köszönjük, hogy el nem vettettünk,

Őt vetette el az Atya, egy kevés időre,

Helyetted ment, az átkos keresztre.

 

Mert Ismeri formáltatásodat,

Kicsiny kis pórszemnyi, és gyünge voltodat,

Tudja hogy kegyelme nélkül, mi mind elpusztulnánk,

Ha erős kezébe, mint bünös úgy jutnánk.

 

Ismeri az Isten, minden gyöngeségünk,

A bün következtén, az elesettségünk,

Ezért a kegyelme, befogja a földet,

Mert úgy szeret, nem pusztit el minket.

 

Távolra elveti, ezért a vétkünket,

Hogy a kárhozatra, ne vigyen bennünket,

Halál helyett ad ő nékünk, Istenfiúságot,

 Krisztus érdeméért, örök boldogságot.

 

Krisztusban az Isten nékünk, könyörülő Atyánk,

Távolodás helyett, közel jött Ő hozzánk,

Minket közel visz magához, s a bünt jó messzire dobja,

Az elveszett bünöst, keresi, kutatja.

 

Keres téged is ma, s ha meg találhatna,

Mennyek országában, oly nagy öröm volna,

Kész elfelejteni, Krisztusért vétkeid,

S letörli ha vannak fájó, bánatos könnyeid.

 

Január 15.

 

Eredj a hangyához  te rest, nézd meg az ő útait és légy bölcs !Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy úra, nyáron szerzi meg, az ő kenyerét  aratáskor gyüjti az eledelét. Ó te rest, meddig fekszel ?Mikor kelsz fel a te álmodból?Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz összefonás, hogypihenjek; így jő el mint egy útonálló, a te szegénységed, és a te szükölködésed, mint a pajzsos férjfiú.  Péld: 6, 6-11.

 

 Ovás, a restségtől

 

 

Isten nem azt mondja, mem szabad pihenni,

S a fáradt embernek, új erőt gyüjteni,

Csak a restekhez szól, hogy ne henyéljenek,

Példát a hangyáról, maguknak vegyenek,

S látva szorgalmát, megszégyenüljenek,

Dolgos emberek legyenek.

 

Mondja ezt az Isten, soha önmagáért,

Könnyelmű lustáknak, szükséges javukért,

Lustasággal együtt, sok más bünök járnak,

Lehet később majd beállnak, gyilkosnak, tolvajnak.

 

Szól, ki a világnak, s mindennek vezére,

Ébreszti a lusta embert, hogy térjen eszére,

Meddig fekszel ? Kérdi tölle,

Mert őt is szereti, és aggodik érte.

 

Nem akarja, hogy elvesszen,

Vagy koldussá legyen,

Emberparazita, éllősködő legyen.

 

Aztán lehetünk még, lelkiekben lusták,

Örök kincseket nem gyüjtve, sötét és ostobák,

Gondunk kell rá legyen, miként a kenyérre,

Nyisd ki a Bibliád, s az asztal teritve.

 

Kedves az Istennek, hogyha te dolgozol,

S szerzett javaidból, másnak is juttatol,

De a lusták erszényébe, pénzt bele nem dobol.

 

 Január 16.

 

A bölcsesség kezdete, az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek,aki ezt gyakorolja, annak dicsérete megmarad mindvégig. Zsolt:111, 10.

 

Bölcsesség

 

Mindenki ma magát, nagy okosnak tartja,

Legyen akármilyen, magáról ezt látja,

Isten ígéje a mérleg, és az lemér mindent,

Azt mondja hogy az az okos, ki szereti Istent.

 

És aki ezt gyakorolja, engedelmeskedve,

Annak dicsőssége, meg lesz örökitve.

Sóvárogva várják, Isten gyermekeit,

Mert általuk halják az Úr, Szent bölcs tanácsait.

 

Gyakoroljuk szeretetét,

Kérjük tölle, bölcs szent lelkét,

A bölcsesség, tölle indul,

Tedd melyet az ő szava szól,

Várd meg amig, reád lehel,

Nélküle te, ne indulj el.

 

Kérjed ma is vezetését,

Egész napra, bölcsességét,

A bölcsesség Szent kezdete, az Úrnak félelme,

Vidd végve a mai napod, őt félve rettegve.

Rettegjél bünt elkövetni,

Istent megszomoritani.

 

Óh, ne vond magadra, az Úrnak haragját,

Kérjed bölcsességét, az Úr ez áldását,

Kérjed bölcsességét, amiként Salamon,

Milyen jó meglátod, nem is kell mondanom.

 

 Január 17.

 

Magasztaljátok az Úrat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme ! Zsolt:118, 1.

 

Jó az Úr

 

Jó az Úr, s az ő kegyelme,

Örök hű, az ő Szerelme,

Megtart fenn tart, igazgat,

Akkoris, ha szorongat.

 

 A Szent Istent, magasztalom,

Jó az Úr, arról szól dalom,

Nem hagyott a sinre esni,

Vonat alatt, ott meghalni.

 

 Mert az Úrnak teve volt,

Nem dolgozhat, ki megholt,

Nem szól, s evangélizál,

Az aki a sírba száll.

 

 

De kik élünk, magasztaljuk,

 Mondjuk a hírt, ahol tudjuk,

 Hogy a Krisztus megszületett,

Nékünk Űdvözitőnké lett !

 

Jó az Úr, mert fel kelhettünk,

Ott örködött mifelettünk,

Megörzött minden csapástól,

Az ellenség bosszújától.

 

Van házunk, a hideg télen,

Köszönjük ezt, Isten szépen,

És, hogy nem kell fagyoskodni,

Minden van, mit bőven enni.

 

S hogyha jön, aki rá szorul,

Kamránk az elött kitárul,

Mindazért, mert jó az Isten,

Néki köszönhető, minden.

 

Január 18.

 

Boldogok a lelki szegények, mert ővék a mennyeknek országa. Máté: 5, 3.

                      

Boldogságra vágyik, bizony minden lélek

 

Boldogságra vágyik, bizony minden lélek,

Egyik egyben másik másban, boldogságot vélnek,

Boldogság és öröm bizony kettő,

Mely két dolog olyan könnyen, össze téveszthető.

 

Sok örömöd lehet, ebben a világban,

Pénzben, szerelemben, kitudja mi másban,

Egy boldog és áldott, gyönyörű családban,

Ez legszebb a földön, mit ember elérhet.

 

Jajj, csak az a nagy kár, eljön rá a vég,

Kit úgy szeretsz elszollítja tetölled az ég,

Sőt, a végén te kéred tán, párod távozását,

Szüntesd meg Krisztusom, az ő kínlódását !

 

S boldogságod, gyásszá vállik,

És a pórtest, bizony széjjel mállik,

 Mit éltedben építettél, romhalmazzá vállik,

Semmi nincsen amelyből a boldogság súgárzik.

 

S most szóllal meg Jézus, Boldogok a lelki szegények,

Haljátok meg vigasz szavát, egész világ népek,

Nem a földön, majd a mennyben, lesz a boldogságtok,

Legmerészebb álmotokban, olyat nem láttatok.

 

Ez az Íge feledteti, minden mi gyászunkat,

Jézus mondja megláthatjuk, a Szent városunkat,

Ahol nem lesz halál, fájdalom, betegség,

Csúpán szüntelenül zengjük, Istennek Dicsősség.

 

Leki szegény vagy te, az ígét kivánod ?

Szóljon a Megváltó, minden reggel várod ?

Vagy a lelked fürdik, minden egyéb másban ?

S nem lesz részed e meg igért, Isteni éldásban

 

Január 19.

 

 Boldogok akik sírnak, mert ők, meg vigasztaltatnak. Máté: 5, 4.

 

A nagy vigasztaló

 

Krisztus a nagy vigasztaló,

Szavait hallani oly jó,

 Mikor Krisztus Golgotára, össze verve ment,

Síratta őt a sok asszony, ki útánna ment.

 

Én miattam, ti asszonyok, bizony ne sírjatok,

Magatokat s fiaitok, őket sírassátok,

Bünbánattal alázattal, bünbánó könnyekkel,

 Megváltásotokért szenvedek, hátamon keresztel,

Bünösökért én fizetek, a piros véremmel.

 

Boldog az aki tud, bünbánóan sírni,

Isten bocsánatát, meg fogja az kapni,

Ábrahám kebelén, fog vigasztalodni,

Örök Dicsősségben, országomban élni.

Szent vigasztalásodra ma, ezt kivánom szólni.

 

Ne légy földi kincsek miatt, soha síránkozó,

Sok butaság miatt, sohasem bánkodó,

Első sorban keresd hittel, az Isten országát,

Hállaadó boldog szívvel, minden igazságát.

S a világi szükségletet, ráadásnak adja,

A nagy világ teremtője keresztyének Atya.

 

Január. 20.

 

Boldogok a szelídek, mert ők, örökségül birják e földet. Máté: 5,5.

 

A legdrágább örökség

 

Ez leg drágább Szent örökség,

Melyet néked kinál az ég,

Nem kell érte perlekedni,

Egyformán fog, bőven adni.

 

Csúpán szelidnek kell lenni,

És minden embert szeretni,

Szeretni az ellenséget,

Így hírdetni, békességet.

 

A ti szelidlelküségetek, ismerjék a népek,

 Példaadó legyen másnak, ahogyan ti éltek,

Bár az ember, könnyen perlekedik,

Mert a Sátán ebben, nagyon segitkezik.

 

Halgassatok a békesség Szent fejedelmére,

S számitsatok a megigért, szent örökségére,

Mert akik szelídek, öröklik a földet,

Testvérek közt örökségért, nem lesz vita többet.

 

Vagyonodért, melyért perelsz, tolvajok ellopják,

Elvehetik életedet, véredet kiontják,

Hogy így tudd meg melyért harcolsz hiábavalóság,

Éjjeli-nappali, nagy nagy nyugtalanság.

 

Mindig azon gondolkodol, hogyan nyerjél többet,

Mitha vásárolhatnál te rajta üdvösséget.

Mennyei kincsekből fakad, a te békességed,

Szelídségért, szeretetért, csak áldanak téged.

 

Földi kincsért pedig, sok az átkozódás,

A kútyákhoz illő, csúnya marakodás,

 - Ha még nem ismerték máig, a szelídségedet,

Áldjon meg a Szent Úr Krisztus, ma ezzel tégedet !

 

S Szent örökség, égi rész, Krisztusért örökre kész.

 Ezért örvendezzetek, sosem perlekedjetek,

 Ne búsítsátok el vele, Istent Atyátokat,

A Szeretet mossa mind el, a haragotokat.

 

Január 21.

 

Boldogok akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők, megelégittetnek.  Máté: 5, 6.

 

 Mi a vágyad ?

 

Mi a vágyad, mit éhezel ?

Vagy már tele vagy mindennel ?

Vagy úgy érzed, minden vagány ?

Van egésség, s nincsen hiány ?

 

 Mert az embereknek, hiányzik valami,

Nem is nagyon tudják, szóban elmondani,

A sok anyagiak mellett mégis, csak üress a szívük,

 Egy végtelen nagy űr, az egész életük.

 

S keresik a színvonalas, tartalmas életet,

Potlékokkal szenvedélyel, töltik be a szívüket,

S elhiszik hogy ilyen, az igazi élet,

Amelyet az egész világ, elvakultan követ.

 

S egyszer észre veszik, nincs benne igazság,

S melyet boldogságnak hittek, csak álom, s hazugság,

 S újra elindulnak, útánna kutatnak,

Nyugtalanul üress szívvel maradnak.

 

S eme nagy ürt, egyedül csak Krisztus tudja betölteni,

Keressétek keressétek, s rá fogtok találni,

Boldogok akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot,

Mert ők meg elégittetnek.

Isten országában hamisak nem lesznek.

 

 A hamisság a földről etöröltetik,

Az Isten házában, igazság lakozik,

Boldog aki szüntelenül, útánna éhezik,

Szent forrásból élő vízzel, szomja eloltatik.

 

Január 22.

 

Boldogok az irgalmasok, mert ők, irgalmasságot nyernek. Máté: 5,7.

 

 Írgalmas vagy ?

 

 Írgalmas vagy, vagy kegyetlen ?

Van e sajnálat szívedben ?

 A bün eset útán, kegyetlenné váltunk,

Ez ördögi mázzal, bizony bevonattunk.

 

Írgalmasság, kegyetlenség, egymással ma harcol,

Ezért mindkettővel, te is találkozol,

Boldogok az Írgalmsasok, mert ők írgalmasságot nyernek,

Köszönhető égi Atyánk, nagy szeretetének.

 

Gyakorold ma, az írgalmasságot,

Keresd meg hogy hogyan segíts, szerezz boldogságot,

 Ma a Szeretet Istene,  írgalomra tanít,

Erőt is ad hozzá, nemcsak szóval buzdit.

 

Január 23.

 

 Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meg látják.  Máté: 5, 8.

 

Tiszta szívet teremts bennem Istenem !

 

Tiszta szívet teremts bennem Istenem!

E napon is te gyakorolj Szent Írgalmat én velem,

Add meg nékem ezt a lelki fénylő tisztaságot,

Krisztus segítsél elérnem, ezt a boldogságot.

 

Amelyet ma megígértél, s az éjjen át megőríztél,

Megőrízted életemet,  föl nyíthattam, két szememet,

Mozgathatom, karjaimat, végezhetem dolgaimat,

Elláthatom családomat, s néked zenghetem hállámat.

 

Őrizzél meg vidámságban, Boldog lelki tisztaságban,

Mert szívemre a bünnek van, Nagy nagy vágyódása.

Segits rajta úralkodnom,  Egész nap tisztán maradnom,

Mást is erre buzdítanom, Szent ígédet, elmondanom.

 

Hogy Boldogok a tiszta szívüek,

Mert ők, az Istent meg látják,

A Kegyelmet hozzá, üdvüket meg kapják.

Krisztus Úrunk szent szájából, emberek tudhatják

 

Január 24.

 

Boldogok a békességre igyekezők, mert ők, az Isten fiainak mondatnak.Máté: 5, 9.

 

 Millyennek ismernek téged ?

 

Milyennek ismernek téged, jónak vagy gonosznak?

 -Ha rólad beszélnek, vajon mit mondanak ?

Vajon, mondják, áldott érte Isten ?

 Vagy így szólnak, ahol ott van, átkozott lesz minden.

 

Ki vagy te, az Isten, vagy az ördög fia ?

Mert mind a kettő létezik, Jézus ezt elmondja,

Aki Krisztushoz tartozik, az Isten gyermeke.

A gonosz világban, Úr Isten követe.

 

Szolgálj mától Krisztusodnak, Isten követeként,

Vezess hozzá embereket, boldog szívvel egyenként,

Sikerül, ha látják, szent életpályádat,

De nem, ha csak nyelvel vallod, Krisztust az Úradat.

 

Nem az megy a boldogságba, aki így szól, Úram! Úram!

Hanem ki bebizonyítja, Krisztus az én Úram,

Cselekszi a mennyei Atyám akaratát: Szeret.

Melynek Szent melege engem, az Úrhoz elvezet.

 

Boldog leszel, ha igyekszel, mindenkivel békére,

S először is az Úrral lépj békére,

Ma kérd Atyád bocsánatát, te az összes bünödre,

S reá húll a Krisztus vére, a szennyezett lelkedre.

 

Utánna kapsz hozzá erőt, hogy te is meg bocsás,

Bemutatván a kegyelmet, milyen nagy örömforrás,

 Az, hogy te rab voltál, és szabadon mehetsz,

Isten gyermekeként, üdvözülten élhetsz

 

Január. 25.

 

Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.    Máté: 5, 10

 

 Szereted, az igazságot?

 

 Szereted az igazságot,

 Hajlandó vagy szenvedni is érte?

Mert az igaz szóért, mindig meg szenvednek,

Velejárója ez, a tiszta életnek.

 

Gunyt üznek az igazságosokkal,

Kik tiszták öszinték, igazok azokkal,

Mégis Krisztus őket mondja boldognak,

Sosem mondja a hamisnak, hazugnak.

 

Légy hűséges igazságos, életed árán is,

Megszégyenül teelötted, mind ki hazug, s hamis,

Hazugoknak mincsen helye Isten országában,

Ez újjá teremtett, tiszta szent világban.

 

Nem mehet be oda, semmi tisztáltalan,

Bünnel, hazugsággal, szennyel megrakodtan,

Isten országában, minden oly csillogó,

Elmondhatatlanul, tiszta, és ragyogó.

 

 

Nyoma sem lesz ottan, már a hazugságnak,

Már boldogság hogy vége lesz, e hazug világnak,

Hiszen az igazságtalanság, oly sok fájdalmat okoz,

Mint a kígyó harapása, ha marja a testedet,

Úgy szaggatja és mérgezi lelkedet.

 

Január. 26.

 

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, és háborgatnak titeket, és minden gonoszhazugságot mondanak ellenetek, én érettem. Örüljetek, és örvendezzetek, merta ti jutalmatok bőséges a mennyekben; mert így háborgatták a profétákat is,akik előttetek voltak. Máté: 5, 11-12.

 

 A  csúcs

 

Ez a boldogságnak, leg magassabb csúcsa,

A tanítvány sereg, Krisztusért meg járja,

Legyünk mi is proféták, méltó útódai,

Ne sírjunk ha Krisztusért kell, tűrni, és szenvedni.

 

Ezt Krisztus meg jövendölte, s be kell teljesedjen,

Aki Krisztus jó barátja, ezen át kell menje

A Krisztus hívőknek, ez élete része,

 S baj van, ha a probák kőve, nincs elödbe téve.

 

 A próba, baj, természetes,

A hívőknek természetes,

Melyből tudják, Krisztus útján járnak,

Utáltak, gyülöltek, az egész világnak.

 

Boldog, ki ez utálatban részesül,

Mert e világ mocsarába nem kerül,

Gunyolják, és nem szeretik, a régi barátok,

Terhükre van jelenléte, olyan mint egy átok.

 

 Isten, s ördög gyermekei, két csoportban állnak,

Vége van már az egykori, nagy haverkodásnak,

S nincs vége a régi barát, piszkálodásának,

Isten, fegyvert ád kezedbe, a Szent csodás Biát,

S átéled Krisztus hatalmát, a Szent megszabadulást.

 

S gunyolódóknak serege, messze elkotrodik,

S Krisztusnak Szent Dicsőssége, ragyogása fénylik,

S mint a fényes gyémát ragyogsz, a szent koronában,

Részt kapsz majd Krisztussal, az úralkodásban.

 

 Akkor lesz valóság, ez a szent boldogság,

 Amelyről minékünk, Krisztus ma itt beszél,

Kik gonoszul bánnak veled, széjjel fújja a szél,

Krisztus veled együtt, őfölöttük ítél.

 

Január 27.

 

 Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki, sorsal jutott öröksége.Puszta földön találta vala őt, zordon sivatag vadonban; körül vetteőt, gondja volt reá, őrízte, mint szeme fényét; mint a fészkén fel rebbenősas, fiai felett lebeg, kiterjeszti fölöttük szárnyait, fel veszi őket, éstollain emeli őket. Egymaga vezette őt az Úr, idegen Isten, nem voltővele. 5 Mózes: 32, 9-12.

 

 Az őrző védelem

 

Ez nem olyan mulló, szalmaláng érzelem,

Ez az Úr hűséges, Szent erős védelem,

Miként a sas védi, fészkét, s a fiait,

Úgy védi Isten is, gyermekit, övéit.

 

Figyel a magossból, harcra kész szüntelen,

Ezért a hasonlat, mert bátor védelem,

Ő, sohasem csal meg,

Mindig csak az ember, aki hűtlen hozzá,

Így vállik egy elvetemült, igazi gonosszá.

 

 De az Úr szereti, tékozló fiait,

Szól, hogy jóbbitsa meg, kiki az életit,

A sasot röptében, tollai segiti,

Úgy az Úr a megtért bünöst, magához röpíti.

 

Nem hagyja ott őket, a veszedelembe,

Elhelyezi biztonságos, és meleg fészkükbe,

Ez a fészek, a számukra ő maga,

Ahova a gonosz keze, nem érhet el soha.

 

Istennek szent kebeléből, ő ki nem ragadhat,

Sas szárnyakon hordoz minket, és semmi nem bánthat.

De az ember tölle, ha akar távozhat,

S Atyai szívének, bánatot okozhat.

 

 De akinek van még, egy csöpp kicsiny esze,

Nem megy ki e védelemből, idegenbe messze,

Sivatagos nagy vadonba, idegen Istenhez,

Nem tér vissza a volt bünös, régi mult élethez.

 

Január 28.

 

Kőszikla a cselekedete, tökéletes, mert minden ő úta igazság !Hüséges Isten, és nem csalárd; igaz, és egyenes Ő ! 5 Mózes: 32, 4.

 

 Erőss, szilárd, egyenes,

 

Erőss, szilárd, egyenes,

Ezért szava hiteles,

Szavát, sosem huzza vissza,

Erőss alap, szikla biza.

 

De mi sokszor, ingadozunk,

Nem kéne, de mélyre jutunk,

Csúpa sikamlós az útunk,

 Probák alatt, midőn vagyunk.

 

 Meg ismerjük, önmagunkat,

 Gyönge, nyomorúságunkat,

Mikor gyönge vagyok,

Hozzá folyamodom,

Ő a szikla, megerősít tudom,

Nem magamban bízom ekkor,

Őrá támaszkodom.

 

 

Megbizható, legyél te is,

Akire számíthat más is,

És ne csalárd, mint a világ,

Melyből árad, a hazugság.

 

Csak tiszta dolgokat tegyél,

Bünt te bele, ne vegyitsél,

Nem lesz könnyű tudom, az egyenes út,

Mert a világ elcsal róla, más fele vezet.

 

 Rá fogod, hogy bünös ez az élet,

Pedig az ember tér, idegen útakra,     

 Elfelejti rá lépni a, tartos erős sziklára.

 

Pedig önmaga is szikla, kellene hogy legyen,

Ne homokra, kősziklára, Szentre építkezzen,

Az Úr szilár beszédében, töretlenul higgyen,

Minden napon tiszta kezet, az Úrhoz emeljen.

 

Január 29.

 

 Mikor pedig, a te napjaid betelnek, és elalszol a te Atyáiddal, fel támasztomutánnad a te magodat, mely ágyékodból származik, és meg erőssítem az őkirályságát: az fog házat építeni az én nevemnek, és meg erősítem az őkirályságának tronját, mind örökké.                                         2 Számuel:7, 12-13.

 

Isteni üzenet

 

Ezen Szent szavakat az Úr, Dávidnak üzente,

Hogy a templomot ő néki, Salamon kell építse,

S hogy nem lakott az Úr házban, mindig csak sátorban,

Izraellel ővele volt, nagy vándor útjában.

 

Ekkor már béke volt, Izrael országban,

Az Úr minden ellenséget, ekkorra ki irtott,

Mikor a proféta által, a királyhoz szóllott,

Sámuelnek az Úr mindent, hosszasan elmondott.

 

Emondta, hogy Dávidnak is, el kell majd aludni,

Ebből a világból, ki kell majd mullani,

Óh, de lesz egy Szent útóda, és nem fog kihalni,

Soha az országa, nem fog elpusztulni,

 Hanem mind örökre, meg fog erőssödni.

 

És a Megváltó is, az ő nemzetsége,

Aki által földre szállott, Isten békessége,

Nékünk ma a Krisztus által, kell majd föl támadni,

A Szent Ígék, s lelke által, újjonnan születni.

 

S nem a testi fiainkban, nékünk fől támadni,

Szeretném e nagy tévedést, végleg eltüntetni,

 E tévhitet emberektől, de sokat hallani,

  "Hogy csak a fiakban, fogunk föl támadni".

 

De Krisztus föl támadott, s mi is föl fogunk,

 Az örökkévalóságra, mi élve eljutunk,

S lesznek, kik örök boldogságban élnek,

S akiknek nem kell a Krisztus, azok tűzben égnek.

 

Január 30.

 

 Mint a férjfit, akit asszonya vigasztal, aként vigasztallak titeket én,  és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást! Megtaláljátok, és örül szívetek,csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és meg ismerik az Úr kezét aző szolgáin, és hangját ellenségei fölött. Mert ímé, az Úr eljő tűzben, smint forgószél az ő szekerei, hogy meg fizesse busulásában az ő  haragját, és megfeddését sebessen égő lángal. És kimenvén, látni fogjákazoknak holt testeit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem  hal, és tűzük el nem alszik, és minden test előtt, borzadásul lesznek.                       Ézsaiás : 66, 13-15 és a 24-es vers.

 

 Vigasztalás, és keménység

 

Izrael népe itt ekkor, nagy fogságban voltak,

Az Úr Isten vigaszára, nagyon rá szorultak,

Mint egy anya a bús fiát, aként vigasztalja,

Örvendezni fognak otthon, majd a hazájukba.

 

Meg látjátok örül otthon, majd a ti szívetek,

Mint egy virág az örömtől, úgy ki nyíllik lelketek,

Meg ismeri majd a világ, az Úr kezét rajtatok,

 Boldog nyugodtságban, otthontokban újjongtok.

 

Így szabadit ki az Isten, a bün fogságából,

E világnak veszedelmes, nagy Babilonjából,

Te, már kiáltottál szabadításért ?

A Krisztusban föl ajánlott, Szent nagy írgalmáért?

 

Ha tán még nem tetted, kiálthatsz azonnal,

Ne jussál egy sorsra, elkárhozottakkal,

Mert az Isten eljő tűzben, hogy ő meg fizessen,

Azoknak kik ellene vétkeztek,

S Krisztus vére védelmébe, ők be nem kerültek.

 

Hol a lélek, jaj nem hal meg,

S a tűz ki nem alszik,

Csak az elkárhozott lelkek, 

Jajgatása halszik.

 

Mert van kereszt, s Golgota,

Te nem kell el juss oda,

Krisztus ma szól, s hív magához

Vér áztatta keresztfához,

S vele lehet a lelkednek, boldog, vídám otthona,

S nem emlékszel semmi roszra, te ott már többé soha.

 

 Január 31.

 

 Mert ímé, új eget, és új földet teremtek, és a régiek, ingyen sem emlitetnekmég csak észbe sem jutnak! Hanem örüljetek és örvendezzetek azoknakmindörökké, amelyeket én teremtek, mert ímé Jeruzsálemet vigassággáteremtem, és az Ő népét örömmé.    Ézsaiás 65, 17-18.

 

                        Új ég, új föld

 

Új ég, új föld, nem mese,

Minden ember, öröme és reménye,

Mert a régi mai világ,

Szinte mind-mind nyomorúság,

 Oly kevés itt, a boldogság.

 

Olyan jó hogy ez egyszer el mullik,

Mint egy elsárgult falevél, a semmibe húllik,

S sosem jut eszünkbe,

Hanem csak a hálla öröm, ragyog a szívünkbe!

 

Vigasságra teremti az Új Jeruzsálemet,

Én Úram Istenem, vígy oda engemet,

Nem lesz gyász, és nem lesz halál,

Kinek nyíla, ma el talál.

 

Új hazámban te el törlöd, minden fájó könnyemet,

Nem lesz ami szomorítson, soha többé engemet,

Élvezhetem Krisztus által, a megváltott éltemet.

 

Mílyen lesz ez? Senki még nem látta,

Csak a hívő ember szíve, igen-igen várja,

 Reménykedjünk Kegyelméből, Istenünk meg adja.

 

 IMÁDSÁG:

 

Köszönöm áldott Istenem, hogy engedted, hogy ez idei évből, e keménytélből már egy hónapot békességben eltöltsek, és köszönöm, hogy minden napon valamit szóltál, a sokszor megterhelt, beteg, bünös szívemhez.Köszönöm, hogy rám is vonatkozik, a tanítványaidnak tett szent ígéreted:" Nem hagylak titeket árvákul, veletek leszek minden napon, a világvégezetéig".Áld meg, és segitsd meg, további életemet, és juttasd minden napontovábbra is szent ígéd olvasását, orcád keresését eszembe.Taníts, és segíts, hozzád való hűségre, melyhez segitségül a Krisztushűsége, engedelmessége, ragyogjon előttem. Ámen!

 

   2002. január 26. Szék.